Bolha a fülbe, Feydeau életművének csúcsa, és a vígjáték irodalom egyik legkiemelkedőbb darabja. Hatalmas sikerrel játsszák szerte a világban. A „jól megírt dráma” leghíresebb francia képviselőjének egyik legnépszerűbb darabját Merő Béla, a Jókai Színház rendezője Ukrajnában, Hersonban viszi színre a "Kulisha" Akadémiai Színházban. A bemutató december 20-án lesz.
– Miért éppen ezt a Feydeau-vígjátékot állítja színpadra Herszonban?
A barátaim egy vígjáték megrendezésére kértek föl. Javasoltak is egy francia komédiát, ami nem jelent meg magyarul, a francia verzió pedig nem volt elérhető. Elég nehéz lett volna egy francia darabot pusztán az orosz fordítás alapján színre állítani. Ekkor javasoltam ezt a darabot. Szerencsére találtam orosz fordítást is, mivel Vidnyánszky Attila évekkel ezelőtt rendezte Kijevben, az Orosz Színházban. Feydeaut itt nem nagyn ismerik, pedig a franciák Moliere után, a második legjobb vígjátékírójuknak tartják. Mindenképpen szerettem volna olyan komédiával kedveskedni a herszoniaknak, amivel feledni tudják a zűrös időket. s ami számomra is szakmai kihívás.
– Ez már a harmadik Bolha a fülbe-rendezése lesz (zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 1988., Jókai Színház 2012.). Mit enged megvalósítani az ottani színházi struktúra és anyagi lehetőség mindabból, amit itthon elképzelt?
Mindent, amit elképzeltem. A díszlet- és jelmezterveket már májusban elkészítettük egy kiváló tervezővel, Olga Gonobolinnal, aki már a Jókai Színházban is tervezett, s akkor meg is tartottuk a tervelfogadást. Az olvasópróbára jószerivel minden készen állt.
– Nem olyan típusú rendező, aki háromszor egyformán rendezné meg ugyanazt a darabot. Miben különbözik a mostani „bolha” az eddigi kettőtől?
Nyilván én is változom. Ám, csak akkor veszek elő újra egy darabot, ha újra lehetőséget látok benne. Nem szeretem lemásolni a korábbi rendezéseimet. Nyilván lesznek hasonlóságok, melyek a darab struktúrájából adódnak. Most alapvetően az érdekel, hogy tudunk egy "mai" commedia dell art'-ét megformálni, annak minden jellegzetességével: a "maszkok"\ figurák újragondolásával, dinamikus és olykor akrobatikus mozgással, speciális beszédmóddal, zenei effektusokkal…
A Bolha a fülbe tipikusan „jól megírt darab”, amely óramű pontosságú színészi munkát, botlást nem ismerő ritmust követel meg. A „mester-partitúra” mesteri interpretálására, sikeres színpadra átfordítására az Ön hatalmas szakmai tudása és színházi gyakorlata a biztosíték, de nem kell-e megküzdenie nyelvi nehézségekkel?
Természetesen nehéz olykor megtalálni a megfelelő orosz kifejezést, a próba nem alkalmas a szótározásra. De a színészek a világ minden részén színészek. Megértjük egymást, és sokszor segít a metakommunikáció. Például, ha megmutatom, hogyan képzelem a szövegmondást vagy a mozgást, le tudom küzdeni a nyelvi akadályokat. Sokkal bonyolultabb kérdés a kultúránk és színházkultúránk közötti gátak ledöntése.
Amellett, hogy szórakoztatni akar, visz az előadásba valami mélyebb társadalmi, emberi kritikát, vagy ezt ebben az esetben fölöslegesnek tartja?
A darab alkalmatlan "mélyebb" társadalmi kritika megfogalmazása. Emberi kritikára viszont alkalmas. Nevezetesen, ha őszinték mernénk lenni egymással, sok bonyodalmat, konfliktust elkerülhetnénk.
A színházban harsog a várhatóan fergeteges előadás közönségének a nevetése, míg távolból – ha szerencsére képletesen is – fegyverek ropogása hallatszik. Érinti-e valamilyen formában az ukrán válsághelyzet a színház munkáját, illetve, az Ön színházi elképzeléseit?
Sokan – régi ismerősök – megállítottak az utcán, s kérdezték, mit fogok rendezni. Boldogok voltak, mikor közöltem, mit. Elegünk van a tragédiákból, mondták, hiszen életünk most tragikus. Szeretnének felszabadultan nevetni, mivel a humor segítségével felül emelkedhetünk az emberi gyarlóságon. Ha ezt fogja szolgálni a bemutató, akkor elértem a célomat.
