Jelenlegi hely

Négy évszak és a barátság ereje - mesebemutató a Jókai színházban


Két premiert is tartott november 11-én, pénteken a Békés Megyei Jókai Színház: délután a gyermekeket várták a Négy évszak című mesejátékra, este a Kapj el! kamaramusical szórakoztatta a felnőtt közönséget.

A legkisebb korosztálynak, a felnövekvő nemzedéknek, egyben persze a jövő színházkedvelőinek is játszani - ez mindig kiemelt feladat volt a Békés megyei társulat számára. Az élményt nyújtó, színvonalas szórakoztatás, a kultúrára nevelés immár hagyomány és ma is fontos küldetés; ennek jegyében alkalmazta színpadra Koleszár Bazil Péter rendező - szláv népmese alapján - a Négy évszak című darabot. A hangulatos, tetszetős üvegfestésre emlékeztető kép a meghívón igazi kedvcsináló, és nemcsak a gyerekeknek, hanem az egész családnak az előadáshoz. S a világszép népmesék sorába illő Hamupipőke-történetből igényes, látványos, minőségi bemutatót alkottak a Jókai színházban, Békéscsabán.
Az előadásra már eleve úgy várták a gyerekeket, hogy előzőleg készítsenek és hozzanak magukkal szép hóvirágokat, ezzel a közönséget bevonták a közös játékba, az alkotásba. A virágokkal - a Tavasz felkérésére - az árva kislányt, a mostohát, kedvenc hősüket segítették, hogy a tomboló tél ellenére mégis össze tudja szedni a hóvirágot, ami összefogás, együttérzés nélkül nem ment volna. Ezt is megjegyezhették, megtanulhatták a gyerekek ebből az előadásból. Mielőtt felment a függöny, Fekete Péter igazgató köszöntötte a közönséget, s mindjárt kicsit beavatta őket az élménybe, a jobb műélvezetbe. Egy-két kérdésre, hogy például mi is az a premier, s hogy színházba jöttek-e vagy moziba, az okos bekiabálásokból, válaszokból hamar kiderült, a kísérők szépen felkészítették az apróságokat. S így már kezdődhetett a show!

Vörös Krisztina jelnyelvi tolmács a Négy évszak című darabban

A hallássérült nézőknek jelnyelvi tolmács segített a megértésben

A mesejátékkal sikerült színpadra varázsolni a természet, az esztendő négy évszakának csodáit, rendjét, változásait, de ami még ennél is fontosabb, képet kaptunk az emberi viselkedés formáiról, példát a jóság és a gonoszság megnyilvánulásairól. Miközben a tél, tavasz, nyár, ősz jegyei, színei váltakoztak a színpadon, az ifjú közönség egy testvérpár, édes- és mostohagyermek életébe, valamint egy királylány "uralkodásának" mindennapjaiba kaphatott betekintést. A kis akaratos uralkodó igencsak butácska, és nem tudja még, hogy nem tanácsos a természet rendjébe beavatkozni, a normális sorrendet bizony nem lehet büntetlenül megváltoztatni. Ezért télen hóvirágot akar, kihirdeti, hogy megjutalmazza arannyal azt, aki megajándékozza őt a virággal. A kapzsi copfos lány és anyja ugrik is a felhívásra, de persze nem ők maguk indulnak a hóviharba a zsákmányért, nem saját életüket kockáztatják, hogy virágot szedjenek, hanem az árva kislányt, a mostohagyermeket küldik ki szívtelenül a fagyba, hóba. Azt sem bánják, ha belehal szegényke, nem is bízzák rá, csak az ócskább kosarat, amiért, mint mondják, nem kár, ha nem látják majd viszont. Egyedül nem is sikerülne a szerencsétlen Ánjának legyőzni a természetet, de segítségére sietnek az évszakokat megszemélyesítő csodatevők, a barátai, és átmenetileg napfényt, tavaszt varázsolnak, hogy nyíljon ki a hóvirág. Mindezt azért teszik, mert megesik a szívük szegény lányon, barátjuknak fogadják és segítenek neki.
Nem véletlen, hogy az évszakok csodálatos forgása, átalakulása emberemlékezet óta, a mostohalány kálváriája, az emberi kapzsiság megbüntetése és a jóság megjutalmazása minden európai nép meséjében, sőt a világ valamennyi nemzetének irodalmában fellelhető. Minden korban izgalmas és érdekes volt felmutatni a természet titkait, és még inkább meg kellett tanítani a gyerekeket arra, mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen cselekedet, viselkedés. A mai világban gyakran tapasztaljuk, hogy az emberek - rövid távú érdekeket követve, felelőtlenül - megpróbálnak beavatkozni a természet rendjébe, sőt azt is láttuk többször, hogy rettenetes viharok, katasztrófák hogyan formálják át az idők múlásának addig normális menetét, miként sújtják, büntetik a kiszolgáltatott, ártatlan emberek tömegeit. Ilyenkor általában rádöbbenünk arra, hogy a természeti kincsek kizsákmányolása, a gyors meggazdagodás, a környezetünket nem kímélő durva műveletek előbb-utóbb megbosszulják magukat. Mindezt a gyermekek még nem tudhatják, de a szépre, jóra nevelést időben el lehet, el is kell kezdeni.
Manapság, az egyre terjedő erőszaktól szenvedő, az erkölcsiséget, műveltséget háttérbe szorított világban különösen fontos maradandó értéket felmutatni, az együttérzés, a szeretet, az emberség fontosságára ráirányítani gyermekeink figyelmét. Erre minden másnál alkalmasabb a művészet, a mese, az irodalom, a színház. A két testvér sorsa, a királylány története különösen jó példát nyújt arra, hogy az óvodások, kisiskolások beleéljék magukat a korosztályukat megjelenítő szereplők sorsába, lássák, átérezzék, megtanulják, hogyan kell viselkedni, mit szabad elvárni egymástól, s milyen árat fizet az, aki nem szeretetet ad, hanem megaláztatást, fájdalmat okoz a másiknak. S szabad-e irigykedni a másik emberre, veszélybe sodorni, kihasználni bárkit, rákényszeríteni akaratunkat a gyengébbre, a kiszolgáltatottra? Fontos kérdések ezek, és ha a játék képes megérinteni a gyerekeket, akkor nyiladozó kis értelmük is felfogja, miről van szó. S az emberi vonások mellett párhuzamosan végig arra is figyelmeztet, tanít ez a darab, hogy a természet erejét tiszteletben kell tartanunk, abba a rendbe csak nagyon kivételes, indokolt esetben kell, szabad beavatkozni.

Csomós Lajos és Tarsoly Krisztina a Négy évszak című darabban

A királylány hóvirágot szeretne - télen

Minden évszak kellő tiszteletet érdemel, ezt is láttuk a nagyszínpadon: a tavasz a télre enyhülést hoz, virágot bont, a nyár meleget sugároz, feltölt energiával, az ősz megérleli a gyümölcsöket, a tél pedig a pihenés ideje a természet számára. A Négy évszak című mese bemutatóján jól szórakoztak, nagyokat nevettek a gyerekek, volt bekiabálás, drukkolás, biztatás is a szereplőknek, ahogyan ez már mesebemutatókon lenni szokott. Az ízléses látvány, a kalandos történet és végül az izgalmak után a jó, a szeretet és a barátság győzelme számos, a kis fejeket valószínűleg már foglalkoztató kérdésre választ adhatott.
A főbb szerepekben Bányai Ágota (Ánja, az árva kislány), Tarsoly Krisztina (a királylány), Kovács Edit (a mostoha) és lányaként Roszik Ivett színészhallgató örvendeztette meg a gyerekeket. A tudós professzor szerepében Csomós Lajos, kancellárként Tege Antal játszotta a két nagy nevettetőt. Ács Tibor (Tél), Szabó Lajos (Tavasz), Komáromi Anett (Nyár) és Fehér Tímea (Ősz) emelte az előadás színvonalát. Vadász Gábor a Katona figuráját alakította. Kritikai észrevételként annyit azért el kell mondani, hogy a helyes, érthető, szép magyar beszéd a színpadon ugyebár mindig alapkövetelmény. Talán gyerekeknek, akik nem biztos, hogy tudnak különbséget tenni, különösen az. Mert amit hallanak, arról azt hihetik, hogy az úgy van, úgy kell mondani, hangsúlyozni, az úgy helyes. Elvégre a színpad a nyelvi értékeink őrzője, közvetítője is kell, hogy legyen. Nos, e tekintetben a színészhallgatónak még akad tanulnivalója.
A díszlet kedvenc mesekönyveink világát keltette életre a színpadon, Gnandt János festőművész munkáját dicséri. A jelmezek (Petrovszki Árpád tervei) hűen szolgálták a mesét, a mondandó képi megjelenítését. Kerekes Judit koreográfus táncaival és Gulyás Levente zeneszerző néhány dallal komponálta teljessé a produkciót. Az előadás érdekessége volt, hogy a hallássérült nézőknek Vörös Krisztina jelnyelvi tolmács segítette a megértést. Elismerésre méltó, hogy a színházban a támogatásra szoruló nézőkre is gondolnak, de a tolmács színpadra állításával túlzottan előtérbe kerül a fordítás, majdnem "főszereplővé" válik a tolmács. Ez azért nem szerencsés, mert gyakran elvonja az előadásról, a szereplőkről a nézők többségének figyelmét.
Presits Tamás igényes, ízléses, szép, világos, emlékezetes előadást rendezett a Jókai színházban a gyermekközönségnek. Óvodásoknak, kisiskolás osztályoknak és családi programnak jó szívvel ajánlhatjuk a produkciót: olyat látnak, ami gyermeknek való, amiért érdemes színházba jönni, mert értékes, szórakoztató, elgondolkodtató és emlékezetes.

Niedzielsky Katalin

Forrás: Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg


 

 
 
                         

 

 



Magyar Teátrum színházi hírek

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2017. augusztus
 

Keresés

Keresés űrlap



Google+