Vesztegzár a Grand Hotelben – krimimusical a Jókai Színházban, és a premierközönség hálás tapssal jutalmazta a színvonalas szórakoztatást. Rejtő Jenő sziporkázóan szellemes regényéhez minden alkotó hozzátette saját tudását, tehetségét: Hamvai Kornél a nagyszerű szövegkönyvet, Darvas Benedek a kiváló zenét és Varró Dániel a poénos dalszövegeket. Az eredeti mű lényegéhez, stílusához hű színpadi változatból Szente Vajk látványt és fajsúlyt ötvöző előadást rendezett; végig óriási tempót diktálva színészeinek, és hihetetlen változatosságot, feszültséget, izgalmat kínálva a közönségnek. (Niedzielsky Katalin kritikája)
Igaz, hálás forrásból merítettek: Rejtő, krimi, musical – biztos siker. Ráadásul sokat számít, lendít a közös munkán és meglátszik az előadáson, hogy a színészek, a zenészek és a tervezők, közreműködők élvezettel, örömmel dolgoztak együtt, építő, inspiráló légkörben. S persze parádés a szereposztás, majdnem az egész társulat a színen! Eredeti és emlékezetes alakítások hozzák elénk Rejtő zseniális humorát, keltik életre fantasztikus helyzeteit és karaktereit, összetéveszthetetlen nyelvezetét, jellemábrázolásban utolérhetetlen szókincsét. A cselekménydús, fordulatokban igen gazdag történet filmszerűen pereg a néző előtt, aki a zenés vígjáték alatt egy pillanatra sem lazíthat.
A két szintre osztott színpad nagy találmány, jól kibővíti a teret, lehetőséget nyújtva a Jáva-szigeti szállónak, hogy befogadja a korabeli társadalom rétegeinek furcsa figuráit, a már-már követhetetlen eseményeket, cselszövéseket. Lenn a forgószínpad gazdag és változatos helyszíneket tár elénk (különböző szobákat sajátos színvilággal, kilátással); fenn az emeleten (és nem a sötét zenekari árokban!), a luxushotel tipikus környezetében kap helyet a zenekar, mindvégig átölelve az egész játékot. Ez a színpadkép is jelzi, hogy itt a dallamok főszereplők, és Szente Vajk mellett Gulyás Levente zenei vezető a zongoránál – aki hat hangszeresét irányítja -, a másik karmester. Sőt, legyünk igazságosak! A színpadi játéknak is van egy remek belső dirigense, Tege Antal Elder felügyelő szerepében, aki nemcsak a kiváló „Tyű…, ó…, ch…, há…!” kórust vezényli, hanem a prózát is, próbál a káoszból rendet teremteni, vagy narrátorként legalább beavatni a nézőket a történések hátterébe, „rejtőlmeibe”.
Jó kriminek (előadásnak) is kell a hírverés, de ne lőjünk le előre minden poént! Annyi elárulható, hogy súlyos bűntények sorozata zajlik egzotikus környezetben, vesztegzárat rendelnek el a bubópestis miatt – legalábbis így szól a tájékoztatás…. Szente Vajk két egyformán izgalmas és hatodik sebességben száguldó felvonást komponált színpadra. Az első nyitányaként a monszunos sanzon adja meg az alaphangot, majd elkezdődik a vendégek bemutatkozása, amit igencsak felgyorsít a karantén bejelentése. Micsoda figurák, mekkora panoptikum gyűlt itt össze! Nyugalmazott szállítmányozó, akinek a vesztegzár a szabadságot jelenti és egy kis flörtöt, egykori primadonna, aki régi sikereiről nosztalgiázik, a Jáva rémeként emlegetett szépfiú, a naiva, akiből bűnsegéd lesz, a szállodaigazgató, korábban király és hajófűtő, csábos belga direktrisz (igazgatónő) és szerzetescsuhába bújt szélhámos, egészségügyi tanácsos, teozófusnő (misztikus lélekbúvár), tanár, pincér, márki, bostoni tejkrémgyáros, bármixer. Valamennyien hamisítatlan Rejtő-figurák, akiknek túlhangsúlyozott, sokszor egészen abszurd jellemvonásai mögött emberi sorsok villannak fel, keltenek szimpátiát, vagy éppen megrökönyödést. A halál szele, a kiszolgáltatottság ugyanis felszabadítja őket gátlásaik alól, még utoljára élvezni akarják az életet.
De lehet, hogy a bubópestis nem is a legnagyobb vész ebben a luxusszállóban? Hiszen itt lopnak, csalnak, zsarolnak, millióknak kel lába, értékes dokumentációt akarnak illetéktelenek megkaparintani, sorozatgyilkos garázdálkodik, embert ölnek! „Ötcsillagos vérmező”?! Kemény tények viccesen elmesélve, fordulatokban gazdag játékkal, miközben nagyszerű, fülbemászó zene szól, sejtelmes, hátborzongató, vagy szenvedélyes, andalító a banánoxid feltalálásáról, a szerelem hatalmáról.
A második felvonásban megint előtérbe kerülnek az emberi vonások, a szereplők kitárulkoznak, megtudjuk, hogy mindenki álmodik valamiről, szabadságról, szerelemről, gazdagságról, utazásról. A krimimusical kiváló számai mellé lírai dalok társulnak: Látlak-e még?, Szerelem-dal, tangó. A Szeretek lopni című sláger remek jellemrajz. Végül – ha nem Rejtőről lenne szó – talán minden titokra fény derül, de ember, azaz néző legyen a talpán, aki a felügyelő finálé előtti összefoglalóját, okfejtését, a bubópestis és a banánoxid, valamint a vesztegzár és nyomozás közötti kapcsolatok magyarázatát még tudja követni!
Dicséret illeti a Vesztegzár egész csapatát, a Grand Hotel személyzetét és vendégseregét! Mészáros Mihály kedves-humoros szerepformálása (Vangold nyugalmazott szállítmányozó), Nagy Erika elegáns Signora Rellije, Szorcsik Viktória csábos Odette-je (belga direktrisz) érdemel kiemelést. Vadász Gábor (Jáva réme) kiemelkedő alakítást nyújt a produkcióban, kettősei Gubik Petrával (Léni Jörins naiva) az előadás legszebb, legemlékezetesebb jelenetei (Őrangyal és ördög is lehetek én, Szerelem-dal, tangó). Don Umberto Complimenti szállodaigazgató szerepéből Tomanek Gábor (a lopás, csalás ellenére) kedves figurát formál. Ars poeticáját (Szeretek lopni) úgy adja elő, hogy szemet hunyunk bűne fölött, megbocsátunk neki, hiszen az imádott nőért tette. Elder felügyelő Tege Antal fantasztikus alakítása, karmesteri szerepét már előbb méltattam. Kapucinus atya és nemzetközi szélhámos egyszerre Katkó Ferenc, akinek játékán jót mulatunk; Presits Tamás, Komáromi Anett, Gulyás Attila, Csomós Lajos, Szabó Lajos, Nagy Róbert erősíti még a csapatot.
Papp Janó jelmeztervező kosztümjei nagyban hozzájárulnak a karakter- és hangulatfestéshez, a pazar díszletet Mira János tervezte, Kerekes Judit koreográfiája a zenével összhangban elsősorban a mozgalmasságot, változatosságot szolgálja.
A Rejtő-rajongók most bámulhatnak, hogy a kalandregény, a krimi mestere mennyire eleven és hatásos színpadon, modern szöveggel, zenés változatban is. Aki pedig még nem olvasott eleget, fellapozhatja a „szakirodalmat”, pótolhatja a mulasztást. Ez a fajta népművelés, ismeretterjesztés is erénye az előadásnak, küldetése a színháznak. Szente Vajk emlékezetes darabbal jött haza, rendezésével bevéste nevét a szórakoztató színház történetébe.
Niedzielsky Katalin