1564. április 26-án született a Magyarországon legtöbbet játszott szerző, William Shakespeare, majd 52 év múlva majdnem ugyanezen a napon (április 23-án) halt meg (… no ja, Ő tudta, hogy mikor kell meghalni). Magyar nyelvű színházakban ebben az évadban hét művét tartják műsoron.
Könyvtárnyi irodalma van a róla szóló műveknek a világ számos nyelvén. Mi most Michael Wood népszerű brit történész és számos televíziós dokumentumsorozat írója és műsorvezetője könyvéből idézünk. Mintegy hatvan dokumentumfilm és számos könyv fűződik nevéhez. A Babits Péter fordításában megjelent kötet, a Shakespeare műveit jól ismerők számára is sok újdonsággal szolgál. Remek olvasmány, számos, a kort bemutató részlet új megvilágításba helyezi az ismert drámák hátterét.
„A hallatlan műveltségű és kiváló stílusú Michael Wood művelődéstörténeti sorozatának e kötetében nemcsak a valaha élt legnagyobb angol író színes és olvasmányos életrajzát alkotta meg, hanem kiváló korrajzot is nyújt olvasóinak. Közel négyszáz év telt el a halála óta, ám Shakespeare-t azóta is a világ legnagyobb drámaírójának tartjuk – miközben élettörténetét ma is sűrű homály fedi. A népszerű életrajzíró, televíziós személyiség és történész, Michael Wood nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a jelenkori kutatási eredményekre támaszkodva páratlanul színes és izgalmas formában örökítse meg az „avoni bárd” életét és korát. Shakespeare összeesküvésekkel és hatalmi terrorral, vallási széthúzással és felkelésekkel terhes világa korábban sosem látott részletességgel elevenedik meg előttünk.”
„E történet főhőse egyetlen ember, aki a forradalmak korában élt – azokban az időkben, amikor nemcsak Anglia, de az egész világ monumentális változásokon ment keresztül. Egyik leghíresebb festett portréján Erzsébet egy parányi Anglia-térképen áll, lába az oxfordshire-i Ditchley-n – fenyegetően óriási alak a parányi országon. Amikor Shakespeare a világra jött, Anglia csakugyan aprónak számított: közelébe sem érhetett a civilizáció olyan hatalmú központjainak, mint a mogul India, a száfávida Irán, az ottomán Törökország vagy a Mong-kori Kína. A hárommilliónál is kevesebb lakost számláló Anglia ódivatú, visszamaradt és Európa peremére szorult helynek számított – ám a hatalom tömegközéppontja lassan kezdett eltolódni a világban. Shakespeare tehát szerencsésnek mondható, amiért a történelem e mozgalmas időszakában látta meg a napvilágot. Meglehet: Shaksepeare az első „modern ember”, ahogyan manapság hívjuk, és a személyiségéről alkotott modern kori eszmék megteremtője, sőt „az ember feltalálója”; mégis, épp ugyanennyire a gótikus keresztény Nyugat utolsó nagy szülötte is. Ha a nagy szerzőket csakugyan a koruk teszi, akkor 1564-ről elmondhatjuk, hogy izgalmas volt ekkor megszületni.” (…)
(Babits Péter fordítása)
KL
