Jelenlegi hely

„Állampolgár vagyok, kire szavazzak?”


Terasz.hu | 2010. április 8-án a békéscsabai Andrássy útról az élet bevonult az ott álló színházba. Az egyik párt kortes rendezvénye épphogy véget ért az utcán, a színház deszkáin folytatódott, Caragiale Az elveszett levél előadásán. A színházi érdekesebb volt.

A Jókai Színház ezt az évadot a környező országok kultúrájának bemutatásának szentelte. Ez a tény nemcsak a kulturális kapcsolatok terén jelentett sokat, hanem a turizmus fellendítésében máris érezteti hatását. A másik, a színház szempontjából lényegesebb hozadéka a vendégjárásnak, hogy a társulat minden hónapban egy másik ország színházi kultúráján nevelkedett rendezővel dolgozhatott együtt.
Valljuk be, a békéscsabai színház az évtizedek során nem tartozott a színházak élvonalába. Ez a szezon azonban valójában egy továbbképzési kurzusként értékelhető. Az utóbbi években nem sokat változó társulat, érzékelhetően nagyot fejlődött ebben az évadban. Ennek ékes bizonyítéka a mostani bemutató.

Laurian Oniga, az aradi színház igazgatója, a magas szintű román színjátszás jeles képviselője által rendezett előadás tette fel a koronát, az említett kurzusra. Olyan módon varázsolta elő a szereplőiből az addig nem tapasztalt tehetséget, hogy igazolva látszik a színház korábbi - kissé elbizakodottnak tűnt - szlogenje: „Felszálló ágban vagyunk!” Ez egy megújult társulat.

 

 
Image
 

Cargiale Az elveszett levél című műve a rendszerváltást követően igen népszerű lett Magyarországon. 1998-ban a Katona József Színház, majd 2007-ben a Pécsi Janus Egyetem Színháza mutatta be, valamint a Kolozsvári Állami Magyar Színház a Thália Színházban vendégeskedett darabbal. Ebben az évadban pedig a Pécsi Nemzeti Színház tűzte műsorára.
A darab cselekménye egy elkallódott levél körül bonyolódik. Egy magas-rangú funkcionárius kikapó feleségének, a szeretője által írt levél kerül illetéktelen kezekbe. Mindez a választási kampány kellős közepén. Ez kitűnő alkalom a szerzőnek arra, hogy bemutassa a XIX. század közepe óta nem sokat változott, Kelet-Európai politikusi garnitúra visszásságait; a korrupció, a zsarolás, a besúgás, fenyegetés különféle változatait.

Howard Lloyd, az előadás látványtervezője, jelmezeiben, kellékeiben (pl. lap-topok) a mát idézik és jól működnek.
Az utca embere, a helyi választási kampányból a színháziba térve nem-sok változást tapasztal a XIX. századi állapotokhoz képest. És amikor az egyik szereplő a nézőtér közepén ülve felszól a színpadra: „Állampolgár vagyok, kire szavazzak?” a saját dilemmájával találkozik.
Földi László prefektusa, a főnöke feleségét elszerető svihák, a politikai szálakat szövögető és abba belegabalyodó, a nőt és politikus társait semmibe vevő gerinctelen, kisstílű szélhámos. Időnként Drakula-fogat a szájába téve, a társadalom vérszívója. Lugosi Béla, az 1931-ben készült világhírű film főszereplőjének időnkénti emlegetése a mai nézőnek nem sokat mond. Az általam látott előadáson értetlenül fogadta, az egyébként jól szórakozó közönség. Földi az egyik jelenetben véletlenül leöntötte magát egy fél kancsó vízzel. Sok színészt kibillentett volna ez a szerepéből, ő szituációba beleépítette – ez is jelzi egy jól megrendezett és bepróbált az előadás. Az előadás nagy meglepetése Ács Tibor, a megcsalt férj és a bizottság elnöke szerepében. A maffia főnökök nyugalmával, a minden hájjal megkent, az összefüggéseket előre látó, a szálakat kézbentartó örökös túlélő. A feleségét játszó Tarsoly Krisztina, a nőiesség minden eszközét felvonultató, a hatalomért mindenre képes perszóna. Sokat javult beszédtechnikája, amelyet a Földi Lászlóval és Bartus Gyulával való párjelenetben lehetett jól érzékelni.

 

 
 

Az ügyvéd, és Kárpáti Harsona szerkesztője- és kiadója, Bartus Gyula hosszú ideig nem jelenik meg a színen. Míg a többiek a kétségbeesés különféle húrjain játszanak, neki megadatnak a nagy váltások, amelyekkel nem mindig jól gazdálkodik, őt is utolérte a sokat szereplő színészek hibája, rengeteg az ismert, modorossá vált hangsúlya és gesztusa.
Az előadás másik kellemes meglepetése Csomós Lajos és Tege Antal ügyvéd kettőse. Az előbbi hatásos kortes monológjával szerez emlékezetes perceket, míg Tege szoknya-szerepében kikerüli a modoros, a túlzásokra alkalmat adó szerep csapdáit, és teljesen alárendeli figyelemre méltó alakítását a színpadi összjátéknak. Presits Tamás, a magát minden helyzetben feltaláló, korrupt rendőre mintha valamelyik hazai utcasarokról lépett volna a színpadra. Hadu József, a régi megbízható „öreg káder” figurájára ismerhettünk.

 

 
 

Laurian Oniga rendező legnagyobb érdeme, hogy felrázta a társulatot és egy jó ritmusú előadásban megmutatta, hogy milyen a korszerű színház. A négy felvonásban megírt darabot két részben adják, ha valami felróható a rendezőnek, az első rész lényegesen hosszabb a kelleténél. Indokoltabb volna a szünetet a Nae Catavencu, ügyvéd megjelenése elöttre tenni.

Amennyiben a társulat beépíti a munkájába a vendégjárás tapasztalatait, és a továbbiakban a most elért szintet tekinti alapnak, akkor elmondható: ez a színház, egy új színház.

Fotó: Nyári Attila

Forrás: Terasz.hu


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg



Google+