2017. július 03., hétfő      10:48

Jelenlegi hely

Tajvanról jelentjük! - második nap


Már beszéltem az áramlásról. Hogyan hozzuk ki a legtöbbet egy utazásból? Keljünk fel reggel, aztán induljunk! It’s time! Minden belső kényszer nélkül, vegyük fel az áramlás ritmusát A nyugalom jegyében. Nem kapkodunk. Merüljünk bele az élménybe minden érzékszervünkkel. Szívjuk be ezt a nehéz levegőt, érezzük a párát bőrünkön és járjunk olyan helyeken is, amik nem feltétlenül turista célpontok.

A WSD2017 Taiwan művészeti egyetemén kerül megrendezésre. Az oda vezető úton elképzelem, hogy magam is egy helyi egyetemista vagyok. Visszagondolok az én egyetemi éveimre. Nap mint nap jártam Pesten az Andrássy utat. Egy idő után megszokottá vált minden. Most pedig úgy megyek el az ide vezető úton egy park mellett, amit egy itt éppen tanuló diák látott már unásig, hogy beleképzelem magam a helyébe. Élvezem, mert ezzel a kis gondolatkísérlettel belehelyezkedem olyan emberek bőrébe, akik nem én vagyok… vagyis mások J Ahogyan Micimackó is feltette magában: „Milyen lehet másvalakinek lenni, mint ő?” Most ez történik, több mint 8000 kilométerre az otthonunktól, egy idegen, de nagyon barátságos országban, új helyszínek közt, új emberek közt. Ezen gondolatok mentén még ez az iszonyatos forróság is egy nagyszerű élménnyé dicsőül.

A lényeg: induljunk el! Ma rájöttem, hogy a legtöbbet akkor nyersz egy ilyen utazásból, ha kitörsz a saját komfortzónádból és minél több emberrel ismerkedsz. Merj kezdeményezni. Egyébként ebben a városban ez nem is oly nehéz, mert nyitottak az emberek. Ami segíti a gátak leküzdését. Az élet is folyamatos, burkokból való kitörések sorozata. Elég, ha csak a magzatburokra gondolunk. A színház és mindenfajta előadóművészet valahol erről szól. Kinyílni és kapcsolódni. Hiszen mi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék? Peter Brook írta: „Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom

rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék.” Ez már két ember kapcsolata.

Délelőtt felfedeztem a szállásunk környékét, délután pedig elindulunk a helyszínre ahol az esemény zajlik. Taiwan  National University of Arts (TNUA) World Stage Design 2017.

Meredek lejtőn sétálunk vagy húsz percet, de úgy leizzadunk a páratartalomnak köszönhetően, mintha otthon kimentünk volna futni. Mikor megérkezünk a regisztrációnál mindjárt nagyon kedvesen fogadnak minket. Kapunk is egy jó tanácsot, arra nézvést, hogyan éljük túl a számunkra nem szokványos éghajlati viszonyokat. Egy kendő OISTAT felirattal, amit vízbe mártva a fejünket, karunkat törölgetve könnyen hűsíthetjük magunkat. WOW! Igaz!? Hát persze! Milyen egyszerű. A jó megoldások sokszor a legegyszerűbbek. J

Majd tovább áramlunk a helyszíneken. Tartsunk a TIP kiállítótere felé. Itt vannak exponálva azok a projektek, amik az általunk is megpályázott OISTAT versenykiírásba be lettek válogatva.

Meg is találjuk hamar. Szintén öreg cimboraként üdvözölnek bennünket. Mintha országos haverok lennénk. Valóban őszinte mosolyokat látni. Meg is kérnek, hogy ha már úgyis itt vagyunk, tartsunk egy kis beszámolót a munkánkról az éppen aktuális tárlatvezetésben részt vevő helyi diákok, tanulók, az előadóművészeti ágazatokban elhelyezkedni kívánó fiatalok számára. Az embereket tényleg érdekli az, amiről beszélünk. Ez abból látszik, hogy még kérdezni is mernek. J Aki valamiről kérdezni szándékozik, az azt jelenti, hogy érdeklődést mutat. Logikus nem? Érdeklődés. Egy másik fontos eleme mindenféle előadóművészeti tevékenységnek. Nem pusztán nézői, befogadói, vagy csúnya szóval élve fogyasztói szempontból. Megint hadd idézzem Peter Brookot. Hivatkozik egy ős szanszkrit szövegre, mely szerint Isten megteremtette a színházat. De aztán az emberek sajnos tönkretették, mert az „írók, színészek, rendezők, festők és zenészek” azon voltak, hogy eldöntsék azt kinek a munkája fontosabb. Végül Isten megbízott egy angyalt, hogy vigye el a megoldást jelentő üzenetét az emberek számára, melyet egy darab papírra firkantott fel. Mikor az angyal megérkezett minden színházi ember körülötte nyüzsgött. És felolvasta a felírt szöveget: ÉRDEKLŐDÉS.

Tehát érdeklődés.

A mai nap, sőt mondhatni minden nap egyik kulcsszava.

Ha érdekel a folytatás tarts velünk továbbra is. 

 

Tajvanról jelentjük! – Magyarok az OISTAT színháztechnikai világkiállításán

 

Az OISTAT egy színházi technikusokat, szcenográfusokat és színházi tervezőket tömörítő nemzetközi szervezet. Minden évben kiírja az úgynevezett TIP (Technival Invention Prize) elnevezésű pályázatot, melyre különleges, egyedi és innovatív színpadi technikai megoldásokkal várják a pályázókat a színházi szakma minden területéről. Idén összesen 13 munkát válogattak be a világkiállításra:  3 díjazott, 3 különdíjas, és 7 kiállításra beválogatott. Az utóbbiak közé került be egy magyar csapat: Egyed Zoltán díszlettervező és Vámos Zoltán videó-tárvezető a Békéscsabai Jókai Színházból Tajvanon is bemutathatja az egyedülálló színpadtechnikai megoldását.

A csapat július 1. és 9. között rendszeresen vloggal jelentkezik a jokaiszinhaz.hu, az fnc.hu és a felevizio.hu oldalakon, valamint a Facebookon. Tajvanról jelentünk – tartsanak velünk minden nap!

Bővebben:

http://www.fnc.hu/hirek/item/681-szinhaztechnikai-siker-technical-invention-prize-magyar-szinhaztechnikai-fejlesztesnek

http://jokaiszinhaz.hu/hir/szinhaztechnikai-siker-technical-invention-prize-magyar-szinhaztechnikai-fejlesztesnek

https://szinhaz.org/csak-szinhaz/kulissza-csak-szinhaz/2017/06/28/intelligens-folia-repiti-tajvanra-bekescsabai-szinhaz-szakembereit/T

 

 

 


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2017. július
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+