Jelenlegi hely

A thébai királylány tragédiája az Ibsen színpadán


Az Antigoné a legismertebb, s talán legtöbbet értelmezett és legtöbbször feldolgozott antik görög tragédiák egyike. Színházunkban Merő Béla rendező állította színpadra a remekművet színész szakos osztályával, a III. évfolyam néhány tagjának bevonásával – Gubik Petra és Nagy Róbert színészek főszereplésével.

Az Antigonét a középiskolákban leginkább úgy közvetítik a diákoknak, mint a jó és a rossz, akár a szabad akarat és a zsarnokság küzdelmének történetét, amelyből – legtöbbünk bánatára – az utóbbi kerül ki győztesen. Pedig a két központi alak vallotta erkölcsi elvek mindvégig azonos erővel feszülnek egymásnak, és végső soron – más és más nézőpontból – egyiknek sincs „erősebb igaza” a másiknál. Kettőjük közös jellemvonása – különféle értelmezésben ugyan – az a drámai vétség, amit hübrisznek (gőgnek) hívhatunk, s valójában a saját elveikhez való makacs ragaszkodást jelenti. Míg Antigoné az élete árán is eltemetné testvérét, addig Kreón bármit megtenne, hogy a város ellen támadó Polüneikészt senki el ne temesse.  S hogy végül mégis a király akarata az erősebb, az is csak azért lehetséges, mert a földi uralkodás jogát az égi istenek nem befolyásolják – de végül mégiscsak büntetik. Antigoné és Kreón is meghasonlik – jóllehet nem ugyanazon okból –, így aztán a darab e tekintetben is kettejük közös tragédiája.

Merő Béla rendező Szophoklész tragédiáját elemeli eredeti közegétől, s a benne foglalt egyetemes kérdések mentén maradva – nem erőszakosan – a mába helyezi. A produkció formailag remek, a jelenetek gyorsan pörögnek egymás után, és minden megnyilvánulás mögött ott van az akarat, a cél, nincsenek szándék nélküli pillanatok.  Esendő lények és örök elvek küzdenek itt egymással, végig érezhető: ami a színpadon történik, az életre-halálra megy.  A fiatal közönség lélegzetvisszafojtva figyel, mindenkit magával sodor az előadás ereje.

A szereplők közül feltétlenül említést érdemel a címszereplő Gubik Petra, aki a jeleneteiben mély és hiteles emberi szenvedést mutat fel, olykor szemérmetlenül őszintén. A legnagyobb teher mégis Kreón vállán nyugszik, akit Nagy Róbert alakít, s becsületére váljék, végigbírja erővel és energiával az előadást.

Hiba lenne azonban miattuk kevesebb figyelmet fordítani a színinövendékek alakítására, akik maradéktalanul teljesítik a vállalásukat: valamennyien pontosak, precízek, fegyelmezetten, az átérzett tét súlyával „játszanak”.

A szöveg Trencsényi-Waldapfel Imre fordításának felhasználásával készült. A színdarab dramaturgja Zalán Tibor, aki könyörtelen eleganciával húzta meg az előadást, lemondva a kar - diákok számára a befogadást nehézkessé tevő - szerepeltetéséről. A díszletet és a jelmezeket is Merő Béla tervezte. A színházi élményt Lévai Dániel és Tóth Dóri színihallgatók zenéje teszi még izgalmasabbá.

Összegezve: az Ibsen színpadán is kiválóan működik a több mint kétezer éves színdarab, mely – választhatóan – feldolgozó-átbeszélő drámafoglalkozással zárul.


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2017. július
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+