A Magyar Művészeti Akadémia felkérésére Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka főszerkesztője a hatvanas, hetvenes évek betiltott színdarabjaiból (Mészöly Miklós Az ablakmosó, Weöres Sándor A kétfejű fenevad, Illyés Gyula Kegyenc és Székely János Caligula helytartója) állított össze egy estét Tribunusok és költők címmel. A hatalom és az annak alávetett ember viszonyát faggató darabok részleteinek előadása között a szerkesztő moderátorként is közreműködik. A rendező Tege Antal, a bemutatóra október 26-án kerül sor Budapesten a Pesti Vigadóban a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek előadásában.
A hatvanas, hetvenes évek magyar szellemi, művészeti életében a támogatás–tűrés–tiltás kultúrpolitikai közege nem hagyta érintetlenül a kor színházi életét sem. A legjelesebb alkotóknak, természetesen, születtek olyan drámáik, amelyeket a hivatalos elemzők és értelmezők, illetve kultúrpolitikai vezetők (élükön Aczél Györggyel) részben esztétikai (értsd: a szocialista realizmus elvárásait nem teljesítő) okokból, de leginkább politikai okok miatt nem tartottak bemutathatóknak. A diktatúra természetrajzának leírásához, ha csak áttételesen is, többnyire történelmi álcát öltve hozzájáruló, hatalom és annak alávetett ember viszonyát faggató darabok hosszabb-rövidebb ideig nem kerülhettek a közönség elé.
Korszakunk, az ötvenes évek mélypontjai után, a konszolidáció időszaka mind a társadalomban, mind a művészetekben. Ahogy a társadalom, úgy a magyar írók többsége is elfogadta azt a mozgásteret, amelyet a korabeli kommunista-szocialista diktatúra pártvezetése felajánlott nekik. Legalábbis a közéleti megnyilvánulások terén. Ugyanakkor legjobb íróink műveikben igyekeztek tágítani szabadságuk szűkre szabott korlátait. Igyekeztek beszélni olyan kérdésekről is, amelyeket a cenzúra egyébként tiltott, de amelyeket a magyar társadalom, a magyar nemzet jövője szempontjából fontosaknak ítéltek, például a zsarnoki hatalomnak alávetett ember lehetőségeiről.- mondta Elek Tibor.
Illyés Gyula, a nyugati irodalmak és a magyar irodalom különbségéről szólva, a következőképpen vallott 1963-ban, a párizsi L Expresse című lapnak adott nyilatkozatában: „Amikor a tribunusok csődöt mondanak, a költők kénytelenek – gyakran akaratuk ellenére is – foglalkozni a köz ügyeivel, harcolni eszméikért, egyszóval: vállalni a „bárd” szerepét.” A bárd szó jelentését, A walesi bárdokat ismerő magyar ember számára nem kell magyarázni. A tribunusok szó helyén, az interjút könyvben először közlő, 1978-ban megjelent, de mindjárt be is tiltott, Szellem és erőszak című Illyés-kötetben már a politikusok szó szerepel. A tribunus szó az ókori Rómában jelölt alapvetően politikai tisztséget, de bizonyos időszakokban még az államot irányító katonai parancsnokot is értettek rajta (így előadásunk második fele újabb értelmet ad majd esténk címadásának).
A hatvanas, hetvenes években dráma és a színház a nyilvánosság talán legfontosabb műfaja és színtere volt, s ezáltal a nemzeti önismeret egyik legfontosabb színtere is – nem véletlenül tartották annyira ellenőrzés alatt. A többek között a szabad véleménynyilvánítástól is megfosztott olvasó, illetve néző a zsarnokság, a hatalomnak való kiszolgáltatottság, a szabadsághiányos létezés drámai szituációiban előszeretettel kereste az aktuális politikai üzeneteket…
Tege Antal rendező szerint négy különböző szerző, négy teljesen különböző műve az összeállítás. A cél: egységes előadást készíteni. Jómagam csak olvasmányaimból tudok a kor színházi világáról. Aczélról, a helyi megbízottról, a feljelentgető kollégákról. Számomra az volt a kihívás, hogy egy térbe, egy jelmezvilágba, egy időbe hozni a darabokat. Badarság lenne megpróbálni egy-egy jelenetbe belesűríteni az egész darab mondanivalóját, igazságát. Részleteket mutatunk darabokból, egységesen, mai gondolatokkal. A színésznek ma is egy faladata van, ahogy régen is egy volt: játszani. Az írónak az, hogy szabadon közölhesse a gondolatait! Adjunk hálát, hogy azt játszhatunk, amit szeretnénk, és soha ne jöjjön vissza olyan kor, amelyben megmondják az arra kinevezettek, hogy mit játsszunk! – vallotta Tege Antal.
Az összeállítás szerepeit a Jókai Színház művészei, Komáromi Anett, Köböl Lilla, Czitor Attila, Gulyás Attila, Jancsik Ferenc, Katkó Ferenc és Mészáros Mihály játsszák.
Fotó: Locskai Henriett
