A Városházi Esték második előadását a színházban mutattuk be, Mikó Istvánnal a főszerepben. A Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művészt a televízióból vagy fővárosi előadásokból nagyon sokan ismerjük, ám ritkán adódik alkalom arra, hogy Békéscsabán láthassuk. Az előadás előtt Szilágyiné Szabó Ágnes kérdezte a művészt.
-– Az Örömszülőkben Abe Dejfust, a nyugalmazott taxisofőrt alakítja. Milyen ember ő?
-– Abe ötven éven keresztül járja az utcákat, ötven éve veszekszik – hozzátartozik az egészségéhez. Más tablettákat szed, úgy oldja a feszültséget, de ennek nincs mellékhatása. A saját koromat játszom. Abe a kislányáéknál lakik, de mint tudjuk, semmilyen együttélés nem könnyű, pláne, ha a másik házasfél édesanyja is beköltözik.
-– Mit kell tudnunk az Örömszülőkről? Szereti ezt az előadást?
-– Vicces, humoros darab, a színházban is nagy sikere van. A partnerem Vándor Éva, akivel a 70-es évek elején együtt játszottunk, Kisvárdán együtt alapítottunk színházat.
-– Abe nyugdíjba megy, de lehet-e az Ön pályáján nyugalomba vonulni, elszakadni a hivatástól?
-– A taxisofőrök esetén vannak kritériumok, pontosnak, körültekintőnek kell lenni. Én is változtam karonülő korom óta, de most sem tudok otthon ülni. Vannak még szerepek, ami miatt érdemes esténként bemenni a színházba. Abe szerepe is ilyen, tulajdonképpen jutalomjáték. Mondjuk, sok-sok szövegem van benne, a közepén tudok egy kicsit kimenni, szinte végig topon kell lenni.
-– Az alföldi közönségnek csak ilyenkor, a vendégjátékok alkalmával van lehetősége Mikó Istvánnal találkozni. Ön tud egy kicsit ismerkedni velünk vagy magával Békéscsabával?
-– Jól néznénk ki, ha most kellene megismerkednem Békéscsabával! A színházban nem játszottam, de darabok zenéjét írtam. Mindenhol otthon vagyok, ahol színház van. Fiatalkoromban könnyebben odataláltam mindenhova. A lépcsőkkel nem vagyok barátságban, így itt is a földszinten öltözöm.
-– Kívánom, hogy a Jókai Színházban is érezze otthon magát! Sok sikert a mai előadáshoz!
Szilágyiné Szabó Ágnes
Fotó: jokaiszinhaz.hu
