2014. október 09., csütörtök      13:11

Jelenlegi hely

Táncparádé a Ládafiából


Ha a városban minden irányból gyereksereg vonul a színház felé, akkor biztos, hogy ott mesebemutatót tartanak. Így volt ez október 8-án délután is, amikor a Balassi Táncegyüttes és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójára, a Ládafiára várták a közönséget. Ifjabb Mlinár Pál szerző és rendező, valamint Falusi László zeneszerző mese-táncjátéka a legkisebbeknek és a családoknak is színvonalas, szép előadást ígér. (Niedzielsky Katalin kritikája)

Mészáros Mihály kedves postás és mesélő, aki a láda kézbesítésével – a kerettörténettel még prózában – beavatja a gyerekeket a színház élvezetébe, aztán kezdődhet a tánc, a móka, vigasság! A célközönség, de az apróságokat kísérő és a többi felnőtt is megcsodálhatja, mi minden kel életre a ládafiából: Szerencsés Dániel egész története, felemelkedése, a huszárlét szépsége, a királykisasszony kegyeinek elnyerése. Mindezt fantasztikus művészek keltik életre, táncolják el, közben szép zene szól, és gyönyörűek a ruhák. A mozgatható díszletek hol hegyeket, folyót, máskor házakat, trónt, kovácsműhelyt varázsolnak elénk. A végén persze, mint egy rendes mesében, mindenki társra lel, megtalálja boldogságát.

A Mlinár gyerekeknek volt kitől tanulni; Pál nemcsak kiváló táncos, koreográfus, immár szerzőként és rendezőként is elismerésre méltót alkotott, amikor Az égigérő fa című mesejáték 1995-ben bemutatott változatát átdolgozta és színpadra állította. Az előadást akkor édesapja rendezte, koreografálta, aki most valószínűleg elégedett az utókor produkciójával.

A Ládafiát együtt játsszák táncosok és színészek, ami egyrészt természetes a testvérművészetek világában, de azért elképzelhető, hogy a színészeket nem könnyű rávenni a mozgásra, sőt a táncra, a táncosokat meg arra, hogy ugrálás közben még szépen beszéljenek is. A rendező és a csapat mindenesetre kiválóan megoldotta ezt a feladatot.

Falusi László népzenész, zenepedagógus, aki maga is muzsikál, igényes, változatos zenével teremtett igazi hangulatot, járult hozzá a produkció színvonalához.

Az egységesre komponált előadás jelenetei külön-külön is élvezetesek, a huszárok tánca és a kovácsműhelyes rész feltétlenül kiemelésre méltó. Utóbbiban, ahogyan a két táncos (Mlinár Pál és Hankó Tamás) a szerszámokat hangszerként szólaltatja meg, egy komplett ütőegyüttest vonultat fel, zenél, táncol egyszerre, az fantasztikus! Nagyszerű persze a boszorkányok bejövetele, színpadra pörgése, az udvarhölgyek tánca is. A Szusznyaváriékat és az udvari hoppmestert alakító Szőke Pálnak, Komáromi Anettnak és Nagy Róbertnak bizony fel kell nőni a táncosokhoz. S persze nincsen mese sárkány nélkül! Mlinár Pál táncolja ezt az örök ellenséget is, még hozzá élő alakra épített óriás bábként, ami nagyon jó ötlet, tetszett ám a gyerekseregnek.

Szerencsés Dániel figurájában Mlinár Péter lép fel, kedves fiút, olyan mesehőst alakít, aki hamar elnyeri a közönség bizalmát. Testvérét, Zsuzsát pörgeti, hódítja meg Dorottya kisasszony szerepében, a fivére felesége, Katalin a boszorkányok és az udvarhölgyek táborát erősíti. A huszárok, udvari ifjak között Vaszkó János, Mlinár Pál, Hankó Tamás, Bacsa László, Korom Gábor táncol, Mochnács Renáta, Gaál Petra szintén a boszorkányok és az udvarhölgyek seregét erősíti, utóbbi szerepkörben láttuk Szekerka Anitát és Csarnai Anitát is.  

A nagyon mutatós, ízléses ruhákat Péter fiával együtt Mlinárné Kolarovszki Mária tervezte. Lenkefi Zoltánt, a bábszínház igazgatóját ezúttal új szerepben, a mesejáték díszlettervezőjeként ismerhettük meg. A színpadon hagyott helyet a táncosoknak, többfunkciós dobogóit gyorsan mozgatták, átalakították a jelenetekhez.

A hagyományoknak megfelelően, a színház felhívására ehhez a mesedarabhoz is elhozták a gyerekek kis dobozkáikat, ládafiákat, saját alkotásaikat, amelyeket az előcsarnokban lehetett megtekinteni.

Az előadás nem hosszabb egy óránál, ami gyerekdarabnál fontos szempont. A feszes, látványos premiert szerdán a gyerekek nagyon fegyelmezetten, hálásan nézték végig, nem volt feszengés, mozgás, zacskócsörgés, csak figyelem, bámulat, áhítat, varázslat, ahol jól érezték magukat. A sikerhez azzal járultak hozzá, hogy bemutatták: így kell a nézőtéren rendesen viselkedni. A pedagógusok, szülők, nagyszülők, akik az apróságokat ezután kísérik majd el, nem bánják meg, mert értékes darabot láthatnak: táncművészetet nem iskolás fokon, minden korosztálynak megéri tehát, hogy bekukkantson a Ládafiába.

 

Niedzielsky Katalin


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2017. július
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+