Jelenlegi hely

Az Illés örök!


Koncert vagy színház a Tied a világ! című zenés társasjáték az Illés dalaival? Mindkettő, és még buli is, a fiataloknak zene a lakásavatóhoz, az idősebbeknek nosztalgia, mindenkinek játék, szórakozás, kordokumentum. Szólnak a dalok, ami a lényeg, és a legendás Illés Zenekar húsz slágere mindent visz! Nagyszerű zene, költői szövegek, kiváló zenészek és énekesek, nem is kell több egy szórakoztató nyári estéhez.  (Niedzielsky Katalin kritikája)

A hazai könnyűzenét meghatározó, immár kultúrtörténetet író ötvenéves együttest köszöntő előadást június 27-én és 28-án láthatta a Csabai nyár - Városházi esték programsorozat közönsége, a premiert 19-én tartották a budapesti Játékszínben. A Békéscsabai Jókai Színház, a fővárosi teátrum és a Zikkurat Színpadi Ügynökség koprodukciója nemcsak az Illés-rajongóknak, hanem minden igényes zeneszeretőnek élmény.

Mielőtt egészen besötétedne, a háttérben, a fák lombja fölött még látható a katolikus templom magasba emelkedő két tornya a kereszttel. Méltóságteljes keret a színpadképhez, talán mottó, garancia is kicsit a tartalomra, a színvonalra.

Már jönnek is a zenészek, öten, zenekari árok nincs, a színpad fölötti galérián ülnek le hangszereikhez. Fekete Péter, a Jókai Színház direktora köszönti a közönséget a nyári játékok egyik „csúcseseményén”, és Szente Vajk, a darab szerzője és rendezője kíván jó szórakozást öt sikeres fővárosi előadás után a csabai premierhez. Mint mondja, különleges estét ígér, hiszen „nincs arra más precedens”, hogy ilyen, a koncert és a színház közötti műfajt nyújtson egy előadás a publikumnak. A direktor még ismerteti a szereposztást, amiből kiderül, hogy a főszereplők önmagukat játsszák.

Kép

Gulyás Attila lakásavató bulijára vagyunk hivatalosak valamennyien, ezt már a színésztől tudjuk meg, de mielőtt még túlságosan beleélnénk magunkat a meghívásba, már rázendítenek a „Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ!” nótára. Negyven meghívottból csak a legjobb barátok jöttek el – Feke Pál, Serbán Attila és Vastag Tamás -, de ez éppen elég ahhoz, hogy elénekeljék, milyen „bosszantó, ha sehol egy kégli”. S persze itt a hálás közönség, több százan csak pótolni tudunk negyvenet... A házmestert, akinek nem kéne rájuk szólni, ha reggel mennek el a lányok, Csomós Lajos játssza - nagyon izgalmas, eredeti figura.

Kép

Némi viccelődés, poénkodás, szívatás után máris a „Néha furcsa hangulatban” szól, aztán a „Lehetett volna a dalban egy lány”, minden szám rengeteg humorral, a közreműködők énektudását csillogtatva. A közönség soraiból is meginterjúvolnak pár embert, ki kell találni, melyik elmesélt sztori mögött melyik ismert dal lehet, címeket kell mondani. Palcsi angol tudásáról például a „Bye, bye, London, don, don, don, Good-bye”-t , Tomi pengével megvágott szájáról a „Csak még fáj, fáj, fáj”-t.

Gyors ritmusban peregnek a dalok, alig van időnk ámuldozni, hogy évtizedek múltán is mennyire fantasztikusak, mit sem veszítettek régi fényükből! Persze, kiváló zenészek komponálták, s most szintén kiváló együttes, énekesek, szólisták, vokalisták adják elő rengeteg színpadi ötlettel, játékkal és láthatóan élvezettel az örökérvényű, gyönyörű dalokat. Serbi történetét az „Amikor én még kissrác voltam” meséli el, a koncerten ez az egyik legsikerültebb színházi jelenet: a kisfiúnak öltöztetett énekes mögött letakarva Gulyás Attila adja mozgásművészetből a duó másik felét.

Nincsen buli családi pizza nélkül, és a rendelés arra jó, hogy végre legalább egyetlen nő is legyen a színpadon: Gubik Petra a pizzafutár, és szerencsére imád énekelni. Jó színpadi ötlet a pizzafutáros jelenet többszöri, filmszerű visszapörgetése. Jön az „Emlékszel arra még, mondd, jó barátom” – kiváló csapatjáték, remek kórus. A „Keresem a szót, keresem a hangot” lírai hangvétele új színfolt az addig fergeteges pódiumon, majd a „Rock and Roll Rézi”. Utóbbihoz táncolni egy hölgyet is felcsalogatnak a színpadra, aki remekül mozog a társaságban, ügyességével még a művészeket is meglepi. A meghívottak távolmaradnak, a bulit párszor le is akarják fújni, de a dalok szólnak, és ez a lényeg, ez az igazi buli.

Kép

Szünet után mi mással folytatódhatna az előadás, mint az „Újra itt van a nagy csapat”-tal?! Egy fiatal lányt a párja mellől hívnak fel a színpadra a fiúk, és az „Ó, mondd!” dallal udvarolják körbe. A házmester csenget be újra, elérzékenyülten mesél a feleségéről, aki elhagyta, megható és abszurd a jelenet, a „Sárika egy kicsikét butácska” illik a témához, „Emlék M.-nek” a következő szám. Közben egy fiú pizzafutár is érkezik (Szabó Lajos), helyette inkább visszahívják Petrát.

Activityvel folytatják a partyt: a rajzokból kell kitalálni a dalokat, vagy a dalokhoz kell alkotni, a dedikált műveket a közönség ajándékba kapja. „Légy jó kicsit hozzám!”, „Elmegy a kugli egy este berúgni”, majd megint jönnek, kopogtatnak, de nem a házmester, nem is a rendőr toppan be, hanem (a pénteki előadáson) Szörényi Szabolcs, akinek ismerős a banda a falról, meg a zene is. (Körbe Illés plakátok, fotók, poszterek, az egyszerű díszletet Fekete Péter tervezte.) „Az ész a fontos, nem a haj” és „Little Richard énekel” – immár a díszvendég erősíti a kórust. A házigazda Gulyás Attila még bemutatja a rockzenekart, akikből fentről, a sötétből sajnos végig keveset látunk, pedig abszolút főszereplők! - a zongoránál Reviczky Balázst, Vámos Zsolt, Polyák András és Pethő Gábor gitárost, valamint a dobnál Szörényi Örsöt.

Kép

Koncert vagy színház? Mindegy, jól ismert, kedvelt slágerek szólnak pergő ritmusban, főleg az első felvonásban, a másodikban kicsit több a szöveg, a jelenet, a játék. Szente Vajk nagyszerű zene köré érdekes sztorikból írt szöveget, hangulatos retró bulit rendezett, és a játékba bevonja a nézőket is. Ez a színészeknek alighanem külön feladat, nem kis kihívás, hiszen nem lehet előre bepróbálni, improvizálniuk kell az alkalmi fellépőkkel. A szombati előadásban Szörényi Levente volt a díszvendég, más estéken Bródy János. Békéscsaba után a Szarvasi Vízi Színházban július 25-én és 26-án láthatja a közönség a húsz Illés-nótához komponált előadást.

Jó buli, szép este volt, aminek értékét nem csökkenti, hogy műfajára azért akad precedens. Ha csak a fellépőkre gondolok, akkor is rögtön eszembe jut néhány darab, amelyben a dalok köré írták a történetet: A Hang, a Sinatra-előadás éppen Vastag Tamással országszerte siker, a Freddie Mercury és a Queen legendáját idéző összeállítás, amelyben Serbán Attila játszotta, énekelte a halhatatlan sztárt néhány éve ment a Gyulai Várszínházban. A Jókai Színház repertoárjából emlékezetes az Edit (Piaf) és Marlene (Dietrich) produkció Tarsoly Krisztinával és Kara Tündével; no és akár a a Karády-darabok, az est Liszi Melindával, és a most készülő K und K, azaz Karády katonái Apáti Miklóstól. Csupa olyan produkció tehát, amit a zene ihletett, és a hozzá írt szöveg nem egy buliról szól ugyan, de a hírességek életét, személyiségét, korát eleveníti fel, és ezzel hozzájárulhat jobb megismerésükhöz, művészetük mélyebb átéléséhez.

Niedzielsky Katalin


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2017. augusztus
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+