Hatalmas közösségi élménnyel lett gazdagabb a sporteseményen
– Hogyan kerültél ki az Atlétika Világbajnokságra?
– Januárban tudtam meg, hogy önkénteseket keresnek különböző feladatokra, és jelentkeztem. Februárban jeleztek vissza, hogy számítanak a munkámra. Áprilisban pedig egy képzésen estem át.
– Mire képeztek ki?
– Elmondták, milyen feladatkörök lesznek, és a papírforma szerint biztonsági feladatot kaptam volna, de végül nem oda kerültem. Action team volt a csapat neve, bármilyen feladatra bevethetők voltunk. Augusztus 12-én mentem fel az akkreditációs kártyámért, és két nap múlva álltam munkába. A formaruhákat költöztettem egyik raktárból a másikba, utána az Aqua teamnek segítettem, két napig a bemelegítő pályán: nagy élmény volt, hogy világsztárokat láthattam. Fotót nem készíthettem, de például beszéltem a hármasugrás világbajnokával. Máskor a display-ket töltöttem fel műsorfüzetekkel, benne voltam a nagy kulacsosztásokban is, de volt, hogy a parkoltatásért feleltem.
Nagy Endre kiváló magyar atléták gyűrűjében
– Mi tetszett a legjobban az eseménysorozatban?
– Mivel végig dolgoztam, nem láttam semmit a versenyekből. De volt egy verseny az önkéntesek számára is: minden nap kiválasztották a legmosolygósabb, a legszerencsésebb és a legszorgalmasabb önkéntest. Utóbbi 23-án én lehettem, 2500 ember közül. Egy Youhuu-kabalát kaptam.
– Mi volt a legnagyobb élményed ebben az óriási közösségben?
– Senki nem mondhatja el, még ebből a színházból sem, hogy 35.000 ember tapsolt volna neki a világ szinte összes országából. Bemehettünk a záróünnepségre felvonulni, és kiráz a hideg, amikor ezt visszanézem. A stábot nemzetközi fair play-díjra jelölték. Hiányoznak a munkatársaim, akiket ott megismertem. Volt egy záróbulink az Akváriumban, akkor átölteltük egymást. Erre nagyon jó visszagondolni.
Szilágyiné Szabó Ágnes
