2016. szeptember 16., péntek      16:15

Jelenlegi hely

A popótetkótól Grimm is lázba jönne!


Zenés mesejáték a Békéscsabai Jókai Színház új évadjának második bemutatója. A széttáncolt cipellők című Grimm-meséből  Kerstin Slawek és Szalma Dorotty készített színpadi változatot, a remek zenét Gulyás Levente komponálta. A régi történet modern felfogásban, látványos színházi elemekkel, eredeti koreográfiával, kiemelkedő táncokkal kel életre Tatár Bianka és Vadász Gábor főszereplésével. Az előadást, amely kicsiknek, nagyoknak egyaránt kellemes szórakoztatást ígér, Szalma Dorotty rendezte. (Niedzielsky Katalin kritikája)

A Grimm testvéreknél még 12 királylány táncolja szét a cipellőjét minden éjjel 12 királyfival, komoly fejtörést okozva ezzel a „teljesítménnyel” egyébként is anyagi gondokkal küszködő király apjának. Próbálkozott már az uralkodó megbízására 12 herceg, hogy a titok nyomára bukkanjon, vajon hogyan tud megszökni az ifjúság a kulcsra zárt szobából, és hol zajlik a különös mulatság, amit ennyi lábbeli bán. De hiába. A társszerzők praktikus beavatkozással egyszerűsítettek, csökkentették például a szereplői létszámot, ugyanakkor nagyszerű zenével, táncokkal, változatos színpadképpel, látványos jelenetekkel gazdagították a klasszikus olvasmányt. Így egyetlen királylánynak sikerül széttáncolni annyi cipellőt, hogy a javításra váró lábbeli óriási hegyben áll a cipész, azaz cipőkészítő Áron, Fél Áron műhelyében. A mester sem győzi már a melót, lázad, tiltakozik, majd meglátva a gyönyörű királylányt, elhatározza, megfejti a rejtélyt, és elejét veszi a további pusztításnak.

Jacob és Wilhelm Grimmnél még egy kiszolgált katona vállalkozik rá, hogy a sok pórul járt, tömlöcbe vetett királyfi után rájöjjön a dolog nyitjára; a színpadi mesében éppen a cipészlegény, Áron jelentkezik a királynál, tehát az egyszerű nép fia, nem herceg. A katona egy öregasszonytól kap jó tanácsot, hogy ne igya meg a bort, amit kínálnak, ébren követhesse az eseményeket, meg egy köpönyeget, ami viselőjét láthatatlanná teszi. Az előadásban a fiatal susztert egy férfias hangú, furcsa boszorkány patronálja, aki kinézete ellenére jószándékú. Ott 12 királyfi csónakon viszi a túlsó partra a lányokat, ahol fényes kastélyban vigadoznak reggelig. Itt sokkal izgalmasabb kép tárul elénk: amikor megnyílik az ágy, a föld, az alvilágba zuhanunk, ahol sejtelmes zene, hangulat, démon kápráztatja el, tarja fogva a királylányt és persze a nézőket. A láthatatlan cipőkészítő rájön a titok nyitjára, és a következő éjen még egyszer alászáll a lánnyal, hogy ismét meggyőződjön a látottakról. Ekkor már nemcsak a titkot akarja megfejteni, hanem a lányt is meg akarja menteni a démontól, a kábulattól, a tébolytól. A katona a föld alatti kastélyról számol be a királynak, a suszter a félelmetes démonról, akitől megmentette a lányt. S ezzel elnyeri a kezét, valamint a fele királyságot.

Látványos, izgalmas a színpadkép: a cipészműhely, a királyi palota és az alvilági ördögbirodalom váltogatja egymást. A királylány szobájában a széjjelség inkább egy mai kamasz otthonára emlékeztet. Minden jelenethez oda illő zene szól: ritmusos munkadal („Foltozom…, …álmodom”), misztikus tangó („Szállj velem, légy szabad…, engedd el magad!”).

A valóságos és a mesevilág között érdekes átmenet a sakktáblaszerű, fekete-fehér tranzit, ahol egy különös tündér kalauzolja az idegent. Ezek a jelenetek kissé kiemelkednek mindkét szintből, külön életet élnek, a musicalekre emlékeztetnek, amit a közönség közül a nagyobbak nyilván jobban értékelnek. Amikor a színpadi történés átmegy elvontba, abszurdba, a popotetkós bájos jelenet zökkenti vissza a gyerekeket saját világukba. Éppen jókor. Mernek is nagyot nevetni.

A varázslat, misztikum, alvilág, musical váltogatása után, az előadás vége felé a rendező visszahozza a mesét a szabályos keretek közé: a szereplőkkel minden jóra fordul, a történet kiegyenesedik, hogy minden gyerek nyugodtan mehessen haza. Győz a jó, mindenki elnyeri méltó jutalmát, kedvese kezét. Még a démonról is kiderül, hogy nem eredendően gonosz teremtés, csak bánatában, szerelmi csalódásában végzett néhány áldozattal. De amint régi szerelme - és ez pont a fekete-fehér tranzittündér - visszafogadja, azonnal megjavul, és mind a két pár boldogan egymásra talál. Alle glücklich, everybody happy. Csütörtök délelőtt az egyórás előadás után a gyermekközönség ujjongva ünnepelte a mesehősök diadalát.

Vadász Gábor a cipőkészítőből kedves, határozott figurát alakít. A királylány - Tatár Bianka - kicsit szétszórt, de szókimondó, aki tudja, mit akar. Talán ezért is lobban szerelemre iránta a cipész. A Démon szerepében táncával Nagy Róbert hipnotizálta a királylányt, varázsolja el a közönséget. A Király és a Boszorkány figuráját humorral Tege Antal kelti életre, a Tündért ügyesen Komáromi Anett.

Marko E. Wigert nagyszerű koreográfiáját Kerekes Judit alkalmazta színpadra, kiváló táncos jelenetek (tangó, latin-amerikai dallamok, merengue, angol keringő) teszik a produkciót emlékezetessé. A változatos díszleteket és a jelmezeket Udo Herbster tervezte.

Niedzielsky Katalin


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2017. augusztus
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+