Katkó Ferenc színművész, rendező nagyon örül annak, hogy Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát színpadra állíthatja a Békéscsabai Jókai Színházban. Úgy véli, óriási szükségünk van arra, hogy megmutassuk a gyökereinket és a kompromisszumkészség fontosságát. (Niedzielsky Katalin interjúja)
- Én nagyon szeretem azt a letűnt kort, a 19. század végét, a 20. század elejét, azt a mulatós világot, és itt persze nem a mulatós mai jelentésére gondolok. Biztosan mindenki nézett jávorpálos filmeket, én már gyerekként is, amikor ezeket néztem, annyira szerettem volna ott lenni! Igen, fontos megmutatni a gyökereinket, a régi értékeket, gondolok itt a néptáncra, a népzenére, a történelmi korokra.
- Miért vonzó számodra az a régi világ?
- Azt hiszem, akkor sokkal jobban kimondták az emberek, amit gondoltak. Sokkal őszintébbek voltak. Van ez a sírva vigadó magyar legenda, és a népdalokon keresztül is őszintébben tudtak közölni érzelmeket. Ha megnézzük ennek a Nem élhetek muzsikaszó nélkül darabnak a bugyuta konfliktusát, ha a mai világban ez probléma lenne, akkor gyakorlatilag nem volnának párok. De szerencsére vannak.
- Arra gondolsz, hogy Balázs kedveli a napokig tartó mulatozást, Pólika viszont nem?
- Igen, és még azt sem mondhatnám, hogy Pólika vagy Zsani néni nem kedveli, csak náluk van egy mérték, amit meg kell tartani, és aztán a pont az i-n, az a kisborjú…
- Amit Balázs odaad a parasztoknak, és ez Pólikának nagyon fáj.
- Tényleg egy kis bugyuta konfliktus. De azt gondolom, nagyon fontos és nem csak ott, abban a világban, hanem a mai világban is. A darab mondandójaként talán ezt tudnám kiemelni, hogy kompromisszumkészség kell, elengedhetetlen, hogy tudjunk egymással megegyezni, mert másképp nem tudunk élni, létezni. Vannak súrlódások, aztán összecsiszolódunk, azt szokták mondani. S tényleg van egy összecsiszolódás akár a darabban, akár az életben, és ezek fontos dolgok, mert nem lehet kompromisszum nélkül élni. Ha mind a két fél csak a sajátját mondja, az nem vezet sehova. Nem is akarok példát hozni, mert mindenki tud a saját életéből eleget. A mi előadásunkban az összezörrenéstől – mert még családi perpatvarnak sem nevezném – jutunk el addig, hogy azt mondja mindkét fél, hogy akkor én hajlandó vagyok ezt helyetted megtenni, de te is megteszed értem azt. Egy bugyuta kis összeszólalkozásból a reményeim szerint egy nagyon szórakoztató másfél-két órát kap a néző.
-
- Azt mondtad az olvasópróbán, hogy itt mindenki jó ember.
- Abszolút pozitív emberek. Nyilván mindenki keresi a maga igazságát, de ezt sem gonosz módon teszi, nincs acsarkodás, nincs áskálódás, még ha annak is tűnik. Nagyon kevés olyan darab van, ahol mindenki pozitív, szerethető figura a legkisebb szereplőtől a főszereplőkig.
- Milyen lehetőségeket kínál a darab a színészeknek?
- Ezek nagyon jól játszható szerepek, jól kitalált viszonyok, nagyon szeretnék ebben én is játszani, de nem tudok. Borcsa és Kisvicákné alakját kicsit feltunningolva lehetne kabaréban játszani. A három nagynéni kitűnő figura: Zsani (Kovács Edit Jászai Mari-díjas), Pepi néni (Fehér Tímea), Mina néni (Nagy Erika), akárcsak a testvérük, Lajos bácsi (Mészáros Mihály). Viktor, pesti jogász szerepét Tege Antal játssza, ez se főszerep, de nagyon jó karakter. A két főszereplő Csomós Lajos és Csonka Dóra.
- Főszereplő az élő zene, a cigány- és népzene, valamint a néptánc.
- Annak külön örülök, hogy engedélyt kaptunk az élő zenére, mert ennek a kornak, ennek a fajta világnak akkor van meg a varázsa, ha a zene élőben szól. Az alap Pál István Szalonna gyűjtése, mindenképpen ennek a tájegységnek a zenéjét akartam. A néptánc ezen a vidéken, itt Békésben nagyon jól működik, él a hagyomány. Itt van miből meríteni. Remélem, hogy sokan, legalább annyian szeretik a népzenét, néptáncot, mint a rockoperát.
- Móricz művei általában valós eseményekhez kötődnek, ezt a darabot állítólag egy 1914-es farsangi bál ihlette.
- Egy Kós Károly építésznél tartott buli adta az ötletet Móricznak a mű megírására. Minden darabnál van egy valós történet, és biztos, hogy ezért ilyenek a karakterek, mert nagyon személyes élményből születtek, és így jobban le tudta írni őket, mint a fantázia szüleményeit. Bizonyos források szerint a Kállai kettős is megjelenik ebben a gyűjtésben, és a szövegét Móricz jegyezte le először. Annak még külön örülnék, ha valaki ezekután levenne egy Móricz-könyvet a polcról és esetleg elolvasná…
Niedzielsky Katalin
Fotó: Rácz Attila
