Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Ma Zalán Tibor dramaturg, József Attila-díjas költő, író, drámaíró karácsonyi történetét olvashatják tíz mondatban.
1. Boldogságosak a gyermekkor karácsonyai, de még boldogságosabbak a gyermekeinkkel töltött karácsonyok (kezdhetné ezt az írást így, mondjuk, Móra Ferenc, ha történetesen nem engem kérnek fel, hogy írjak tíz mondatot egy emlékezetes régi karácsonyról).
2. Sára lányom aprócska volt, és akkor még egy pesterzsébeti (ma Pestszenterzsébet) panellakásban laktunk hármacskán, békességben, boldogságban, így minden évben el is jutottunk a karácsonyig.
3. Délelőtt felállítottam a fenyőfát, addig Csilla, a feleségem lent szánkózott (mert akkor még voltak havas karácsonyok) a leánykával, délután feldíszítette karácsonyfává a fenyőfát, én meg addig lent szánkóztam (mert akkor még voltak havas karácsonyok) a leánykával.
4. Sötétedéskor meggyújtottuk az adventi koszorú mind a négy gyertyáját (ha tehetjük, az adventi vasárnapokon ma is együtt gyújtjuk meg egymás után a gyertyákat, immár kiegészülve kisebbik lányunkkal, Judittal), és elénekeltük a Mennyből az angyalt, és Sára arca úgy ragyogott a gyertyafényben, mint egy valódi kicsi angyalé.
5. A Jézuska háromszor csöngetett, aki jobb híján én voltam (azóta is én maradtam a csengető a családi karácsonyokon), az ajtó kitárult, lányunk betipegett rajta, és ámulva állt meg a karácsonyfa előtt, amelyen már égtek a gyertyák, és fel-felszikráztak a csillagszórók.
6. Az ajándékok kisebb-nagyobb doboza, melyet a Jézuska (jobb híján a feleségem) gondosan becsomagolt színes papírokba, kínálkozón csillant meg a gyerek felé az imbolygó gyertyafényben.
7. Sára nevetve és mohón vetette rá magát az ajándékokra, sorra bontogatta picike kezével a kisebb-nagyobb dobozokat, amelyekből egy évre való játék került elő (persze, akkor még kevesebb és hagyományosabb játékokkal is beérték a gyerekek, úgymint baba, persely, kifestőkönyv, kis vonat stb., s nem úgy, mint mobiltelefon, tablet, elektromosan vezérelhető autó, öltöztethető-vetkőztehető barbybaba…).
8. A gyerek egyszerre az ajtó felé fordult, mutogatni kezdett arrafelé, és jól érthetően azt mondta, „ott a Jézuska”, s mi ettől elolvadtunk a feleségemmel, hogy nekünk milyen okos és aranyos és fantáziadús kislányunk van (és ebben végül is nem tévedtünk).
9. De mert Sára gyermek kitartóan mutogatott ugyanabba az irányba, az ajándékokra immár fittyet hányva, és kitartóan jézuskázgatott, kénytelenek voltunk az ajtó irányába fordulni (az ajtónak nyilván a hátunk mögött kellett lennie a dolgok rendje és logikája szerint), fordultunk és döbbenten láttuk, hogy a foncsorozott üveg mögött vakítóan lángol valami vagy valaki, egy pillanatra talán mindketten azt hittük, hogy angyal jött el hozzánk, mígnem a feleségem riadtan kibökte, „te, az előszobában ég az adventi koszorú”.
10. Leánykánk sokáig vigasztalhatatlanul zokogott, miért kellett nekem a Jézuskát, mint megjelenő karácsonyi fényt és lángot, a nagy hirtelen az ő hajdani fürdető kádjába eresztett vízzel kétségbeesetten lelocsolnom, történetesen elpusztítanom (a kis lakások átka és lám, olykor szerencséje, hogy a régi holmik nem férnek el máshol, mint ahol régen szolgáltak, így a fürdető kád a fürdőkádban pihent napközben és fürdés után), csak akkor nyugodott meg, és tért vissza az ajándékaihoz, amikor végre sikerült bemesélnünk neki, hogy a Jézuska is mosakszik olykor-olykor, és most épp nálunk ejtette meg, épp így, ahogy történt, a karácsonyi mosakodását…
