A nyáron Székely János Dózsáját játszotta a Gyulai Várszínházban, a My Fair Lady Pickering ezredesét a Szarvasi Vízi Színházban. A Békéscsabai Jókai Színház közönsége legközelebb Arthur Miller drámájában látja október végétől, Eddie Carbone figuráját alakítja a Pillantás a hídról című előadásban. Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművésszel elismerésről és szerepekről beszélgettünk az őszi évad elején. (Niedzielsky Katalin interjúja)
– Polgármesteri különdíjjal jutalmazta az önkormányzat a szarvasi szereplésedet, és a kitüntetést nem csak a My Fair Lady című előadásban nyújtott alakításért kaptad. Pontosan mi mindenért? S mit jelent a művész életében a díj, az elismerés?
– Nekem nagyon sokat jelent. A szarvasi különdíj óriási elismerés. Sok mindenben játszottam az elmúlt évek során, több színházi produkcióban, sok szerepben, versesesten, ahol Csokonai, Ady, József Attila, Radnóti költeményeit szólaltattuk meg. Pódiumdarabként a Dózsát is elvittük korábban Szarvasra. S az idén a My Fair Lady című előadásban Pickering szerepét játszottam. Mindezért kaptam most a díjat.
– A nyári játéknak más a varázsa, mint a kőszínháznak. A szórakozni vágyó közönség hogyan fogadja a komolyabb műfajt, a verset, a drámát a víz fölött?
– Szarvason fantasztikus a közönség! Tulajdonképpen megelőlegezi a sikert, a versre kiéhezve várja, hogy megszólaljon, beszéljen előttük a színész, akit szinte felemel. Ott nagyon szeretik a színházat, a színészeket, lelkileg nyitottak, vágynak arra, hogy a színész beszéljen a magánéletéről, az életfilozófiájáról, az elképzeléseiről, egy emelkedett légkör alakul ki, és a közönség hordoz a tenyerén. A versesestek és a talkshow-k nagyon alkalmasak arra, hogy közel kerüljünk egymáshoz, a színész és a közönség. Korábban Tolcsvayval, Vikidállal is beszélgettem ott, én voltam a kérdező, s közben egy-egy dalt is elénekeltek a vendégek. Ez is óriási siker volt. Persze ehhez olyan partnerek is kellenek, akik átérzik a szarvasi légkört, és szívesen jönnek.
– A Dózsa előadásnak mi volt a különlegessége a Gyulai Várszínházban?
– Én 1989-ben már előadtam ezt a drámát, más felfogásban még Pécsett, a főiskola után. Aztán amikor idejöttem Békéscsabára, ’93-ban is megcsináltam, akkor is ugyanaz volt a koncepcióm. Most azonban Árkosi Árpáddal sikerült egy egészen más felfogású művet színpadra vinni. Árkosi látása, a rendezői felfogása, színpadképe egészen más. Én régen keretjátékba raktam Dózsa utolsó estéjét, amikor visszagondol mindenre, vehemens, és elszámol az életével. Akkor egy állandó hangulat uralta az előadást. Árkosi viszont kronológiai sorrendben halad, építi fel az előadást, ami színészileg több eszközt jelent, fiatalon elindul az élet, egyszerűbb megérteni a darabot. Akkor egy kényszeredett állapot, most fiatalon más jön ki belőle, nincsenek akkora amplitúdók, itt merek szünetet tartani, halkan beszélni, és látom, micsoda szabadságot ad a színpad, micsoda színeket lehet felvállalni. Ezért jelent nekem sokat ez a Dózsa.
– A Gyulai Várszínház a Székely János Napok keretében mutatta be a Dózsa és a Caligula helytartója című drámát. Mit lehet tudni a monodráma utóéletéről?
– A Gyulai Várszínháznak ez a két produkciója bekerül a Nemzeti Színházba, ott is megrendezik a Székely János Napokat. Október 17-én játszom a Dózsát, másnap lesz a Caligula helytartója.
– A nyáron nem sok időd jutott pihenésre. Már májusban elkezdődött a Pillantás a hídról próbája, hamarosan keményen készültök az október végi bemutatóra. Eddie Carbone figurája milyen szerep?
– S közben lesz még pár felújító próba a My Fair Ladyből és a Dózsából is, mielőtt visszük Budapestre. Eddie Carbone? Nem könnyű szerep, éppen tanulom. Hatalmas szöveg, Vajda Miklós fordítását visszük színpadra. Ez az Eddie egy végtelenül egyszerű ember, aki beleszeret a nevelt lányába, Catherine-be. Büszke arra, hogy egyedül tartja el a családját, végigdolgozta az egész életét. Óriási a lelki kötődése a lányhoz, amit nem tud elengedni. Olasz rokonok jönnek illegálisan a családhoz, ebből lesz a konfliktus. Eddie ugyanis magának nevelte a lányt, és azt hitte, hogy élete végéig köze lesz hozzá, ez a kötődés már-már szerelem. A lány persze menne a világba, élné az életét, nem kötődik annyira hozzá, beleszeret a fiatal Rodolphóba, eltervezik, hogy élik majd saját életüket. Nehéz szerep, a karakterből kell építkezni.
– Köszönöm a beszélgetést. Sok sikert kívánok az októberi bemutatókhoz és az egész évadhoz!
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-TEAM,
Rusznyák Csaba, Gyulai Hírlap