Sok évfordulós szónoklatnál, tudományos elemzésnél többet ér egy szép színházi előadás, amely megérinti az embert, lélekemelő és gondolatébresztő. Pozsgai Zsolt A Szellemúrnő című történelmi játékában nemcsak Luther korát és a reformáció jelentőségét idézi fel, hanem a csabai Kastély utca és az Ábrahámffy család legendáját is életre kelti. A Jókai Színház december elsejei ősbemutatója méltó emlékezés a múltra és értékes iránytű a mának. (Niedzielsky Katalin kritikája)
Már a titokzatos cím izgalmas, szórakoztató történetet, rendkívüli egyéniségeket ígér. De ki volt az a nagyasszony a középkori Csabán, akire kortársai félve, mint valami sejtelmes szellemre tekintettek, aki az anekdoták szerint kísérteni még évszázadok múltán is visszajár?
A feldúlt, háromfelé szakított Magyarország középső részében járunk – immár Pozsgai Zsolt drámájában -, itt él várában özvegyként, a külvilág elől elzárkózva Ábránfy Katalin. Férje hősi halált halt Gyulán, a törökök ellen vívott csatában. Egyetlen leányukat, Zsófiát – mint sok nemesi család akkoriban – a wittenbergi Fekete Kolostorba küldte, hogy ott biztonságban legyen. Önkéntes fogságából a vár úrnőjét borzalmas híresztelés mozdítja ki: apácákat szállítanak örömlánynak Rómába! Merész felütés ez a történelmi ihletésű fikcióban, nem vitás. Az aggódó anya útnak indul, hogy leányát megmentse, így kezdődik a romantikus mese, amit persze nem lenne szerencsés most folytatni. Fontos szempont viszont, hogy a hősnő Martin Luthernak írt leveleket, vallásújító eszméivel szimpatizál, és leányát Wittenbergben fogadja a reformátor.
Ábránfy Katalinnak tulajdonítja a szerző az első evangélikus templom felépítését Csabán, a lutheri eszmék népszerűsítését, a Biblia magyar nyelvű kiadásának finanszírozását, és Zsófiának zsoltárok magyarra fordítását. Nem mindenki lelkesedett azonban errefelé a nyugati szellemiségért – ezt is megtudjuk a meséből. Ábránfy Imre, Katalin unokaöccse a családi vagyonból saját jussát követelte, az eldurvult vita öldöklésbe torkollott, felgyújtották a várat és az új templomot – ez történelmi tényként kezelhető.
A darab főhőse az ellenséges, háborús, hit nélküli, hazug, álszent világ helyett építette fel magának először saját várát, majd az igazi kereszténység, az igazságosság templomát. Így válik a Szellemúrnő, akit a környékbéliek férje halála óta nem láttak, az új tanok hirdetése, a templomépítés által az új szellemiség követőjévé, úrnőjévé, Luther csabai követőjévé. Valamikor az 1500-as években leégett az a templom, de a szellemiség tovább él, az evangélikus, református, unitárius és egyéb protestáns felekezetekben világszerte hirdetik a vallásújító Luther igéit és éneklik a zsoltárait.
A történelmi és helyi ihletésű színdarab hatásosan mutatja fel nemcsak Ábránfy Katalin kivételes egyéniségét, hanem a már idős, beteg Luther személyét is. A katolikus papból lett wittenbergi reformátor a hitújításon túlmutató, az egyetemes kultúrát meghatározó jelentősége világszerte ismert, felbecsülhetetlen. Forradalmi változást indított el azzal, hogy a nemzeti nyelvekre lefordíttatta a Bibliát, ezzel közelebb hozta az embereket Istenhez, rámutatott a Teremtővel való őszinte, direkt találkozás lényegére. Egyházszakadást, vallásháborút, ellentétet Rómával nem akart, de elítélte a búcsúcédulák árusítását, a holtlelkek üdvözülésére épített hazug üzletet, minden túlkapást, álszentséget; a gyökerekhez akart visszatérni, a Bibliát tekintette olyan alapértéknek, amelyre a keresztény embernek építenie kell. Tevékenysége, küzdelme minden nemzeti nyelv, kultúra fejlődésére kihatott, így a magyar nyelv és irodalom felvirágzására is.
Seregi Zoltán igényesen felépített, színvonalas, emlékezetes előadást rendezett Pozsgai Zsolt remek drámájából. A lutheri eszmeiséget az előadás egyik meghatározó jelenetében maga a reformátor és felesége, a korábbi apáca, Katharina von Bora közvetíti. De ez a szellemiség vonul végig az egész darabban, elsősorban a főhős egyénisége és törekvései által, majd a fiatalok, Zsófia és Benedek támogatása révén, akik a várúrnő legfőbb segítőivé válnak.
A fajsúlyos téma, mély gondolatiság nagyon összetett tolmácsolója Auglen esperes, akin keresztül a kolostor, sőt a katolikus egyház ügyletei lelepleződnek, aki a gyermekéért aggódó anyát megérti, a lányt elbocsátja, a nővért számonkéri, kegyvesztett, üldözött lesz. Hazájából elmenekül, új életet kezd, a templomépítésben támogatja Katalint, de saját hitéről áttérni nem hajlandó. Végül a fejére kitűzött vérdíjat felajánlja, feláldozza önmagát Benedek helyett, így lesz mártír. Márton pap szerepeltetése jelzésértékű, az emberségre és az új tanokra fogékony, pozitív figura.
Ábránfy Imre, aki a töröknek és a császárnak egyaránt kémkedik – ma azt mondanánk, kettős ügynök -, a darab végén, a lángoló templom láttán azt mondja, „én nem ezt akartam”. Majdnem bűnbánó, majdnem jobb ember. Arra a Lutherra emlékeztet, akit mélyen megrázott a tanai által kiváltott népfelkelés, a templomok felégetése, a sok áldozat.
Érdekes Sylvester János bibliafordító szerepeltetése a műben, akinek nevéhez fűződik az első magyar nyelvtan megszerkesztése, az egységes helyesírás megteremtése. Sylvester is Wittenbergben, Luther iskolájában tanult a XVI. század második felében, majd itthon a magyar irodalom megteremtésében jeleskedett, mint Heltai Gáspár, Bornemissza Péter vagy a másik bibliafordító, Károli Gáspár.
A császár és a szultán követe, valamint a gyulai katonák a történelmi hátteret adják az eseményekhez, igyekeznek pótolni a tömeg- és csatajeleneteket ebben a gondolatiságában nagy ívű darabban.
Kovács Edit személyisége, meggyőződése, alakítása elegánsan ötvöződik Ábránfy Katalin szerepével, erős, büszke nő, aki várat, templomot épít, kézben tartja a fejleményeket, a hitében, lokálpatriotizmusában megrendíthetetlen. Az igazi kereszténység, a tiszta erkölcs megőrzéséért, a túlélésért, a közösség megtartásáért vívott küzdelmével István királyt juttatja eszünkbe. Megható, emlékezetes szerepformálás. Zsófia, a lánya először áldozat, majd a Lutherral való találkozásnak köszönhetően kezd felállni, itthoni feladatai és Benedek szerelme segít, hogy visszanyerje önmagát. Nagy ívet kell megrajzolnia ebben a figurában Papp Barbarának.
Benedek ugyancsak komoly fejlődésen megy át, mire a várúrnő mellett felnő az új tanok hirdetőjévé, majd kétségeit legyőzve elveszi feleségül Zsófiát. Balázs Csongor kedvesen, poénosan formálja szerepét, és végre humort hoz a komor és magas röptű történetbe. Bartus Gyula kiemelkedő alakítást nyújt Auglen esperes bonyolult figurájában, talán a legtöbb konfliktusban, változásban érintett, legellentmondásosabb szereplő, akit nagyon nehéz hitelesen felmutatni. A Jászai-díjas művész legjobb alakításai közé sorolható ez a figura.
Az eredeti szövegben több ragyogó eszmefuttatás, elemzés, értékelés olvasható Luther monológjaként, a színpadra nyilván nem kerülhet minden, érthető, mégis kár. A már megtört, bölcs reformátor alakját és főleg a gyászoló apát Mészáros Mihály kelti életre drámai erővel, hitelesen. Megrázó jelenet, amikor Zsófiának prédikál igaz hitről, kereszténységről, erkölcsről, őszinte szerelemről. Felesége, Katharina von Bora kevés lehetőséget kapott a szerzőtől, Komáromi Anett markáns figura.
Ursula nővérként Nagy Erika az álszentség és a képmutatás karikatúrája.
Ábránfy Imre alakja érdekes, titokzatosan jelenik meg, és a titkait nem is sikerül megfejtenünk. Amit látunk Katkó Ferenctől, az végig egy erőszakos, gátlástalan, tolakodó katona, kém, áruló, ugyanakkor lúzer, aki a végén valami emberi hangra vált, vagy legalábbis megpróbálja. Fellépése, szerepe Koppányra emlékeztet. Gyulai katonái, Nádasdy és Abádi, Csomós Lajos és Szabó Lajos tragikomikus alakok. Sylvester János, a bibliafordító fellépése is eléggé rejtélyes marad, Tege Antal játssza. Márton papot Szőke Pál jeleníti meg. A császár és a szultán követének jelenetei a történelmi vonulatot erősítik. Jancsik Ferenc és Hodu József remek kettőse megnevettet, pedig kemény dolgokat közvetít.
Szép szöveg, lebilincselő előadás. A két hatvanperces felvonás tíznél több helyszínen játszódik, a sokszor változó jeleneteket ízléses filmvetítés és legtöbbször orgonamuzsika köti össze. A zenei betéteket Rázga Áron és Vozár M. Krisztián válogatta, egyikük csuhában játszik a színpad sarkában. A korabeli templom- és lakásbelsőket idéző, hangulatos, gazdag díszleteket Juhász Katalin tervezte. Vesztergombi Anikó nagyon ízléses, mutatós ruhákba öltöztette a szereplőket.
Értékes előadás, amely megdöbbent, felemel, megnevettet és elszomorít, amelyről lehet és kell még sokáig beszélgetni. Adventi beköszöntőnek is méltó bemutató, hiszen ilyenkor ideje magunkba szállni, felkészülni, átértékelni a dolgainkat. Vallás- és eszmetörténet, családi viszály és középkori háborúk, ráadásul csabai helyszínekkel. Naponta járunk a Kastély, az Ábrahámffy és a Corvin utca felé, elképzeljük a mostani házak helyett a régi földvárat, a templomot. S a békéscsabai városképet meghatározzák a templomok, ahol protestáns felekezetek tartják az istentiszteleteket. De mit mond nekünk ma, a népvándorlás, a migráció, kelet és nyugat rivalizálása idején Luther? Mit üzenhet a reformáció, amikor olyan rettentő nagy a zavar a fejekben? Káosz helyett tisztaságot, értékrendet? Reményvesztettség helyett erőt, hitet, tartást, türelmet? S egyáltalán meghalljuk-e a szép szót, a halk üzenetet?
Niedzielsky Katalin
