A Móricz-regény alapján készült musical adaptációt 1991-ben mutatták be először Kocsák Tibor zenéjével, Miklós Tibor szövegkönyvével, a prózai jeleneteket Pinczés István írta. Az azóta is töretlen sikernek örvendő darabot Egerben, a Jókai Színház rendezője, Seregi Zoltán álmodja színpadra. A bemutató január 9-én lesz.
Miért éppen Nyilas Misi generációkat átölelő történetére esett a választás?
Úgy gondolom, hogy Nyilas Misi története olyan alapmű, ami mindig és mindenhol fontos. Olyan erkölcsi kérdésekkel foglakozik, amelyek mai világunkban elhalványodtak. A jónak lenni mindig erkölcsi parancsa mély keresztény gondolat, át kellene szője életünket. Nem lenne ennyi szörnyűség, kegyetlenség és aljasság a világban, ha e szerint élnénk. Móricz műve a magyar szellemiség, a magyar lélek, a magyar gondolkodás egyik letéteményese, mint például a Toldi, A kőszívű ember fiai, a Csongor és Tünde és a többi sok- sok alapmű, amelyeket én úgy szoktam nevezni, hogy a magyar legendárium részei. A Légy jó…színpadi változata egy musical, Kocsák Tibor csodálatos zenéjével, amely felnő a műhöz és elvarázsolja dallamaival és Miklós Tibor kiváló dalszövegeivel a közönséget.
A Színitanház vezetőjeként színészmesterséget tanít, kiválóan bánik a fiatalokkal. Rendezett is már gyerek szereplőt a Rab ember fiai című darabban. Most viszont tíznél több kis gyereket kell instruálni. Mennyiben lassítják ők a próbafolyamatot? Másként kell kezelni az ő jeleneteiket?
Természetesen lassítja, de ez bele van kalkulálva a próba folyamatba. Nem csak azért lassítja, mert a gyerekekkel – hiszen nem színészek – nyilvánvalóan másképpen kell báni, instruálni, helyzetbe hozni őket, hanem kettős szereposztás van, hiszen számolni kell ilyenkor azzal, hogy valaki megbetegszik és akkor ne maradjon el az előadás. A zenés előadások esetében egyébként is mindig kettős szereposztás szokott lenni.
A pályáját Ön is gyerekszínészként kezdte. A próbák alatt feltörnek a régi emlékek?
Annyiban igen, hogy igyekszem példát venni a Tüskevár egykori rendezőjétől, Fejér Tamástól, aki kiválóan tudott bánni velem a forgatás során, nagyszerű pedagógiai érzékkel segített nekem abban, hogy meg tudjam oldani a feladatokat.
Amellett, hogy szórakoztatni akar, visz az előadásba valami mélyebb társadalmi, emberi kritikát?
Magyarországon elharapózott egy nagyon ártalmas szemlélet a színházzal kapcsolatban. E szerint kétfajta színház létezik szórakoztató meg társadalom kritikus. Rendkívüli leegyszerűsítése ez a színházi életnek. Ádám Ottó, főiskolai mesterem mondta, hogy a színház olyan mint az élet. Hihetetlenül gazdag és sokszínű. Egyetértek vele. Sőt tovább gondolva, a közönség is nagyon sokféle. Van akinek a kemény odamondogatós színház tetszik, van akinek az operett, van akit az avantgarde színház érdekel, van akit a lélektani dráma. És a sort lehet folytatni. Egy vidéki színháznak nehéz dolga van, hiszen sokféle közönségnek kell megfelelnie. Budapesten egyszerűbb a helyzet, ott lehet specializálódni egy egy színháznak, mert a nagyvárosban megtalálhatja a közönségét . A baj az, hogy jelenleg a magyar színházi életben kiszorítósdi folyik és azt a sokszínű és színvonalas színházi életet, ami szerintem egyedülálló Európában, egy szűk kritikusi kör és sajnos néhányan a szakmából is megpróbálják folyamatosan degradálni, leszólni és kijátszani egymás ellen egy bizonyos stílus és szemlélet ízlés terrorjával.
Kinek ajánlja ezt az előadást?
Ez mindenkinek szól. Felnőttnek,gyereknek egyaránt és nemcsak azért amit az első kérdésre válaszoltam, hanem azért is mert ebben a darabban, Nyilas Misi fő konfliktusa a felnőttek világával van, ahova vágyik, ahova tartozni szeretne és abban csalódik.