Ibsen új korszakot nyitott meg a világirodalomban. Az ő nevéhez fűződik a polgári dráma és a realisztikus színjátszás XIX. századvégi szintézisének megteremtése a „bulvár” és a „naturalista” színház eredményei alapján. Műveiben kíméletlenül elemzi a polgári életformát, annak értékeivel, ugyanakkor konformizmusával, gyávaságaival együtt.

A Nóra Ibsen egyik legismertebb műve, amely egy látszatra idilli házasságba kalauzol minket. Nóra és a férje, az ügyvéd Helmer békében éldegélnek, ám Nóra múltjában egy hamisított váltó is megbúvik, habár azt ő tehetetlenségében és családja érdekében hamisította. A pénzt kölcsönző Krogstas ügyvéd megpróbálja megzsarolni a nőt, amit Nóra el sem tud igazán hinni. Azután, amikor férjével őszintén és komolyan megpróbálja tisztázni az ügyet, Helmerről kiderül, hogy hírneve és vagyona sokkal fontosabb neki mintsem, hogy feleségét megpróbálná megérteni. Nóra így válik az emberi (különösen a női) önállóságért folytatott küzdelem szimbólumává, hiszen habár minden arra mutat, hogy folytatható lenne ez az élet – a váltó is visszakerül hozzá – ő mégis úgy dönt, elhagyja családját, kilép a „babaházból” mert nem tud tovább élni egy őszintétlen kapcsolatban, ahol őt is gyerekként kezelik.

Az Ibsen stúdiószínpad avató előadását Merő Béla rendezi.