Népzenés-néptáncos mesedarab a Békéscsabai Jókai Színház színpadán

Nagy hang­súlyt kap a nép­ze­ne és a nép­tánc a Békéscsabai Jókai Színház új be­mu­ta­tó­já­ban, A sze­gény csiz­ma­dia és a Szélkirály cí­mű me­se­já­ték­ban, amely­nek pre­mi­er­je feb­ru­ár 11-én lesz.

A da­rab a nép­me­sei ha­gyo­mány jel­leg­ze­tes pél­dá­ja, az em­be­ri kí­ván­csi­ság, áll­ha­ta­tos­ság, jó­hi­sze­mű­ség és a min­den­ko­ri kap­zsi­ság tör­té­ne­te is egy­ben – eme­li ki az új da­rab­ról a szín­ház aján­ló­ja.

A pró­bák kez­de­tén Seregi Zoltán igaz­ga­tó úgy fo­gal­ma­zott: me­sét szín­vo­na­la­san elő­ad­ni és a da­rab­bal mi­nél több kor­osz­tály­hoz szól­ni már ha­gyo­mány a szín­ház­ban, akár­csak a ha­tá­ron tú­li al­ko­tók be­vo­ná­sa a te­át­rum mun­ká­já­ba.

A nép­me­sét a Jászai-díjas vaj­da­sá­gi ren­de­ző, Hernyák György és Zalán Tibor dra­ma­turg al­kal­maz­ta szín­pad­ra, a ren­de­ző – aki a dísz­le­te­ket is ter­vez­te – a szín­ház tá­jé­koz­ta­tá­sa sze­rint a szö­veg­könyv lét­re­ho­zá­sá­ban is ak­tí­van köz­re­mű­kö­dött. 

Az ere­de­ti ma­gyar nép­me­sét Zalán Tibor dra­ma­turg ver­ses ele­mek­kel gaz­da­gí­tot­ta, mint mond­ta, ver­ses, rí­mes pró­zát írt, a szí­né­szek rí­mek­ben be­szél­nek, ez­zel is a szö­veg ze­ne­i­sé­gét hang­sú­lyoz­va.

Hernyák György pre­mi­er előtt annyit árult el, hogy az elő­adás 90 szá­za­lé­ka ma­gyar nép­tánc lesz, szin­te min­den mon­dat után tánc kö­vet­ke­zik az elő­adás­ban, a szí­né­szek és a Tabán Táncegyüttes négy pro­fi tán­co­sa szó sze­rint el­tán­col­ják a tör­té­ne­tet – mond­ta.

A Kárpát-medence nép­tán­cá­nak jel­leg­ze­tes ele­me­it fel­vo­nul­ta­tó ko­re­og­rá­fi­át Brezovszki Roland ké­szí­tet­te. Zalán Tibor sze­rint a né­zők előtt egy moz­gás­szín­ház ele­ve­ne­dik meg. Mint mond­ta, ta­pasz­ta­la­tai sze­rint a kö­zön­ség fo­gé­kony a ha­son­ló stí­lu­sú, tán­cos-ze­nés elő­adá­sok­ra.

Hernyák György 11 éve már adap­tál­ta a nép­me­sét, az ak­ko­ri be­mu­ta­tó­val el­nyer­te egy sza­bad­kai nem­zet­kö­zi fesz­ti­vál fő­dí­ját. Most azon­ban más, új kon­cep­ci­ó­val ké­szül, mint a pró­bák kez­de­tén fo­gal­ma­zott, nem sze­ret is­mé­tel­ni. 

Újdonság a da­rab­ban, hogy Zalán Tibor né­mi­leg át­ír­ta a me­sét, és Bakos Árpád, a ré­geb­bi fel­dol­go­zás ze­ne­szer­ző­je is új mu­zsi­kát, új da­lo­kat kom­po­nált a be­mu­ta­tó­ra. 

A tör­té­net­ben tán­cos-ze­nés ele­mek­kel vé­gig­kí­sé­rik a sze­gény és kis­sé egy­ügyű csiz­ma­di­át ka­land­jai so­rán, aki, hogy né­pes csa­lád­já­nak meg­te­remt­se a na­pi be­te­vőt, be­jár­ni kény­sze­rül a vi­lá­got, út­ján meg­küzd min­den­fé­le em­be­ri gyar­ló­ság­gal azért, hogy a me­se vé­gén a go­nosz el­nyer­je mél­tó bün­te­té­sét, a csiz­ma­dia pe­dig mél­tó ju­tal­mát. A főbb sze­re­pek­ben Csomós Lajos, Presits Tamás, Szabó Lajos, Liszi Melinda, Nagy Róbert és Tatár Bianka lát­ha­tók. 

A Békéscsabai Jókai Színház – aho­gyan a me­se­da­ra­bok ese­tén szok­ta – já­té­kot hir­de­tett a vál­lal­ko­zó ked­vű gye­re­kek­nek, ez­út­tal jel­mezt le­het ter­vez­ni a Szélkirálynak. Minden al­ko­tást aján­dék­kal ju­tal­maz­nak, a há­rom leg­öt­le­te­sebb jel­mez­terv ké­szí­tő­je nye­ri el a fő­dí­jat.