Különleges alkalomra ünnepi előadás, méltó megemlékezés jár – gondolta Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, és új színdarab megírására kérte fel Szente Bélát. A Szárnyad árnyékában című történelmi játékot meg is rendezi, az ősbemutatóval Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulóját köszönti a teátrum. A január 18-ai premier az évad egyik kiemelkedő produkciójának ígérkezik.(Niedzielsky Katalin interjúja)
- Vígjátékkal kezdték, de két nagyon komoly, értékes és emlékezetes előadás után (Pillantás a hídról, Elnémult harangok) immár a harmadik nagy attrakcióra készülnek. Miért fontos, hogy a színház is „megszólaljon” egy történelmi évfordulón, részt vállaljon az emlékezésben, emlékeztetésben?
- Én úgy gondolom, az nem is lehet kérdés, hogy a város egyetlen színházának ilyen nagy ünnepről meg kell emlékeznie. Mivel tud a színház legtöbbet hozzáadni az ünnephez? Természetesen egy szép, színvonalas előadással. Általában ünnepi összeállítással szokás megemlékezni jeles alkalmakról, az egyszerűbb módja a megemlékezésnek, de csak egyszer látja a közönség. Ezért most úgy döntöttünk, hogy készüljön egy új színdarab, amit bérletes előadásban játszunk, és így sokkal többen láthatják.
- Miért éppen Szente Bélát kérte fel az alkalmi darab megírására?
- Régen ismerem, rendeztem a Rigócsőr király című meséjét, dolgoztunk együtt A kolozsvári bíró bemutatásakor, tudtam, hogy jól ismeri a színpadot, remekül ír. Annak ellenére, hogy Orosházán született, évtizedek óta itt él és dolgozik, szerintem igazi csabai. Ki más írhatta volna meg az idetelepülő ősök történetét?!
- A Szárnyad árnyékában történelmi játék négy tételben, az 1700-as évek elején játszódik három helyszínen (a Hont vármegyei Csallon, a szegedi prefektúrán és Csabán) és elég sok szereplővel. Az otthonkeresés drámája, amelynek hősei azért indulnak útnak, hogy megtalálják azt a helyet, ahol békében élhetnek, gyakorolhatják evangélikus vallásukat, szlovákként boldogulhatnak. Rendezőként mit árulna még el a darabról premier előtt a közönségnek?
- Szente Béla gyönyörű szép, emelkedett, irodalmi színvonalú színművet írt. Nekem nagyon tetszik, megszerettem, a színészek is szeretik, jól mondható szöveg, szép történet. Van benne minden, ami egy sikeres darab feltétele: izgalmas konfliktusok, erős karakterek, szétszakított szerelem, misztikum. Nagyon remélem, hogy a közönség is jól fogadja, megszereti majd az előadást.
- A Szellemúrnő tavalyi nagy sikere azt mutatta, hogy a nézők szeretik a történelmi témát és főleg a helyi legendákat, elődeink életének felidézését.
- Igen, az emberek kötődnek a városukhoz, a múltjukhoz, szeretik a régi történeteket. Fontos egy kisvárosban, hogy a darabnak köze legyen a helyhez, arról szóljon, amit az itt élők magukénak éreznek. Az általános mondanivaló – az otthon, a szülőföld, a vallásszabadság lényegéről – persze máshol is érdekes lehet, de itt minden erősebben szól a szívekhez, a lelkekhez.
- Miközben országszerte túlkínálat van könnyed szórakoztató darabokból, mondván, arra van igény, nem kell némi bátorság ahhoz, hogy itt sorban komoly drámák kerüljenek műsorra?
- Szerintem a színházban az a legfontosabb, hogy katarzist teremtsünk, és ezt nem lehet csak könnyed, vidám darabokkal elérni. A katarzis egyfajta megoldás, a konfliktusok feloldódnak, megnyugvást, békét hoz, és a néző előadás után könnyebb szívvel tud távozni, mintha benne ragadnának a görcsök. Katarzis nélkül az ember a konfliktust vagy eltolja magától, vagy azok beleégnek a lelkébe. Ezek a darabok mind közérthető nyelven szóltak emberi értékekről, konfliktusokról, nem lila ködben játszódtak, sokakat megérintettek, másképpen nem lehet katarzist elérni. A felsoroltakon kívül nekem hasonló élményeim voltak az Üvegfiguráknál, a Légy jónál, és ezekre a tapasztalatokra építettem. Nem lenne helyes elefántcsonttoronyból, fentről valamit ráerőltetni a nézőre, mert az nem fog hatni.
- A katarzis feltétele, hogy a néző megértse, mi történik a színpadon, megérintse a szereplők sorsa. Hogyan sikerül ezt most megvalósítani, amikor háromféle népcsoport, nemzetiség szólal meg a történetben?
- Az előadásban a szereplők végig magyarul beszélnek. Hogy melyik népcsoporthoz tartoznak, azt vagy elmondják, vagy a szituációból, az öltözetükből, a nevükből kiderül. A többféle nyelv, a jelzés nem mehet a megértés rovására, nem engedhetjük meg, hogy a néző elveszítse a fonalat.
- Nyilvánvalóan történelem és legenda, mese, tények és fantázia keveredik egy ilyen darabban.
- Fontos szerepet kap a történelem, a szerző alapos kutatásokat végzett, amit látunk, az a történelemben nagyjából így volt, vagy lehetett volna így is. Ugyanakkor színházban vagyunk, és nem szabad elfelejteni, hogy a színpadon nem csak a valóság törvényei uralkodnak. Itt a művészet szabadsága, az író fantáziája, a színház eszközei felülírhatják a történelmi adatokat.
- A szereposztást nézve, ez a darab nem a nőknek íródott…
- Óriási lehetőséget kap az előadásban a társulat színe-java, főleg a férfiak, ez igaz, de akkoriban ők csinálták a történelmet, hozták meg a nagy döntéseket. A szerző azért gondolt arra is, hogy a férfiak mellett akkor is ott álltak az asszonyok, a feleségek, akik, ha bele nem is nagyon szólhattak, segítették a döntéseiket.
- A sokszínűség, a különböző népcsoportok hagyományainak felvillantása, a népzene és az egyházi zene is szerepet kap a színpadon.
- Ifjabb Mlinár Pál koreográfust kértem fel a kulturális hagyományok ábrázolására, Rázga Áron zenei vezetőt a népi és az egyházi zene megszólaltatására. A díszletet és a jelmezeket Juhász Katalin tervezte.
- Sok sikert kívánok, köszönöm a beszélgetést!
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-TEAM
