Jelenlegi hely

Ősvigasztalás

osvigasztalas.jpg

 Szereposztás Szövegkönyv Díszlet Jelmez Kellék Képek Hírek

Tamási Áron Ősvigasztalás című drámája majdnem ötven évvel a megírása után került a nagyközönség elé. Tamási maga is elveszettnek hitte az Amerikában írt „komor és darabos vázlat”-át, ahogy visszaemlékezéseiben nevezte. Egy kolozsvári drámapályázatra küldte haza 1924-ben, akkor, amikor az első világkatasztrófán átvergődött emberiség levegőért és segítségért kiált, megváltásért esedezik. A darab az életbe vetett hitről, az újrakezdés lehetőségéről szól. A műben benne szunnyadozik a túlélés ígérete: a megmaradás záloga nem a kesergés, hanem az akarás, útja az összetartozás. Alaptémája: az ősi hagyományok elvetésével megszűnik az ember és természet harmonikus kapcsolata, helyét a káosz és az erkölcsi szennyezettség foglalja el. Tamási nem megelőzte a korát, hanem egyszerűen más, modernebb drámát írt, mint amilyenhez a húszas évek magyar irodalma, illetve színházi közönsége szokott, vagy amilyent elvárt. Az Ősvigasztalás – bár szerzői utasítás szerint „történik Székelyföldön a XIX. században, sőt bé is vezeti ide a XX. századot” –­ cselekménye mégis időtlen. A darab az ősi pogány kultikus szertartások hangulatát idézi meg. A drámai szituációt Csorja Ambrus szokatlan végakarata teremti meg. Öccse, kérésére ősi áldozatot celebrál, és a havasi tisztáson máglyán égeti el a holttestét, hamvát összeszedi egy fazékba, és abba saját vérét is belekeveri. Amikor erre fény derül, Csorja Ádám gyilkosság vádjával törvény elé kerül, s bár a tanúk vallomása alapján kiderül az ártatlansága, „a törvényes szokások és formák megszegéséért” tíz hónapi elzárásra ítélik. A börtön elől Gálfi Bence szökteti meg, de amikor rájönnek, hogy mindketten Kispál Julába szerelmesek, Gálfi lelövi Csorját.

„Isten, Isten, igaz Isten!” – sikoltja a darab végén a meggyilkolt Csorja Ádámra rátaláló egyik szereplő. „Nem sírunk többet soha! Nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal!” – mondja a másik, majd rémülten összebújnak, és lassan táncolni kezdenek… A tánc, az átmeneti rítusok kellékeként a megbillent egyensúly helyreállítására, az értékvesztés, az értékek transzformációja utáni rend megteremtésére szolgál. Az ősvigasztalás a negatív állapotból kivezető megoldást, az ősi, tiszta erkölcsiséget szimbolizálja. 

Hosszú esztendők után ismét Békéscsabán ­lépett színre a Nemzetiségi­ Színházi Kollokvium legjobb férfi alakítás díjas és Jászai­ Mari-díjas színművésze, Szélyes Imre. A Pesti Magyar Színház vendégművészével az „Ősvigasztalás”ban nyújtott szerepe kapcsán beszélgetett lapunk.

Az 1924-ben megírt színműnek, az Ősvigasztalásnak, egy sikertelen pályázat után „lába kelt”, majd ötven év után felfedezték. Ezt a döbbenetes erejű darabot vitte színre új évada kezdeteként a Sík Ferenc Kamaraszínházban, Tamási Áron születésének 120. évfordulójára is emlékezve, a Békéscsabai Jókai Színház. Ha szabad arról gondolkodni, hogy mi is lehet a Székelyföld emberének egyetlen kilátása, nos, Tamási Áron drámája, az Ősvigasztalás ad erre megrázó választ.  Zsidov Magdolna kritikája

Béres László a Bernarda Alba háza után ismét nehéz fába vágta a fejszéjét. Egy igencsak nehéz darabot vitt színre, amelynek mély és velős üzenete van. De a zene és a tánc megfelelő alkalmazásával és tapasztalt szereplőgárdával még közel száz év távlatából is meg tudta ragadni azt a fő irányvonalat, amelyre a szerző, az erdélyi gyökereire büszke Tamási Áron is felfűzte annak idején balladisztikus homályba burkolózó, tragikus kimenetelű történetét!

Október 6-án, pénteken 17 órától Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas színész-rendező, tanár, több délvidéki színház alapítója lesz a Terefere a Művész Kávéházban beszélgetős sorozat vendége.

Mindig öröm olyan darabot látni, amelynek erős mondanivalóját remek színészek, zenészek, díszlet- és jelmeztervezők, koreográfusok és nem utolsósorban a rendezés teszi felejthetetlenné. Az Ősvigasztalásban minden összhangban van egymással és az első pillanattól kezdve beszippantja a nézőt az a különleges atmoszféra, ami bejárja a Sík Ferenc Kamaraszínházat. Szilágyi Viktor írása

… mindössze néhány mondatot szeretnék leírni az Ősvigasztalás ősbemutatójának apropóján. A legnagyobb elismerés és köszönet illeti Béres László rendezőt, hogy kereken fél évszázaddal megírása után színpadra állította ezt a rendkívül súlyos tartalommal, moralitással és népi vallási misztériummal át meg átszőtt darabot.

Tamási Áron 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán. A Kossuth-díjas író születésének 120. évfordulóján az aznapi Ősvigasztalás című előadással tisztelgünk Tamás Áron emléke előtt.

Hamisítatlan, mély ősmágiának lehettünk szemtanúi az Ősvigasztalás pénteki bemutató előadásán. Nemcsak a darab különlegessége miatt volt ez az előadás kiemelkedő, hanem mintha a színészek is lerúgták volna az őket borító burkot, hogy egy egészen új arcukat mutassák meg.

Aki látta a Bernarda Alba házát 2015 januárjában a Békéscsabai Jókai Színházban, sejthette, hogy Béres László rendező Tamási Áron színművéből, az Ősvigasztalásból rendkívüli előadást teremt. Aki átélte Szélyes Imre és Szőke Pál, a két öreg székely alakítását Sütő András Advent a Hargitán című drámájában, Kovács Frigyes Lear királyát, a 2017-18-as évadnyitó premiert már előre bevéshette a felejthetetlen előadások sorába.(Niedzielsky Katalin kritikája)

Oldalak


Google+