2016. május 16., hétfő      00:00

Jelenlegi hely

Ákácillat és kaszinószag


Romantika és nosztalgiázás Szép Ernővel, charleston és tangó vérpezsdítőnek, lírai, impresszionista színpadkép és fülledt lokálhangulat röpített a múlt század húszas éveibe. A Lila ákác, Tóth Manci és Csacsinszky Pali szerelmes históriája - a regény (1919) és a színdarab (1923) születése után majdnem száz évvel is - könnyeket csalt a közönség szemébe. Katkó Ferenc igényes, szórakoztató előadást rendezett a Békéscsabai Jókai Színházban. (Niedzielsky Katalin kritikája)

Darabjait bemutatták, regényeit kiadták, kortársai méltatták, Szép Ernőhöz mégsem volt kegyes a sors, a korszak, amelyben alkotott, vagy amelyet próbált túlélni. A halála előtti években már el is felejtették, az irodalomtörténet sem tartja számon az ünnepelt szerzők között. Pedig Ady Endre, Molnár Ferenc és a Nyugat baráti köréhez tartozott, első verseskötetében Babits azt a „gyermekien naiv, tiszta lírai hangot” üdvözölte, ami egész életművét meghatározta (Régi kedvünk, Jó szó). A finom tollú költőből és prózaíróból mélabús, fáradt, kiábrándult nagyvárosi polgár lett, aki műveiben szívesen fordult vissza a falun töltött gyermekkorához, debreceni ifjúságához, a valóságból elvágyódott egy boldogabb lét felé (Szeretném átölelni a világot, Hetedikbe jártam). A pesti kisemberek, a művészek bohém világát kedves bájjal ábrázolta, még társadalomrajzában is erősebb az érzelgősség, az együttérzés és a megbocsátás, mint a kritika (Emberszag, Patika). A Lila ákác Hatvany Lajos szerint „az egyetlen városi és polgári regény”, amelyhez Szép Ernő „a tárgyához alkalmazkodó hajlékony és színes nyelvet teremtett”. Tóth Árpád azt emelte ki, hogy „nosztalgiája sajátosan ötvöződik a modern nagyvárosi ember fájdalmas dekadenciájával, léhaságával, erőtlen álcinizmusával, s a szegények, elesettek iránti mély együttérzésével”.

Két film és több színházi bemutató bizonyítja, hogy száz év ide vagy oda, kis- vagy nagyváros, a szerelem, a féltékenység, a megélhetésért, az érvényesülésért folytatott harc túl sokat nem változott az idők során. Az igaz szerelem örök, ahogyan az emberi butaság, gyarlóság is, mert nem vesszük észre időben vagy nem vagyunk képesek kellőképpen megbecsülni a közelünkben lévő boldogságot, értéket, kincset. Katkó Ferenc rendező jól választott darabot és csapatot, hogy minderre szép szóval emlékeztesse a feledékeny közönséget, amely egy kis nosztalgiázásra mindig vevő. Főleg akkor, ha a produkció még igényes, látványos is, eredeti ötletek, jó alakítások színesítik, és egy kis mélyebb tartalom sem árthat a sikernek. Szép Ernő édes-bús világa, a szentimentális story és az andalító bárzene hatásos együttese talán még nem lenne elég a mai néző megérintéséhez, de az ütős színpadi áthallások már nem szállhatnak el anélkül, hogy ne ébresztenének gondolatokat napjainkról: a pénz uralmáról, a munkavállalók, a konzumlányok kiszolgáltatottságáról, külföldre eladásáról, egyáltalán az emberi méltóság, az erkölcsi értékek és a piaci érdekek, vágyálom és realitás között tátongó szakadékról. Szellemes, poénos nyelvezet, lírai és szókimondó stílus váltogatja egymást, elegáns humor, kiváló zene, nagyszerű koreográfia és remek alakítások jellemzik az előadást.  

A tiszta gyermeki lélek elbűvölő, szeretni való, igazi szépernős Tóth Manciját személyesíti meg kedves, finom játékával Köböl Lilla. A ligetben még ösztönösen hárítja el Pali közeledéseit, aztán hamarabb lobban szerelemre és a varrólányból primadonnává avanzsált Manci érti meg előbb azt is, mit jelent az igazi érzés, és mit kell feláldoznia, hogy családját megmentse. Ezt a fejlődési ívet is mértéktartóan, de meggyőzően ábrázolja Köböl Lilla. Csacsinszky Pali ábrándokat kerget, túl fiatal és tapasztalatlan, végül drága tanulópénzt fizet vakságáért. Gulyás Attila szenvedélyes, átélt alakítása kimagasló, a felnőtté válás folyamata hiteles, és a finálé a „Lila ákácok, minek a szív, ha úgy fáj?!” dallal emlékezetes marad. A két gyermeklelkű, ábrándozó szerelmessel tulajdonképpen szemben áll az összes többi szereplő a való világból, ebből adódik számos humoros és megrázó jelenet. Bizonyosné, az úri nő kapható a következmények nélküli légyottra, nem kell elvenni, még csak nem is féltékeny. Komáromi Anett nagyszerű húszas évekbeli, jellegzetes szépernős figura, aki rámenősen, humorosan zökkenti vissza az álmodozókat a kegyetlen külvilágba. Partner ebben a férjét játszó Katkó Ferenc, aki a rendezés mellett még markánsan hozza ezt a másik tipikus alakot, aki a pénzt, jólétet ismeri, az emberi méltóságot kevésbé. Angelusz papa (és Angela, a dizőz!), a menedzser a piacról él és üzletének köszönhetően élnek meg a szerződtetett, kiközvetített lányok. Tege Antal rengeteg humorral és whiskyvel öblögeti a drámát, igyekszik emberi érzelmeit, együttérzését környezetében leplezni, de a közönség felé mesterien felvillantani. Zsüzsü (Jancsik Ferenc), Majmóczy (Czitor Attila) és Mínusz (Szabó Lajos) a békeidők lokáljának törzsvendégei, a kor karikatúrái, akárcsak a dizőzök és a táncosok.

Pörgő nyitányt lírai kettős, némi lelassulás követett a pénteki premieren, de még az első felvonás végére, a bárjelenetekben újra felgyorsult a tempó; és amikor a táncosnők sorra levették egyenparókájukat, igazi drámák, sorstragédiák bontakoztak ki. A charlestongirlök szerepeltetése - Katkó Ferenc rendező ötletére - jelentősen színpadiasította a művet: nemcsak a betétdalokkal, hanem az „ahány paróka, annyi sors” tartalommal is. A kiegészítésekért nem is kellett messze menni, a legjobb forrást választották, Szép Ernő novelláit, dramaturg Zalán Tibor. A jázminok illata című kötetből (ami az egykori Tevan Kiadóban készült Békéscsabán!) A táncosnők című elbeszélés mozzanatai többször is beugrottak. Ismerős volt a hetente kétszer öngyilkos lány, a duettisták, a szőke nők legendája, a virág-halál szimbólum, amit például Lili (Veselényi Orsolya) és Mili (Nagy Erika) megrázó vallomásában vagy Hédi karrierjében (Rádai Boglárka szh.) lehetett felfedezni.

Szünet után felgyorsultak az események, a szerelmi történet mellé igazi izgalmas krimi társult, és mögé háttérnek kaptuk a tömény társadalomkritikát, ami előrevetítette, hogy itt bizony nem lesz happy and, csak beteljesületlen szerelem, elkerülhetetlen csalódás, sírás - drámai csúcspont a színpadon.

A pokolbár megnyitása a mini-, azaz charlestonruhás ördöglányok által Fejes Kitty színvonalas, egyszerre korabeli és modern, sejtelmes és elegáns koreográfiájának és kiváló táncosainak első száma. A kaszinós lányok – élükön a három dizőzzel (Gábor Anita, Tatár Bianka, Csonka Dóra szh.) minden jelenetváltásnál a korba illő és mai slágereket énekeltek, sokszor meglepő három szólamban. Bujdosó Nóra olyan különös - virágszirmot, csipkét, kirakót, lebegést és robogást ötvöző - színpadképet alkotott, ami már önmagában is szépernősen mesél. Kiss Kata választékos jelmezei nemcsak a húszas éveket idézik, hanem a szereplők karakterét is ügyesen kiemelik. Gulyás Levente - a zongoránál és karmesterként - kiváló muzsikusaival a zenés színház rangjára emelte az előadást.  

Niedzielsky Katalin


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2017. június
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+