Jelenlegi hely

Kritika

Az 1924-ben megírt színműnek, az Ősvigasztalásnak, egy sikertelen pályázat után „lába kelt”, majd ötven év után felfedezték. Ezt a döbbenetes erejű darabot vitte színre új évada kezdeteként a Sík Ferenc Kamaraszínházban, Tamási Áron születésének 120. évfordulójára is emlékezve, a Békéscsabai Jókai Színház. Ha szabad arról gondolkodni, hogy mi is lehet a Székelyföld emberének egyetlen kilátása, nos, Tamási Áron drámája, az Ősvigasztalás ad erre megrázó választ.  Zsidov Magdolna kritikája

Az idén éppen 105 esztendős darab szombati díszbemutatóján a nagyérdemű vette a lapot. A nézők egyike-másika önfeledt módon végigkacarászta, másika-egyike pedig végigröhögte Maurice Hennequin-Pierre Veber világhírű bohózatát.

Béres László a Bernarda Alba háza után ismét nehéz fába vágta a fejszéjét. Egy igencsak nehéz darabot vitt színre, amelynek mély és velős üzenete van. De a zene és a tánc megfelelő alkalmazásával és tapasztalt szereplőgárdával még közel száz év távlatából is meg tudta ragadni azt a fő irányvonalat, amelyre a szerző, az erdélyi gyökereire büszke Tamási Áron is felfűzte annak idején balladisztikus homályba burkolózó, tragikus kimenetelű történetét!

Mindig öröm olyan darabot látni, amelynek erős mondanivalóját remek színészek, zenészek, díszlet- és jelmeztervezők, koreográfusok és nem utolsósorban a rendezés teszi felejthetetlenné. Az Ősvigasztalásban minden összhangban van egymással és az első pillanattól kezdve beszippantja a nézőt az a különleges atmoszféra, ami bejárja a Sík Ferenc Kamaraszínházat. Szilágyi Viktor írása

Felhőtlen szórakozást, mókát és kacagást ígért a Békéscsabai Jókai Színház az évad első nagyszínpadi bemutatója előtt, és ezt maradéktalanul be is tartották.

Robert Cogo-Fawcett angol rendező már nem híve a nagy drámai üzeneteknek, szórakoztatni, nevettetni jött Békéscsabára. Maurice Hennequin - Pierre Veber Törvénytelen randevú című százéves komédiáját azért választotta bemutatásra, mert úgy véli, az emberi természet és a humor, kacagás iránti igény mit sem változott a történelem során, és pont a színház egyik fontos feladata, hogy ennek az elvárásnak eleget tegyen. A Jókai Színház őszi évadjának nagyszínpadi nyitópremierjén, szeptember 15-én a közönség vette a lapot és remekül érezte magát. (Niedzielsky Katalin kritikája)

Hamisítatlan, mély ősmágiának lehettünk szemtanúi az Ősvigasztalás pénteki bemutató előadásán. Nemcsak a darab különlegessége miatt volt ez az előadás kiemelkedő, hanem mintha a színészek is lerúgták volna az őket borító burkot, hogy egy egészen új arcukat mutassák meg.

Kevés olyan energikus, szédülten bolond, tébolyult szerelmest láttam a deszkákon, mint Felkai Esztert a Macskajátékban. A Békéscsabai Jókai Színház produkciója, a Vidéki színházak Fesztiváján, a Tháliában is látható volt. Bóta Gábor kritikája

Aki látta a Bernarda Alba házát 2015 januárjában a Békéscsabai Jókai Színházban, sejthette, hogy Béres László rendező Tamási Áron színművéből, az Ősvigasztalásból rendkívüli előadást teremt. Aki átélte Szélyes Imre és Szőke Pál, a két öreg székely alakítását Sütő András Advent a Hargitán című drámájában, Kovács Frigyes Lear királyát, a 2017-18-as évadnyitó premiert már előre bevéshette a felejthetetlen előadások sorába.(Niedzielsky Katalin kritikája)

A 2015/2016-os évad talán legfontosabb produkciója volt  Katona József Bánk bánja színházunkban.  Zalán Tibor dramaturg „átvezetése” Szabó K. István rendezésében nagy sikert aratott nézőink körében. A darabról Szűcs Katalin Ágnes írt kritikát a Crikai lapokban.

Oldalak


Google+