Szeptember 7-én a Jókai Színház Bernarda Alba háza című előadásával nyitott idén a Vidéki Színházak Fesztiválja a Thália Színházban. A nézők arcán végig koncentrált figyelem tükröződött, mely végül hangosan zúgó vastapssá alakult. Jól indult a fesztivál!
Federico García Lorca Bernarda Alba háza című drámájának flamencosított, különleges színpadi atmoszférát teremtő változata a Békéscsabai Jókai Színház elmúlt időszakának egyik „legkeresettebb” előadása, mely épp most nyerte el a Városmajori Színházi Szemle különdíját. A szarvasi, a szatmárnémeti és a kolozsvári sikerek után a Thália Színház közönségét is meghódította a produkció. A társulat nagyon pontosan, sok energiát megmozgatva játszott, melyet szinte lélegzetvisszafojtva figyelt a publikum, majd hosszú percekig szólt a taps az előadás végén. A nézőtérről kijövők csak a „nagyon jó volt”-okat ismételgették. Lantos Anikó fesztiváligazgató is sokáig méltatta az előadást és szívből gratulált a szereplőknek: Kovács Editnek, Nagy Erikának, Vadász Gábornak, Komáromi Anettnek, Fehér Tímeának, Tatár Biankának, Liszi Melindának, Tarsoly Krisztinának és valamennyi közreműködőnek.
Koccintás az előadás után
Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza. Az Andalúziában játszódó történetet átszövi a spanyolos temperamentum. Bernarda Alba otthonát – férje halála után – börtönné változtatja, ugyanis a hagyományoknak megfelelően a nyolcéves gyász ideje alatt a kinti világra néző minden ajtó és ablak becsukódik. Ez boldogtalanná teszi a zordon, kemény akaratú asszony és más-más természetű leányai életét. A házban élők nőisége pusztulásra van ítélve, börtönükből az út csak fizikai vagy szellemi szabadságuk teljes feladásához vezet. A Halálkatlanból csak holtan, vagy tébolyultan lehet szabadulni.
Szenvedély, tűz, féltékenység, tánc, gyász és magány. Az előadás nyelvezete a rövid és tömör replikákra lecsupaszított lorcai szöveg és a flamenco világának (tánc, zene, ének) találkozásából születik meg. Ebben a színházi jelrendszerben egyformán fontos a hang, a gesztus, a ritmus és a látvány.
A drámairodalom e gyöngyszemét Béres László, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadója álmodta színpadra – flamenco zenével és tánccal, a koreográfia Bajnay Beáta munkáját dicséri.
