Jelenlegi hely

La Mancha lovagja meghódította a Szigetet


 

A Sziget Fesztivál nulladik napján a Békéscsabai Jókai Színház a La Mancha lovagját mutatta be a Porondszínházban, melyet állva ünnepelt a közönség. 

 

Wassermann és Leigh musicalje a fesztiválozók szívébe is belopta magát. Az öt Tony-díjat besöprő darabot a Jókai Színház egy különleges feldolgozásban mutatta be a Szigeten. „Amit Don Quijote kastélynak lát, azt Sancho vendégfogadónak. Másvalaki talán egészen másnak.” Így van ez a Porondszínházzal is. Ha akarom, fesztiválhelyszín, ha akarom, cirkuszsátor, ha akarom, egy olyan különleges színházi tér, amelyben kiváló előadásokat lehet tartani. S ha akarom, mindez egyben.

A fesztivál idén először kísérletezett azzal, hogy a már a kezdetek óta jelenlévő alternatív színházi bemutatókat Szép Fruzsina programigazgató szavaival „kőszínházi” produkciókkal is bővítse. A hangsúly ebben az esetben a változatos programstruktúrán van, hiszen az alternatív szó is valamihez képest nyeri el valódi jelentését.  A La Mancha lovagja akár (ha akarom) alternatív előadásnak is mondható. Kísérlet. Kísérlet négy művészeti ág együtt létezésére a színpadon. Kísérlet egy cirkuszsátorban kialakított „kőszínház”-ra. Kísérlet örökérvényűnek számító (klasszikus) gondolatok átadására a modern kor befogadói számára.

Fekete Péter rendező korszakokat köt össze az előadásban – egészen Cervantes korától napjaink hitelkrachjáig szól a mese, amely természetesen nem fejeződik be soha. Hitre és reményre minden korban szükség van. S Don Quijote története minden korban megállja a helyét. Akár az 50-esek évek kommunizmusáról legyen szó, akár a XXI. századról. Mert a jó, a tiszta, a mély és igaz dolgok keresése, vágya ősidőktől kíséri az embert. Cervantes regénye talán ezért a második legolvasottabb mű a Földön, és talán ezért ért meg a musical több mint kettőezer bemutatót.

S talán ezért van az, hogy a Sziget Fesztivál nulladik napján mindenkinek – magyarnak és külföldinek, fiatalnak és idősebbnek – tudott valamit adni abból a valamiből, ami az ember eredendő ősi vágya.  A közönség állva tapsolva köszönte meg a társulat munkáját.     


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg



Google+