Ahogy a mesében dukál, terülj-terülj asztalkámmal várta Szélkirály a meséhez kapcsolódó jelmeztervező pályázat győztes csapatát, a Mackó Kuckó Óvoda Süni csoportját.
Az ovisok arról faggatták uzsonnázás után Presits Tamás színművészt, hogy mennyire volt nehéz megtanulnia a szerepét, mert ők bizony nagyon sokat gyakoroltak az adventi műsorukra. Elmesélték, hogy hamarosan elballagnak az oviból és nagyon örültek, hogy most még így együtt felléphettek a világot jelentő deszkákra, szétnézhettek a szabótárban és megnézhették a fodrásztárban a gyönyörű parókákat. Búcsúzóul megígérték a Szélkirálynak, hogy iskolásként is sokat járnak majd színházba.
Köszönetképpen az alábbi kedves sorok érkeztek a MAckó Kuckó óvoda vezetőjétől:
"Tisztelt Művész Úr, Kedves Tamás!
Kérem engedje meg, hogy ezúton is köszönetet mondjunk Önnek, amiért ma is újra elvarázsolta a Mackó- Kuckó Ovi Süni csoportos gyermekeit!Biztos vagyok benne, hogy szívhez szóló, kedves szavai mélyen bevésődtek, kicsiny szívükbe.
Minden túlzás nélkül mondhatom, ritka és kivételes dolog, amit Ön az életről, a tanulásról, a céltudatosságról mondott, méghozzá mindezt, az ő nyelvükön..
Csodálatos élmény volt a gyerekeknek a színház bejárása is, elvarázsolta őket a sok látnivaló.
És, ha szabad még egy gondolatot..személy szerint én is köszönöm a lehetőséget, hogy újra gyönyörű színházunk színpadán állhattam, mint eddig már oly sokszor, és bár tapsot most nem kaptam, de felidéztem rengeteg gyönyörű emléket.
Gyermekeink és pedagógusaink nevében nagyon jó egészséget kívánok, és még rengeteg csodálatos szerepet!
Üdvözlettel: Bottáné Éva- óvodavezető"
