Jelenlegi hely

Kárász Kata

Mint mindig, az előadás előtt legalább fél órával megérkeztem. Nem kérdezősködtem, próbáltam nem belefolyni a körülöttem ülők és állók elmélyült beszélgetéseibe az Ibsen ház várótermében. A tétlenség fokozta a hangulatot, a darabnak sokkal hamarabb el kellett volna kezdődnie. Kérdőn oldalra néztem, de csak türelmetlen arcokat láttam, és a ruhatárosok semmitmondó arckifejezését. Hát jó. Kérem vissza a pénzem! Egy nő érkezett, és sajnálattal közölte, hogy kisebb fennakadások miatt a darab áthelyezésre kerül. Bombariadó, vagy valami ilyesmi. Átmentünk egy kisebb terembe, egy kisebb színpadhoz, miközben TEK-es emberek járkáltak az épület körül. Végre történt valami. Tíz perc után az életet is meguntam, idegesen rágóztam. Körülöttem is megszólaltak, elégedetlenkedtek a nézők, s ez egy idő után kezdett viccessé válni. Mégis az lett volna legviccesebb, ha elkezdődik az egész. Éneklő fiatalok estek be az ajtón, irritálóan illuminált állapotban, majd nagy nehezen helyet foglaltak ők is. Tovább>


Google+