Jelenlegi hely

Ősvigasztalás

osvigasztalas.jpg

 Szereposztás Szövegkönyv Díszlet Jelmez Kellék Képek Hírek

Tamási Áron Ősvigasztalás című drámája majdnem ötven évvel a megírása után került a nagyközönség elé. Tamási maga is elveszettnek hitte az Amerikában írt „komor és darabos vázlat”-át, ahogy visszaemlékezéseiben nevezte. Egy kolozsvári drámapályázatra küldte haza 1924-ben, akkor, amikor az első világkatasztrófán átvergődött emberiség levegőért és segítségért kiált, megváltásért esedezik. A darab az életbe vetett hitről, az újrakezdés lehetőségéről szól. A műben benne szunnyadozik a túlélés ígérete: a megmaradás záloga nem a kesergés, hanem az akarás, útja az összetartozás. Alaptémája: az ősi hagyományok elvetésével megszűnik az ember és természet harmonikus kapcsolata, helyét a káosz és az erkölcsi szennyezettség foglalja el. Tamási nem megelőzte a korát, hanem egyszerűen más, modernebb drámát írt, mint amilyenhez a húszas évek magyar irodalma, illetve színházi közönsége szokott, vagy amilyent elvárt. Az Ősvigasztalás – bár szerzői utasítás szerint „történik Székelyföldön a XIX. században, sőt bé is vezeti ide a XX. századot” –­ cselekménye mégis időtlen. A darab az ősi pogány kultikus szertartások hangulatát idézi meg. A drámai szituációt Csorja Ambrus szokatlan végakarata teremti meg. Öccse, kérésére ősi áldozatot celebrál, és a havasi tisztáson máglyán égeti el a holttestét, hamvát összeszedi egy fazékba, és abba saját vérét is belekeveri. Amikor erre fény derül, Csorja Ádám gyilkosság vádjával törvény elé kerül, s bár a tanúk vallomása alapján kiderül az ártatlansága, „a törvényes szokások és formák megszegéséért” tíz hónapi elzárásra ítélik. A börtön elől Gálfi Bence szökteti meg, de amikor rájönnek, hogy mindketten Kispál Julába szerelmesek, Gálfi lelövi Csorját.

„Isten, Isten, igaz Isten!” – sikoltja a darab végén a meggyilkolt Csorja Ádámra rátaláló egyik szereplő. „Nem sírunk többet soha! Nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal!” – mondja a másik, majd rémülten összebújnak, és lassan táncolni kezdenek… A tánc, az átmeneti rítusok kellékeként a megbillent egyensúly helyreállítására, az értékvesztés, az értékek transzformációja utáni rend megteremtésére szolgál. Az ősvigasztalás a negatív állapotból kivezető megoldást, az ősi, tiszta erkölcsiséget szimbolizálja. 

Erős szimbolika és népi, mitikus hagyományok Tamási Áron Ősvigasztalás című darabjában– Béres László felkavaró, időtlen balladát rendezett az emberi lét alapkérdéseiről Petrovics Gabriella kritikája

Budapesten, a Nemzeti Színházban mutatta be Tamási Áron Ősvigasztalás című drámáját a Békéscsabai Jókai Színház. Az előadásról Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója elragadtatással beszélt, kijelentette, ezt az előadást „mutatni” kell, ezért azon melegében vissza is hívta a társulatot, hogy a közeljövőben ismét vendégszerepeljen az Ősvigasztalással. Tovább olvasom

Hosszú esztendők után ismét Békéscsabán ­lépett színre a Nemzetiségi­ Színházi Kollokvium legjobb férfi alakítás díjas és Jászai­ Mari-díjas színművésze, Szélyes Imre. A Pesti Magyar Színház vendégművészével az „Ősvigasztalás”ban nyújtott szerepe kapcsán beszélgetett lapunk.

Az 1924-ben megírt színműnek, az Ősvigasztalásnak, egy sikertelen pályázat után „lába kelt”, majd ötven év után felfedezték. Ezt a döbbenetes erejű darabot vitte színre új évada kezdeteként a Sík Ferenc Kamaraszínházban, Tamási Áron születésének 120. évfordulójára is emlékezve, a Békéscsabai Jókai Színház. Ha szabad arról gondolkodni, hogy mi is lehet a Székelyföld emberének egyetlen kilátása, nos, Tamási Áron drámája, az Ősvigasztalás ad erre megrázó választ.  Zsidov Magdolna kritikája

Béres László a Bernarda Alba háza után ismét nehéz fába vágta a fejszéjét. Egy igencsak nehéz darabot vitt színre, amelynek mély és velős üzenete van. De a zene és a tánc megfelelő alkalmazásával és tapasztalt szereplőgárdával még közel száz év távlatából is meg tudta ragadni azt a fő irányvonalat, amelyre a szerző, az erdélyi gyökereire büszke Tamási Áron is felfűzte annak idején balladisztikus homályba burkolózó, tragikus kimenetelű történetét!

Október 6-án, pénteken 17 órától Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas színész-rendező, tanár, több délvidéki színház alapítója lesz a Terefere a Művész Kávéházban beszélgetős sorozat vendége.

Mindig öröm olyan darabot látni, amelynek erős mondanivalóját remek színészek, zenészek, díszlet- és jelmeztervezők, koreográfusok és nem utolsósorban a rendezés teszi felejthetetlenné. Az Ősvigasztalásban minden összhangban van egymással és az első pillanattól kezdve beszippantja a nézőt az a különleges atmoszféra, ami bejárja a Sík Ferenc Kamaraszínházat. Szilágyi Viktor írása

… mindössze néhány mondatot szeretnék leírni az Ősvigasztalás ősbemutatójának apropóján. A legnagyobb elismerés és köszönet illeti Béres László rendezőt, hogy kereken fél évszázaddal megírása után színpadra állította ezt a rendkívül súlyos tartalommal, moralitással és népi vallási misztériummal át meg átszőtt darabot.

Oldalak


Google+