Hajnalban, délben, este – az olasz Dario Niccodemi kétszereplős vígjátékát Földesi Ágnes és Czitor Attila játssza a Békéscsabai Jókai Színház stúdiójában, premier március 6-án. Az előadást Tege Antal rendezi, az első olvasópróbát február 15-én tartották. (Niedzielsky Katalin tudósítása)
Nagyszerű darab egy szerelmespárról, mindig hálás érte a közönség – mondta bevezetőjében Seregi Zoltán igazgató, akinek ötlete volt a vígjáték műsorra tűzése. Majd köszöntötte a szereplőket és az alkotókat. A szeghalmi születésű Földesi Ágnes a Színitanházban tanult két évig, majd a fővárosban folytatta tanulmányait. Időnkét hazajár, Az üvegcipő cselédlányaként és a Bánk bán Melindájaként nyújtott emlékezetes alakítást. Czitor Attila már számos vígjátékban megörvendeztette a közönséget (Törvénytelen randevú, Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk!, Mezítláb a parkban).
A díszletet Egyed Zoltán tervezi, a jelmezeket Kiss Kata.
Tege Antal arról beszélt, hogy a szórakoztató színpadi játék minden bemutatója nagy siker volt világszerte, így hazánkban is, és mivel ketten játsszák, kitüntetett figyelem hárul a színészekre. A szerzőről megemlítette, hogy az új olasz színház képviselője, aki olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Puccini vagy Pirandello. A vígjáték színpadi változatában játszott Vittorio Gassman, a filmben Romy Schneider, tehát nagyon híres mű kerül – Bálint Lajos dramaturg fordításában – a békéscsabai közönség elé.
– Romantikus darabról van szó, amit a régi kritikák gyakran giccsnek, túl szentimentálisnak ítélték, szerintem akkor lesz az előadás jó, ha nem lépi át ezt a határt, megmarad emberi szinten – hangsúlyozta a rendező. – Természetesen nem könnyű 24 órába belesűríteni egy szerelem minden állapotát. Felmerül a kérdés, képes-e egyetlen nap valós képet nyújtani, létezik-e szerelem első látásra. A lényeg az, hogy a mai társadalomban nehezen és ritkán mondjuk el érzelmeinket, és itt végre őszintén, humorosan lehet beszélni.
Az előadás plakátjával kapcsolatban elhangzott a kifogás, hogy azon mindkét szereplő arca szomorú. Tege Antal úgy véli, a szerelembe a szomorúság is benne van. Mint monda, az előadásban egyensúlyra törekszenek a két figura között, majd látjuk, hol az egyik akarja jobban a kapcsolatot, hol a másik, tehát nagyon életszagú lesz.
A történet az 1800-as évek végén, a viktoriánus korban játszódik, a díszlet és a jelmezek ezt sugallják majd, de a színjátszás nagyon mai lesz, hús-vér alakok mozognak a színpadon. A rendező célja, hogy a néző ráismerjen, ő is átment ezeken a stációkon. Az egyetlen helyszínen, díszletben fényekkel jelzik a napszak változásait, kevés kelléket használnak a színészcentrikus darabban. Sok idő nincs a bemutatóig, de a művészek már tanulták a szöveget, előre dolgoztak – ez is kiderült a rendezői beszámolóból.
Mielőtt elkezdődött volna a tulajdonképpeni olvasópróba, Tege Antal a következő szavakkal búcsúzott a sajtó képviselőitől: „Remélem, érdemes lesz felgyalogolni három és fél emeletet a tetőre, ott is történik színház!”
Niedzielsky Katalin
