A Békéscsabai Jókai színház március 1-jén mutatta be Robert Bloch regényének színpadi változatát, amelyet Pozsgai Zsolt alkalmazott színpadra és Koltay Gábor Balázs Béla – díjas, Érdemes művész rendezett. ( Galambos Edit kritikája)
Aki látta Alfred Hitchcock világhírű fekete-fehér filmjét, a Pszicho-t, az nagyjából ismeri a történetet, hiszen Hitchcock döbbenetes filmet alkotott. De színházban színpadra vinni merész vállalkozás úgy, hogy nem a film az alap, hanem a regény. Ezért is lehet izgalmas megnézni, mert teljesen más impulzusok érik a nézőt, ráadásul közvetlen közel van a játéktér, a színészek. Már az első pillanatban a rendező megteremtette a borzongást, azt, hogy még sötét a nézőtér, máris megretten a néző. Nem akarom leírni mivel váltotta ki a hatást, de az előadás végig feszült, félelmetes, izgalmas, de fantasztikus előadás született, amit látni kell!
A rendezés azért mesteri, mert nagyon aprólékosan kidolgozott minden jelenet, minden alak, különösen Norman Bates figurája, akit Gulyás Attila bravúrosan alakított. A játéktér már a lépcső tetején kezdődött mielőtt beléptünk az előadás helyszínére, a cégtábla és a „borostyánnal benőtt” előtérrel. A játékteret két részre osztották, az egyik, a fő játéktér a Bates Motel előtere, de nagyon jó megoldás volt a szoba látványa, amely nyitott, csak a néző képzelhette oda a falakat (a zuhanyzó is látható). A motel bejárata az, amelyen a nézők is bejöttek. A kisebb játszótér a nézőnek baloldalon Sam boltja, ahol az egyik jelenet játszódik. A rendező megteremtette a történet hátborzongató, félelmetes, fantasztikumát, és az előadás alatt végig fenn is tudta tartani.
Gulyás Attila Norman Bates-e hátborzongatóan nyugodt, de ha mégsem, szinte azonnal korrigál. Ettől a nyugodtságától volt izgalmas, mert az elején semmi nem utal arra, hogy mi zajlik benne. Arcjátéka, testbeszéde azonban sejteti, hogy valami nagyon nincsen rendben – a lelkében. Ahogy Mary meg is jegyzi, különös figura. És valóban az. Színészileg Gulyás Attila bebizonyította megint, hogy nagyon jó, tehetséges színész, hiszen ezt a pszichopata figurát így eljátszani igazi mestermunka.
Kovács Edit Bates anyját formálja, aki nem engedi el fiát, magához láncolja. Alakítása bagyszerű, néha megdöbbentő, hiszen fia valószínű miatta lett pszichopata. A színésznő több arcát megmutatja az előadás folyamán, hiszen az Anya alakja is nagyon jól körvonalazódott, gondosan megalkotott figura, amit a színésznő tökéletesen játszott el.
Mary Crane és ikertestvére Lila figuráját Boldog Ágnes alakította nagyon tisztán, különlegesen. Mary-t szőkén, Lila-t hosszú barna hajjal. Nagyon jó volt, hogy a két lány lelkivilága – bár ikrek, különböző. Persze Mary-nek titka van, talán nem egészen önmaga, nem fél Bates-től, csupán különös figurának tartja. Lila természetesebb, talán határozottabb, elszántabb is. Mindenestre Boldog Ágnes színészhallgató alakítása már egy nagyszerű, rendkívüli színészi munka.
Arbogast nyomozó Csurulya Csongor, Sam, Mary vőlegénye szerepében Szabó Lajost láthattuk, mindketten nagyon jó színészi teljesítményt nyújtottak.
Koltay Gábor színészvezetése, ahogyan megalkotta a figurákat, megvalósította, hogy a néző borzongása az első perctől kezdve, az utolsó jelenetig megmarad, a színészek játéka, a hanghatások végül egy olyan összjáték lett, ami valóban félelmetes, de ennek ellenére a néző kíváncsi, hogyan folytatódik az előadás, és a székébe kapaszkodva, lélegzetvisszafojtva nézi azt.
A Jókai színház harmadik „desszert” előadása is nagyon jó választás volt, a színészek, és a nézők számára is. A szinopszis első mondata: „Hommage à Alfred Hichcock”, vagyis tisztelgés, Alfred Hichcock előtt, hódolat Alfred Hichcocknak. Koltay Gábor rendezése új színt hozott a közönség számára, jó választás volt, mert filmes szemmel teremtette meg a színházi látvány világát. Nagyon profi előadást láttunk, minden nagyon egyben volt. A rendező segítsége, asszisztense Németh Gabriella volt.
Galambos Edit
A-TEAM/Nyári Attila