Jelenlegi hely

Három kérdés Merő Bélához


Merő Béla

Három kérdés Merő Bélához a Bartus Gyula: Sör és cigi című darab rendezőjéhez

A darab hajléktalanokról szól, a történések helyszíne egy lerobbant épület, ahol különféle élet- és műveltségi szintekről érkezett, különféle helyzetekbe sodródott egyedek, véglények görgetik előre sorstalanságukat és a cselekményt – modellezve jelen társadalmunkat.

Hogyan találtál rá Bartus Gyula darabjára és mi az, ami miatt fontosnak tartod? Mit üzen számodra ez a dráma?

Bartus Gyula Miskolcról történt visszatérte (2003) óta szereplője, többször főszereplője békéscsabai előadásaimnak. Mondhatni barátság alakult ki közöttünk, jól tudunk együtt dolgozni a színpadon. Gyula rendszeresen elküldi nekem írásait. Így a „Sör és cigi”-t is már évekkel korábban olvastam.

Fekete Péter igazgató úr a darabot ebben az évadban műsorra tűzte. Rendezőt kerestek a színreállításához. Örömmel vállaltam a feladatot a barátságunk, a műben rejlő kihívások, a nagyon fontos és fájdalmas társadalmi kérdésekre való rámutatások miatt.

A dráma a XXI. századi magyar „Éjjeli menedékhely” napjaink alapvető magyarországi emberi viszonyaival, kérdéseivel foglalkozik. A menedékhelyen összegyűlt alakok – tipikus és jellegzetes figurái mai életünknek. Abban reménykednek, hogy lepusztult életterükre senki sem tart igényt, s hisznek abban, hogy ez az a hely, ahol még valóságos emberi kapcsolatok határozhatják meg életüket. Ám kiderül, nem lehet elmenekülni a „kinti” társadalmi viszonyok elől; közéjük is betör a korrupció, az árulás, az önzés…

A produkció érdekessége, hogy a darabban temesvári és újvidéki színészek is játszanak. Hogy zajlik a közös munka?

Külön kihívás, hogy három országból, három színházból szerveződött a társulatunk. A bemutató egyrészt mintegy előjátéka lesz a következő évadunknak, amelyben a hazánkkal határos országok többségi nemzetének kiemelkedő drámáit tűzzük műsorra, több alkalommal az illető nemzet művészei közreműködésével.

Másrészt szakmailag is izgalmas kérdést vet fel a közös munka: hogyan csiszolódhat össze a különféle játékstílust képviselő gárda.

Harmadrészt személyes oldala is van az ügynek, hiszen két vendégművészünkkel, Mátyás Zsolttal és Magyar Attilával több mint tíz évvel ezelőtt már dolgoztam Temesvárott illetve Újvidéken. Motoszkált bennem a kérdés: milyen lesz a mostani találkozásunk.

Tíz nappal ezelőtt lerendelkeztük a darabot. Semmilyen stiláris problémát nem vetett fel, hogy más és más iskolán nevelkedtek a színészek. Intenzív, alkotó, mániákus, inspiráló munka folyt. Mindenki nagyon nyitottan és vehemensen vetette bele magát a próbákba. Ígéretes kezdés volt. Nagyon várom a folytatást!

Évtizedeken átívelő szakmai együttműködésetek Zalán Tiborral ma már szinte legenda, számtalan produkcióban dolgoztatok közösen, alkotópárosként. A Sör és cigiben mint dramaturg közreműködik Zalán. Nem unjátok még egymást? Vagy erősebb a szerelem? Egyáltalán, hogy képes két öntörvényű művész ilyen hosszú időn keresztül összedolgozni?

A barátság ritka kincs az ember életében. Jószerivel csak azok az igazi barátságok, amelyek gyermekkorban kötődtek és kitartanak felnőttkorban is, hiszen a gyerek még „érdek nélkül” barátkozik. Értem ez alatt, hogy nem számításból, karrierépítésből, a másik kihasználásából. Azt hiszem mindketten szerencsések vagyunk, hogy nekünk ez felnőtt korban is sikerült. Alapja nyilvánvalóan az, hogy nagyon hasonlóan látjuk a világot, hogy tudunk „beszélgetni” egymással, s hogy ezek a beszélgetések a mindennapi őrültségeinken túl, szellemi feltöltődést is jelentenek, hogy hajlandóak vagyunk egymás rigolyáit elviselni, hogy valóban aggódunk egymás problémái miatt, hogy képesek vagyunk a másikat meghallgatni… Évtizedeken át baráti találkozókon, irodalmi esteken, temetéseken, a közös színházi munka során találkoztunk. Aztán négy éve jobban összefonódott az életünk: előbb a zalaegerszegi Griff Bábszínházban boldogítottuk a világot, s már egy éve Békéscsabán a Jókai Színházban és a Színtanházban tesszük ugyanezt. A színészházban szomszédok vagyunk. Így aztán elég gyakran láthatjuk egymást. A munkában kérlelhetetlenek vagyunk egymással szemben is, vitatkozunk, néha üvöltözünk, de ez hozzátartozik a normális létünkhöz.

A „Sör és cigi” szövegét nagy egyetértésben „gondoztuk” (a szerzőt tiszteletben tartván) a színreállítás koncepciója értelmében. A szöveg hegyesebb, érdesebb, erőteljesebb lett. S közben elkezdtünk egy új darabot megálmodni. Ismeretlen szerző Pathelin mester című farce-ját állítjuk mai színpadra, mai figurákkal, a középkori színjáték stílusában. Egyelőre a történetet formálgatjuk fejben - némi nagyfröccs kíséretében. Tibor egy ilyen „formálgatást” követő éjszaka megírta a farce elejét és végét. Nagyon mulatságosnak ígérkezik. Talán a békéscsabai közönség is láthatja majd az előadást.

De egyelőre a közvetlen feladattal kell foglalkoznom, vasárnap folytatjuk a próbáinkat, s 10 nap alatt el kell készülnünk a Bartus-művel. Nagy koncentrációt, alapos felkészülést és precíz munkát követel meg ez az időszak. Tibor természetesen többször jelen lesz a próbákon, hogy hármasban a szerzővel megvitathassuk a történteket….


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2017. november
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+