November 4-én 18.00 órakor a Sík Ferenc Kamaraszínházban várjuk a színház barátait. Vendégünk Császtvay Tünde irodalomtörténész, muzeológus, egyetemi tanár
„Könyörtelen megértés”
A mai Mikszáth-értelmezések egyik kulcsfogalma egy végképp relativizáló időszakban maga a relativizálás. A mikszáthi prózaértelmezés újabb kitüntetett, több évtizede zajló korszaka nem hogy nem zárult le, de a kifulladásnak semmi jelét nem mutatja. Az „új-Mikszáth”-képen mind többen dolgoznak ma is. A valaha népies és dzsentri-író időközben valahol elveszni látszik, élénkebb figyelem és elmélyültebb vizsgálatok kísérik regényeit, elbeszéléseit és publicisztikai munkásságát.
Az 1945 után épülő új világ, majd az erőszakosan berendezkedő szocialista néphatalom markáns új fejezetet nyitott a Mikszáth fogadtatástörténetben. Az újonnan alakított Mikszáth-képre is erőszakoltan kerültek fel az új vonások. Nemsokára a dzsentrivilág és az úri Magyarország kíméletlen bírálóját faragták meg, aki – szerintük – a letűnt Horthy-kor „jellegzetes vezetőrétegeinek eszményítése helyett” és „a valóságkendőző kortárs irodalommal szemben formált” valóságirodalmat.
Mikszáth több nagyregényében kor-azonos időben zajló történetet mesél el. Így a Noszty fiú esete Tóth Marival (1906) című regényében is. Benne egyértelműen vagy épp áthallásokban és megfeleltetésekben felfejthető rajzot adott koráról, a kiegyezés után kiépülő, kapitalizálódni kezdő, polgárosodó, de feudális gyökereitől megszabadulni képtelen és egyre korrumpálódó országról. De ebben a kor-azonos regényében annyi minden más is van: érdekházasság, csábítás, hazugság, álruhás fondorkodás, egy egészen újfajta (modern) szerelemábrázolás, a happy end felrúgása, frappáns fordulatok, hétköznapi riportszerűség, “csupa élő, lélekző, vértelt alak” – és még ki tudja mi. A kétszintű cselekmény kacskaringósan, darabokra töredezetten, sok elágazással halad a kiszámíthatatlan vég felé. A történés szálai összegabalyodhatnak, de találkozásuk kiszámíthatatlan, nemegyszer a cselekményszálak vagy a hősök tükröztethetőek egymásra.
Na de végül is: hogy olvassuk ma A Noszty fiút és mit kapunk ma Mikszáth Kálmántól?