Jelenlegi hely

Cirkusz az egész világ


Hobo és bandája, ripacsok, bohócok, artisták a porondon

Circus Hungaricus című lemezével tavaly ősszel lepte meg rajongóit és szerzett magának új híveket Hobo, Földes László. Az öreg rocker jellegzetes hangvételű, egyszerre kíméletlen és szívszorító, önvizsgálatot és kemény társadalomkritikát tartalmazó dalszövegeihez Madarász Gábor komponált remek zenét. Hobo cirkusza Vidnyánszky Attilát színpadi mű megrendezésére ihlette, a monodrámát fél éve játsszák. A debreceni Csokonai Színházzal együttműködve a Békés megyei teátrum az evangélikus egyház udvarában felállított, ötszáz férőhelyes porondszínházában április 30-án Hobo Circus Hungaricus-ának nagyszínházi, cirkuszi változatát mutatta be. A különleges, új műfajt teremtő produkciót egy hétig láthatja a Békés megyei közönség, majd május 30-ától Budapesten, a Hősök terén állítják fel a nagy sátrat, és a fővárosi nézőknek tartanak több előadást.

A porondszínház, a cirkuszi sátor jó helyszín a darabnak, otthonosan mozognak ebben a szokatlan térben a zenészek, a színészek, a táncosok, az artisták és a bohócok. Az egész produkció kísérlet, s mindenki feszülten figyel, hogy vajon sikerül-e ötvözni a zene, a színház- és a cirkuszművészet elemeit, előadóit; ráadásul mindezt úgy, hogy közben az együttes hatástól a közönség még jól is szórakozzon. Kenyér és cirkusz évezredek óta kellett a népeknek, a színház váltakozó vonzerővel tudta becsalogatni a közönséget, hogy a kettő együtt mire képes, eztán derül ki.

Image

Látványban és mutatványokban nincs hiány, éppen ellenkezőleg! Valódi forgatag, sokszor káosz uralkodik a zsúfolt színpadon; életképek, jelenetek a kivetítőkön, a porondon és a rengeteg építményen. A fellépők gyakran leszorulnak a színpadról, kötéltáncosok hintáznak a légtérben, tűzdobálók bűvölik el a közönséget, kutyák szaladgálnak a népes gárda körül - van itt minden, mint egy rendes cirkuszban! Azaz majdnem minden, mert szerencsére a nagyobb állatokból - mint tigris, marha - nem az élőket hozzák. Látva, hogy még a kutyával is előfordul, hogy a hangerőtől besokall, megvadul és nem engedelmeskedik, a dzsungel lakóinak mellőzése igen megnyugtató.

Image

A főszereplő természetesen minden körítés és kavalkád ellenére Hobo a saját dalaival, búgó hangjával és nagyszerű zenészeivel. Elhangzik 15 dal, amiért már önmagában érdemes együtt töltenünk az estét, de a Circus Europa, a Cipolla lovag, a Késő van már című meg a többi szerzemény még mélyebb érzelmeket is kavar az emberben. A mai Magyarországról ad Hobo kíméletlen helyzetképet, mélyen pesszimista hangulatot tükröznek dalai. Aztán elénekli, hogy A rock and roll mindenkié, és attól kicsit felvidulunk; mert tényleg, hatalom ide vagy oda, siker, pénz, gond, búbánat ugyan kit érdekel, ha a jó zene élvezetében minden ember egyforma?!

Oroszlánszelídítők és madárijesztők rohangálnak a porondon - ahogyan az életben is körülöttünk. Nagy vihar jön - figyelmeztetik a jóérzésű emberek az utcán magányosan bolyongót, hogy siessen haza. Tehát mégsem veszett még ki teljesen az emberekből a törődés, a szeretet – ahogyan az életben sokszor tapasztaljuk. Hobo sétál és mesél, régi időket idéz, s közben felépítik a porondon A bolondok hajóját, felhúzzák a vitorlákat, hogy kihajózhassanak a vállalkozó kedvű emberek a nyílt vizekre. Végül aztán a Vén marhákon jót nevetünk, mert magunkra ismerünk, akárcsak a Kisemberben vagy a bolonddá lett bölcsben.

Image 

Tetszik, hogy laza és okos egyszerre, közvetlen és távolságtartó a főszereplő, mer vén ripacsként kiállni, keverni a rockzenét a cirkusszal, a blues-t a lírával, a magyar melankóliát az európai életérzéssel, a költőiséget a kemény szókimondással, trágársággal; mindig a kívülállók, a lecsúszottak sorsával érez közösséget, és képes összehozni a legtávolabbi társadalmi rétegeket. Pedig csak gyerekkori élményeket idéz fel, egykori színész- és bohóclegendákról sztorizik. Aztán maga is bohócnak öltözik, úgy tart egyéni és generációs önvizsgálatot, számadást az életéről, tükröt egy egész nemzedéknek, miközben a társadalom kórképét festi elénk. Bonyolult korszakokban bejön a bohócruha, ahogyan a klasszikusoknál is; mi meg szeretjük ezt a jópofa figurát, aki ellenszélben is az esendő embert adja, hihető hangon szól az ordítással szemben, figyelmeztet, kifigurázza a hatalmat, Hitlert is. Praktikus is ez a jelmez, mert viselőjét a mondandótól elidegeníti, a megtorlástól viszont megvédi, hiszen ő ,,csak” egy bohóc...

 Image

Hobo persze a bohócsapkában sem menekül, mindig bátran képviseli elveit, vállalja a hibáit, tévelygéseit. Dalaiból, életművéből azt is pontosan tudjuk, hogy megszenvedte a sikert, megfizetett mindenért - ezért, ettől csak még hitelesebb. Humor és cinizmus, kiábrándultság és együttérzés, fájdalom és düh, szellemesség és megbotránkoztatás, minden belefér. Meghat és fejbe vág egyszerre, ez a hobói katarzis. Undorodik attól a világtól, ahol az érdekek, a gyűlölet vezérli a szereplőket, kisemmizett, lebutított emberek élnek egy ilyen reményvesztett országban; cirkusz az egész életük, életünk, cirkusz az egész világ, mi más lehetne ilyen körülmények között?! S divat, hogy mindenki másban keresi a hibát, a felelőst; de Hobo nem! Rokonszenves, hogy a dalos inkább tenni akar valami jót; mondjuk, énekel, zenél. Elmondja helyettünk, amit érzünk, ezért szeretjük andalító dalait, s megbocsátjuk, hogy bizony szívszorítóak és felkavarnak ezek a szövegek, mélyen érint, szíven talál ez a blues.

A Mesélő szerepében, persze inkább mint énekes emlékezetes cirkuszt csinál Hobo, amikor vénségére, 65 évesen gyerekkori álmát valósítja meg, és bohócként lép színre, azaz porondra, hogy elkápráztassa a nagyérdeműt. Zenészei, Cipollaként Oleg Zsukovszkij, Szente Éva és Gubik Petra, valamint a Hippodrom artistái, a Jókai Színitanházának hallgatói méltó társak a játékban. Igen, Hobo nemcsak elvarázsol, felráz, meghökkent, hanem igazi katartikus élményt nyújt.

 Image

Már régen vége az előadásnak, vagyis a cirkusznak, otthon vagyunk, akár aludhatnánk is, de nem lehet! Még mindig dúdoljuk, amit a mágustól hallottunk, velünk maradnak és nem hagynak békén a dalok, dallamok, peregnek a képek, mint valami remek film kockái a szemünk előtt. S ez az! Pontosan így szeretnék minden előadás után hazaindulni, inkább akár lélekben feldúlva, minthogy már a parkolóba érve elfelejtsem a refrént; no meg azt, hogy mit is akartak nekem ezzel az egész történettel mondani, amit végignéztem.

Niedzielsky Katalin

 


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg



Google+