2017. április 22., szombat      00:20

Jelenlegi hely

Az Arany-emlékév margójára


Emlékév, ünnepség, virágok. Koszorúk… Arany Jánost csak azért nem nevezték koszorús költőnek, mert hatalmas riadalommal fogadott minden nyilvános elismerést, zajos felhajtást. A csendet szerette, a maga szűk kis körét, a szülőfaluját, az övéit. Petőfit. És a szabadságot.

Költőfejedelemmé vált annak ellenére, hogy minden porcikája tiltakozott a nyilvánosság, a megmutatkozás, a közfigyelem ellen. Megkapta a létező legmagasabb hivatalos elismerést, a Szent István-rendet, nevét mindenki ismerte, testét az akadémia épületében ravatalozták fel és gyászlobogót tűztek a főváros házaira a temetése napján. Tömeg kísérte a temetőbe…

Arany György és Megyeri Sára fia a legmélyebb szegénységből emelkedett ilyen magasságba, tehetségén kívül szorgalmával lett a magyar kultúra egyik óriása.

A róla készült fotókon egy bajuszos, joviális férfiút látunk, gazdálkodónak nézné az ember, nem irodalmi géniusznak.  Nem is csoda, hiszen életének több mint felét szeretett szülőfalujában, Nagyszalontán töltötte, és még az Akadémia titkáraként is azt tervezte, hogy visszaköltözik oda, öreg napjaiban csendben gazdálkodik majd az Alföld szélén.

Születésekor édesapja ötvenöt, édesanyja negyvenöt éves volt. Szülei a legnagyobb gonddal nevelgették a kisfiút, aki beteges volt ugyan, de olyan okos és komoly, hogy apja és anyja úgy döntött, hogy ”e fiúból pap lesz, akárki meglássa…” Már gyerekként segédtanító lett, hogy pénzt keressen, és egész életében megmaradt beosztó, puritán életvitelű embernek, még akkor is, amikor már bőséges jövedelemre tett szert.

Huszonhárom évesen vette feleségül Ercsey Juliannát, akivel élete végéig harmóniában élt. Biztosan ő volt az első olvasója a Toldinak is, amellyel Arany berobbant a magyar irodalomba, nem túlzás azt állítani, hogy a halhatatlanságba.

A szabadságharc bukását követő megtorlás éveiben írta a Bolond Istókot, álcázott önéletrajzát, amely csupa „öngúny, éleslátás, égig kiáltó kétségbeesés”.

1882-ben Petőfi Duna-parti szobrának avatására készülődött. Ő, aki nem szerette a nyilvános eseményeket, ezen az ünnepségen feltétlenül ott akart lenni. Ám pár nappal korábban megfázott, többé nem gyógyult meg, október 22-én meghalt.

Forrás. Nl. 12. sz.


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2017. november
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+