Jelenlegi hely

Kritika

A 2015/2016-os évad talán legfontosabb produkciója volt  Katona József Bánk bánja színházunkban.  Zalán Tibor dramaturg „átvezetése” Szabó K. István rendezésében nagy sikert aratott nézőink körében. A darabról Szűcs Katalin Ágnes írt kritikát a Crikai lapokban.

A Békéscsabai Jókai Színház Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékával zárta a 2016/17-es évadot. Molnár Ferenc 1924-ben írta a saját életéből vett történetet, amelyet most Tege Antal remek rendezésében mutatott be a színház.

„Tréfás és megindító idill, mely a szomorúság könnyein át mégis megnevettet” – így méltatta Puskin a Régimódi földesurak című elbeszélést, amelyben Gogol a vidéki kiskirályok életét állítja pellengérre. Ugyanakkor kíméletlenül rámutat, hogy a környezetük miként teszi tönkre az embereket, ahogyan Akszentyij Ivanovics Popriscsint, az egyszerű hivatalnokot is. Idillről persze szó sincs, de még tréfáról, nevetésről sem, igencsak drámai, megindító az Egy őrült naplója, az író fájdalmas vallomása, leszámolása a 19. század Oroszországával. A „tragikomikus látomásba” Köllő Miklós rendező szerint - a síráson és a nevetésen kívül - még pár aktuális kérdés is belefér: Ki vagyok én? Hol a helyem? Tudok-e változtatni? A világirodalom egyik legmegrázóbb monodrámájának békéscsabai előadásában Katkó Ferenc nyújtott hiteles, emlékezetes alakítást. (Niedzielsky Katalin kritikája)

Hogy miért is adtam ezt a címet ennek a kritikai elmélkedésnek a Példabeszédek 26. fejezetének 12. versét idézve, annak egyetlen oka, hogy az életnek nincs olyan történése, amire a Bibliából ne kapnánk méltó indoklást. Ez az idézet pontosan azt tanúsítja, hogy Isten az elmebajosnak nagyobb igazságot tulajdonít, mint annak az embernek, aki magát, a saját szemében bölcsnek hisz. Zsidov Magdolna kritikája

A vígjáték díszbemutatójának végén sokakban támadhatott jogosan az érzés, hogy ennél méltóbban nem is fejezheti be egy színház a bérleti „szezonját”, mint amilyen hatást tett ez a darab a nézőkre. Zsidov Magdolna kritikája.

Vígjáték vagy tündérmese? Költészet vagy hétköznapi valóság? Egy biztos: Földesi Ágnest, Az üvegcipő cselédlányát örökre szívébe zárta a Békéscsabai Jókai Színház közönsége. Molnár Ferenc 1924-ben írt darabjában nemcsak viharos szerelmei, hanem az író maga is színre lép. A 20. századi Hamupipőke történetéből Tege Antal színművész rendezett értékes, emlékezetes előadást. (Niedzielsky Katalin kritikája)

Ismerve a Bolond Istók romantikus meseszövését, históriázását, mély bölcseletét, hullámzó hangulati és tájleírásait, nagyon kíváncsi voltam, milyen bemutató fogad a Békéscsabai Jókai Színházban. A kétszáz évvel ezelőtt született Arany János elbeszélő költeményének új, az évfordulón tisztelgő hangszerelése dramaturgiai és rendezői bravúr nélkül nyilván elképzelhetetlen – ezt sejtettem. Ötletekben gazdag, társművészeteket hatásosan kombináló feldolgozást láttam, de a főszereplő az irodalom maradt: a mesélő, Arany jellegzetes nyelve, összetéveszthetetlen humora.  (Niedzielsky Katalin kritikája)

Végre, itt a tavasz, rügyeznek a fák, bimbóznak a virágok, a vastag télikabátokat a szögre lehet akasztani, és ezzel együtt előkerülnek a lengébb, többet sejtető ruhák is. Felélénkül az élet, és bizony, ilyenkor szerelem van a levegőben. A Békéscsabai Jókai Színház minderre rátett még egy lapáttal, és beidőzítette az új, pikánsnak ígérkező vígjátékának bemutatóját. Megnéztük a Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! című darab keddi előadását.

A komikus szituációk és karakterek, valamint a színpadi bonyodalmak fokozása nélkül nincsen vígjáték, ezt minden néző pontosan tudja. De Anthony Marriott és Alistair Foot Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! című komédiájában egyszerűen levegővételnyi szünet sincs két csattanó poén között, olyan tempóban árad, hömpölyög a humor és a káosz. A hetvenes évektől világszerte közönségkedvenc, garantáltan kasszasiker darabot Merő Béla rendezte a Békéscsabai Jókai Színházban. A Vigadó közönsége a március 31-ei premieren könnyesre nevette magát, és előadás után a belváros még sokáig hangos volt az emlékezetes pillanatok felidézésétől, a jóízű, felszabadult kacagástól. (Niedzielsky Katalin kritikája)

Ismét egy zenés-táncos mesejátékot láthattunk a Békéscsabai Jókai Színházban. Az Állat(i)mesét ifj. Mlinár Pál rendezte és koreografálta. A színpadot ezúttal nem a színészek, hanem a Balassi Táncegyüttes táncosai uralták – meglehetősen magabiztosan és profin.

Oldalak


Google+