Beszélgetés a régi Nemzeti Színházról címmel rendhagyó Terefere volt november 23-án a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. A sorozat állandó műsorvezetőjét, a Kállai Ferenc-életműdíjas, 75 éves Kadelka Lászlót Gajdó Tamás színháztörténész kérdezte életéről, ügyelői munkájáról.
A rendhagyó és emlékezetes Tereferén Kadelka László ügyelő visszaemlékezéseiből kaphattunk ízelítőt a régi Nemzeti Színház történetéről, kiemelkedő színészeiről, rendezőiről és előadásairól. Még nem volt 17 éves, amikor 1960-ban a Nemzeti Színházhoz került, 3 évig díszítő, világosító és kellékes pozíciókat töltött be, majd 1963-tól ügyelőként dolgozott. Közvetlen odakerülése után vívótudásával megmentette Shakespeare III. Richárd előadását, amiért Major Tamás akkori színigazgatótól pénzjutalmat is kapott.
A beszélgetés folyamán közelebbről megismerhettük a színházi ügyelő feladatkörét, amelyet Kadelka László a karmester és a pilóta munkájához hasonlított. Mint mondta, egyfelől úgy irányítja a színpadi munkát, mint a karmester a zenészeket, másfelől pedig egy pilóta felelőssége terheli a vállát, amikor a bemutató problémamentes lebonyolításáért felel. A színház egy fegyelmezett intézmény, és ezt a munkát jórészt az ügyelő tartja ellenőrzés alatt.
A Terefere hallgatói betekintést nyerhettek a különböző igazgatóváltásokkal zajló politikai harcokba egészen a Nemzeti Színház épületének 1965-ös felrobbantásáig, 1964. június 28-án Kadelka László engedte le az utolsó előadás végén a függönyt, és ő volt az, aki az újonnan épült Nemzeti Színház első előadásakor felhúzhatta. Megtudhattuk, hogy a robbantás technikailag nem volt indokolt, és a régi intézmény szimbolikus szerepe mellett fontos képzőhelye volt a fiatal színészgenerációknak.
Hallhattunk a két jelentős, de eltérő beállítottságú rendező, Major Tamás és Marton Endre rivalizálásáról, amelynek eredményeképp nagyon magas színvonalú előadások jöhettek létre; valamint a következő fiatal, vidéki rendezők, Zsámbéki Gábor, Székely Gábor és Ruszt József előretöréséről, amelynek végeredményeként a Nemzetiből a színészgárda jelentős része átkerült a Katona József Színházba. A színházi előadások és a mindennapi politikai élet közötti szoros összefüggésről is hozott két példát Kadelka László: Madách Imre Mózes című előadására az arab-izraeli konfliktus, Sütő András Advent a Hargitán című darabjára pedig a kiélezett román-magyar kultúrpolitikai viszony hívta fel a figyelmet. Ügyelőként intézkedéseivel több alkalommal is megmentette az előadást, egy áramszünet alkalmával például egy talált zseblámpával világította be Törőcsik Marit monológja alatt, valamint Gellei Kornél rosszulléte alkalmával szétosztotta a többi színész között a rá eső szövegrészeket.
Ablonczy László igazgatása előtt először lemondott a főtitkári pozíciójáról, majd ügyelői munkakörét is felfüggesztette. Másfél évig a Juventus rádiónál vezetett színházi műsort, internetes színházi portál létrehozásába kezdett, majd Görgey Gábor kultuszminiszter felkérte, hogy legyen a Nemzeti Színház felügyelőbizottságának elnöke.
A beszélgetés záró részében megtudhattuk, hogyan került 2006-ban a Békéscsabai Jókai Színházhoz: Fekete Péter akkori igazgató kérte fel, hogy oktasson leendő ügyelőket a teátrum színitanodájában. Végül pedig Gajdó Tamás és Seregi Zoltán igazgató köszöntötte a 75 éves és a páratlan színháztörténeti múlt ismeretével rendelkező Kadelka Lászlót.
Fotó: Ignácz Bence,
A-TEAM
