Jelenlegi hely

A félelem nem segít...


Gondolatok a „Kőmanó” kapcsán, általában a meséről, tanulságról.

 

 

 

 

 








-     azok a történetek érdekesek, tanulságosak, amelyek valós élethelyzeteket modelleznek, mintákat adnak, ha hasonló helyzetbe kerülünk, legyenek útjelzőink.

-     az „élet” furcsa, kiszámíthatatlan helyzetek elé állít, minden esetben döntéseket kell hozni – jót vagy rosszat, rajtunk múlik.

-    

azt gondolom, hogy a mai, felgyorsult világunkban, a gyerekeknek is hamarabb kell felnőniük, nem óvhatjuk meg őket mindentől, nap mint nap, nekik is meg kell küzdeniük, meg kell vívniuk a maguk csatáit, nem mindig kérnek, vagy kapnak ehhez segítséget.

-    

fontos, hogy találkozzanak olyan történetekkel, amelyben meghatározó szerepet kap az összetartozás, az egymásba kapaszkodás, a segítségkérés, az árulás, megbocsátás, hogyan győzzék le a félelmeiket, mert kétségbeesve nem mindig hozunk jó döntéseket.

-     ebből a szempontból nagyon hálás a nagy klasszikusokat elővenni, gondolok itt nemcsak a Grimm testvérekre, hanem Hauffra, Andersenre, Benedek Elekre – és sorolhatnám. Ezek a mesék már-már a mítoszok világát idézik fel bennünk, hisz az egész emberiség tapasztalata sűrűsödik össze e történetekben. Gyönyörűen „kegyetlen” mesék. A küzdelemnek mindig nagy a tétje, a sárkány elrabolja a legkisebb királylányt,(vagy önként kell feláldozni őt neki), de mindig van egy bátor „legkisebb szegénylegény”, akinek a pokolra is le kell szállnia, hogy megmentse szerelmét, de ehhez le kell vágnia a hétfejű sárkány mind a hét fejét.

-    

ezeknek a történeteknek nagyon sok feldolgozása van születésük óta, nem csoda, hisz bonyolult, emberi viszonyok, élethelyzeteket dolgoznak fel, aktualitásuk örökérvényű.

 

Tisztelettel:

Dézsi Szilárd

a darab rendezője

 



h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg



Google+