Az egyik legnépszerűbb és legfajsúlyosabb monodrámát, az Egy őrült naplóját, Köllő Miklós rendezésében mutatta be teátrumunk az idei évad lezárásaként Katkó Ferenccel a főszerepben.
Köllő Miklós régóta dédelgetett álma volt a Gogol darab megrendezése, 21. századi értelmezése. Hatalmas szerep,- hangsúlyozta korábban a rendező, nem véletlen, hogy csak a legelszántabbak vállalkoznak a színrevitelére, nem lehet rutinból előadni. Nagyon expresszív, asszociációs gondolatokkal teli előadást álmodtam a színpadra. Az Egy őrült naplója valóban naplóformában íródott mű, és egy valódi őrült írja: Axentyij Ivanovics Popriscsin címzetes fogalmazó naplójában folyamatosan rögzíti megőrülése történetét, így jutunk el a kissé szórakozott csinovnyiktól a súlyos személyiségzavarban szenvedő betegig.
A 2016–2017-es színházi évadban lesz 50 éves jubileuma annak a színháztörténeti jelentőségű bemutatónak, melyre a Pesti Színházban került sor. Páratlan sikersorozat vette kezdetét: Gogol remekművének monodráma-változata Darvas Iván szuggesztív játékával legendássá vált. De nem csupán az évforduló indokolja az új bemutatót. Gogol művészete a színpadon igazi ünnep. Álmok és víziók, melyek nevetségessé válnak a nappal kiábrándító valóságában. Az élet ésszerűtlenségek halmaza, amelyben a rögeszme, mint valóság tükröződik. A történet hőse őrült – egy őrült világban. Gogol tragikomikus látomásában zseniális pontossággal tárja elénk a téboly felé haladó, elnyomott, a kitörés esélye nélküli, reménytelenül szerelmes ember kórtörténetét, mely mélyen megrendítő, emberi. Katkó Ferenc közel másfél órán át tartja fönn a feszültséget és a figyelmet, minden egyes mozdulatának jelentése és célja van. Az előadásban minden megnyilvánulás mögött ott van az akarat, nincsenek szándék nélküli pillanatok. A verbális rész mellé nagyon erős vizualitás társul, ami egy igazságot kereső embernek a teljes megbomlásához vezet.
