November 10-én este kétszer is nagy tapssal köszöntötte a közönség Arthur Miller Pillantás a hídról színművének szereplőit, először előadás után, utána pedig akkor, amikor bevonultak a Vigadóba. A Békéscsabai Jókai Színház 2018-19-es évadjának első díszbemutatóját követő műsoros estnek és fogadásnak a 25 éves Színitanház volt a házigazdája.
Seregi Zoltán színházigazgatóként és az iskola vezetőjeként köszöntötte a vendégeket, felolvasta az Iskola a színházban című jubileumi kiadványba írt bevezetőjét. Ebből kiderül, hogy a Békéscsabán végzett csaknem kétszáz fiatal többsége a Jókai Színházban, az ország különböző városaiban és határainkon túli társulatoknál dolgozik. A Színitanház iskolai rendszeren belül működő, államilag támogatott képzés, amely OKJ-s képesítést ad, óriási előnye, hogy a diákok a szakmai gyakorlatukat a színház saját előadásaiban szerezhetik meg. A 25 év alatt sok szervezeti átalakulás és fenntartóváltás zajlott, fontos mérföldkő volt 2007, amikor a táncos, színháztechnikus, divat- és stílustervező szakkal bővült az oktatási kínálat. A jelenlegi társulat legalább nyolcvan százaléka itt végzett. Akit nem a színpadon lát a közönség estéről estére, az súgó, ügyelő, rendezőasszisztens. A jubileumi kiadványt, amelyben egykori tanárok és diákok, ismert művészek idézik fel az iskola életét, fejlődését, nyilatkoznak arról, milyen szakmai, emberi, közösségi útravalót adott nekik a Színitanház, Niedzielsky Katalin írta és szerkesztette, Barabás Ferenc tervezte.
A direktor beszéde után videofilmvetítés volt az iskoláról, a békéscsabai színészképzésről, majd Horváth Szabolcs műsorvezető bemutatta a Pillantás a hídról című darab alkotóit, szereplőit. Nagy tapssal fogadta a közönség a teljes szereplőgárdát, köztük a Beatrice figuráját játszó Kovács Editet, az Eddie-t életre keltő Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművészt, a Catherine szerepében fellépő Papp Barbara egyetemi hallgatót, Katkó Ferencet (Marco), Czitor Attilát (Rodolpho) és a Színitanház hallgatóit. A hagyományoknak megfelelően a közönség pezsgős koccintással ünnepelte a művészeket.
A műsorvezető kérdésére, hogy milyen élethelyzetekre emlékezteti Kovács Editet a Miller művében játszott szerepe, a művésznő a következőket mondta:
– Minden szerepet saját érzésből kell felépíteni, a színész csak akkor tud meggyőző lenni és a közönségre hatni, ha őszinte a szerepformálás. Én az ilyen szerepeket és előadásokat szeretem, ezekre lehet sokáig emlékezni. Az ilyen előadások igazán értékes gondolatokat ébresztenek az emberben, talán olyanokat is, amelyekhez nem jutnánk el egyébként, ha ezt az utat a darabbal együtt nem járjuk be.
Volt-e hasonló helyzetben Bartus Gyula, hogy valakit meg akart tartani, nem akarta elengedni?
– Jó kérdés! Ha valakit megszeretek, nehezen tudom elengedni. Tudnék erről mesélni, de majd inkább egyszer kettesben, sörözés mellett – hárította el viccesen a Jászai Mari-díjas színművész Horváth Szabolcs kérdését. – Ha a néző elvisz előadás után valamit magával, akkor sikerült valamit átadni. Én szeretem az olyan darabot, amely után egy ideig nem tudok hazamenni. Kell egy óra legalább egy ilyen szerep után, hogy visszatérjek önmagamhoz, egyszerűen nehéz letenni a jelmezt. A családomban egyébként sok az ilyen egyszerű ember, kétkezi munkás, ezért is közel áll hozzám Eddie figurája.
Az amerikai konyha specialitásaiból állította össze az ételsort Prohászka Béla Venesz-díjas mesterszakács, a kínálatban szerepelt például füstölt libamell sütőtök chutney-val, corn flakes bundás csirkemell filé, szűzérmék New York módra, amerikai álom pite vanília öntettel. A Színitanház hallgatói – Puskás Dániel és Király M. Alexandra – is amerikai slágereket énekeltek. A Békéscsabai Szakképzési Centrum tanárai és diákjai gondoskodtak a vendéglátásról, a zenét Papp Lilla és Vozár M. Krisztián szolgáltatta.
Fotó: A-TEAM, Lipták Szabolcs
