2014. július 21., hétfő      00:58

Jelenlegi hely

Bőrbe öltöztetett, sörényes színészek


Kutatómunka alapozta meg a Békéscsabai Jókai Színház előadásában, a Lovak című darabban látható jelmezek megtervezését

Ismert divattervezőként próbálhatta ki magát Sellei Gabriella a színházi jelmeztervezésben, amikor a Békéscsabai Jókai Színházban bemutatták Bartus Gyula színművész új darabját Lovak címmel. A színmű különleges kihívást jelentett a különböző bőrjelmezek karakterteremtő jellege miatt – mondta lapunknak a szakember.  Hrecska Renáta interjúja a Magyar Hírlapban

– A Magyar Divatolimpián szép sikereket ért el a 2000-es években. Mi vonzza a versenyekben? 

– Ilyenkor megmérettetnek a munkáim, sokat tanulhatunk egymástól, mivel kizárólag olyan alkotásokkal lehet nevezni, amelyek anyagválasztásukban, formájukban teljesen újat hoznak. Ha egy friss technológia jelenik meg, annak utánajárok, hogy megismerjem a benne rejlő lehetőségeket. A bemutatókat általában kiállítások követik, így a legfigyelemreméltóbb munkákkal minden érdeklődő megismerkedhet.

– A változó trendek sorában mennyire nehéz egyéni stílust kialakítani? Egyáltalán szükséges-e, hogy egy tervező megfeleljen a divatirányzatoknak?

– Leginkább haute couture-t tervezek szívesen, vagyis magas színvonalú, nemes kivitelű ruhákat készítek: szabadjára engedhetem a fantáziámat és kiélhetem a képességeimet. Ilyenkor kísérletezem a formákkal és az alapanyagokkal. Így az egyik nemzetközi versenyen újszerű bőrmegmunkálási technikával mutatkoztam be. A legtöbb munkám megrendelésre készül, például egy fodrászshow esetében az öltözék csupán kiegészíti a látványt. Az egyéni alkotásoknál egészen más szempontok kerülnek előtérbe: a megrendelő ízlése, alkata, személyisége a meghatározó, amihez természetesen a tervező hozzáadja önmagát is. Naprakésznek kell lennem, de tekintettel arra, hogy középiskolában anyagismeretet is tanítottam, a régi és az új típusú anyagokkal is tisztában vagyok. Utánaolvasok, külföldi szakvásárokra járok, gyárakkal veszem fel a kapcsolatot. És nekünk nem megfelelni kell, hanem rendkívül tájékozottnak kell lennünk a trendek, az új színek, alapanyagok, formák vonatkozásában. Ismernünk kell hazánk öltözködési kultúráját, a különböző korok viselettörténetét, a jelenkor divatját, nemcsak itthon, hanem szerte a világban is. Ezt gazdagíthatjuk saját egyéniségünkkel, tehetségünkkel, kreativitásunkkal.

– Pályáján hogyan találkozott a jelmeztervezéssel?

Bartus Gyula Jászai-díjas színművész, a Lovak című darab írója és rendezője Veszprémben is játszott egy időben. Akkor ismerte meg a munkáimat, amelyek elnyerték tetszését. Felkért a még csak tervben lévő darabjának jelmeztervezésére. Ennek közel húsz esztendeje, aztán az idén ez megvalósult a Békéscsabai Jókai Színházban. Egyébként Malek Andrea színpadi ruháinak megtervezésén és kivitelezésén, együttesek stylingján is dolgozom jó ideje.

– Okozott nehézséget az, hogy a jelmezekkel át kellett lényegíteni a színpadon játszó embert?

– A felkérés izgalmas kihívás volt. Bár a bőr szinte állandó alapanyaga a bemutatott kollekcióimnak, ebben az esetben újfajta felfogásban, mint a lovak „viselete” jelenik meg. A szíjazást választottam, és a rátéteket, a bőr minőségét, színét, fajtáját úgy választottam ki, hogy az állatok beszédes neveinek megfelelően kifejezze a karakterüket. A sörények különböző megoldásai is ezt erősítették. Komoly kutatómunkára volt szükség a jelmezek elkészítéséhez, szakkönyveken felül lovardákkal, lovasiskolákkal vettem fel a kapcsolatot, és beleástam magam a lószerszám-készítés fortélyaiba is.

– A színészek hogyan fogadták a különleges „felszerelést”?
– Legérdekesebb a munkalovak jelmezének megtervezése volt, rendezetlen hatást kellett elérnem. Törekedtem arra, hogy mint stílustanácsadó a színészek alkatát is figyelembe véve olyan jelmezekbe bujtassam őket, amelyek kiemelik előnyös testi adottságaikat. Nagy öröm volt számomra a pozitív kritika, amely szerint a színészek saját bőrükként viselték jelmezeiket a színpadon. Ritka és felemelő élmény volt, hogy a premieren állva ünnepelte a darabot a közönség.

– Napjainkban egyre gyakrabban rendeznek jótékonysági célú divatbemutatókat. Vett már részt hasonlón?
Pozsgai Zsolt Apolka című filmje, amelynek főszereplője Moór Marianna és Koncz Gábor, tulajdonképpen egy mellrákos nő naplója. A filmpremier után felkértek, hogy egy olyan hölgynek tervezzek estélyit, aki meggyógyult ebből a betegségből. Maradandó élményt nyújtott, hogy teljes értékű nőként büszkén viselte a ruhámat. 

– Vállalna még színházi vagy egyéb különleges munkát?
– Sok megvalósítatlan ötletem van még. A jelmeztervezés megfogott az első találkozásunkkor, remélem, lesz benne még részem. De továbbra is tervezek, tanítok, és divattanácsokat adok.


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2017. november
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+