Zenés bemutatóra készül a Békéscsabai Jókai Színház: Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékában cigányzenészek húzzák a talpalávalót a színpadon. Schäfer Szilveszter zenekarvezető a legjobb muzsikusokat hozta a produkcióba.
Színházi és bábszínházi előadásokból jól ismerjük Schäfer Szilvesztert és hegedűjátékát, de szívesen zenél nemcsak színpadon, hanem bárhol, esküvőn, bálon, rendezvényeken. Azt mondja magáról, olyan népzenész, aki nem csak népzenét játszik, de ezt még kevesen tudják róla… Mielőtt rátértünk a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című bemutató előkészületeire, arra kértem, mutassa be a zenészeket.
- Rajtam kívül a zenekarban mindenkinek úgy kezdődik a neve, hogy Sztojka. Vagy unokatestvérek, vagy apa, fia, így vagy úgy, de rokonok. Ifjabb Sztojka Zoltán hegedül, Sztojka Zoltán brácsás, Csaba cimbalmon játszik, Tamás nagybőgőn, jómagam szintén hegedűn – kezdte a beavatást Szilveszter.
Arra, hogy miként boldogul ennyi Sztojkával, így felelt:
- Nem mondom, hogy mindig könnyű, de zeneileg százszázalékosak, nagyon sokat tudok tőlük tanulni.
Nem először játszanak együtt, más alkalommal is zenéltek már közösen, lakodalmakon, különböző bálokon kisegítették egymást, Sztojkáéknak is megvan a saját zenekaruk, Szilveszternek is. A Móricz-vígjáték előadásához Katkó Ferenc rendező kereste meg, hogy kellene egy jó cigányzenekar.
- Én már dolgoztam többször a színházban, tudtam, hogy a Sztojkák jól ismert cigányzenészek a megyében, ketten békéscsabaiak, ketten doboziak. Nem is volt kérdés, kit hozzak.
-
Igazi színpadi örökzöldről van szó, amely megért már sok feldolgozást, és mindig izgalmas kérdés, hogy milyen zene kerül színpadra. Szövegben is, zenében is fontos a hagyomány, az előzmények tisztelete, miközben nem lehet a darabot ugyanúgy játszani, mint korábban.
Vajon mennyiben határozta meg a rendező a zenei részt, mennyiben adott szabad kezet, figyelembe vette-e az előzményeket?
- Ez is, az is igaz. Katkó Ferencnek elég komoly elképzelései voltak egy-egy zenét illetően, megmondta, mi az, ami nem maradhat ki az előadásból, hogyan szólaljon meg például a címadó dal, a címhez később írt dal. Voltak bizonyos jelenetekhez is határozott instrukciói. A Pál István Szalonna által készített lemez anyagát vette alapul, ragaszkodott hozzá, hogy az márpedig úgy legyen. Szalonna Murzsa Gyula tiszapéterfalvi prímástól tanulta a muzsikálást a múlt évezred elején. Fontos a helyszín, a történet Szatmárban játszódik, odavaló zenét kért a rendező. A kérések a zene kisebb részét teszik ki, ami nekünk nagyon jó, mert ezen kívül szabad kezet kaptunk. Az előadás elején van 15-20 perc, amikor megy a mulatozás, zenélni kell, ránk van bízva. Ahol mi választhattunk, a szatmári zene mellé mindenképpen jó hangulatú, népszerű, szép dalokat hoztunk. Természetesen csak olyat, ami fogyasztható, odaillik, odavaló, klasszikus hangvételű cigányzene, amit az éttermekben, bálokban száz évvel ezelőtt játszottak.
Szilveszter arról is beszámolt, hogy a cigányzene mellett autentikus népzene is felcsendül, ilyenek a Murzsa Gyula-féle betétek. S nagyon szép dallamokat játszanak például akkor, amikor Balázs udvarolni megy vagy bocsánatot kérni Pólikától.
Persze nem véletlen az, hogy Katkó Ferenc rendezőnek határozott elképzelése volt a zenéről is, hiszen szintén zenész, klarinétos volt. Felmerült, hogy esetleg beáll egy szólóra, de aztán inkább maradt a rendezői pultnál, hogy a lehető legjobban összefogja a produkciót.
A legtöbb színész jól énekel, de nemcsak velük, a táncosokkal is össze kell próbálni a zenés előadást, ami Szilveszternek nem okoz gondot. Régóta ismeri ifj. Mlinár Pált, dolgoztak többször együtt.
- Annak idején, amikor erre a pályára kerültem, néptáncos voltam, nagyon komolyan foglalkoztam a tánccal – mondta Szilveszter. Talán még be is tudna ugrani egy-két lépésre, ha nagyon kellene, ha valaki kiesne.
A próbák javában zajlanak, hogy Móricz Zsigmond színpadi művének március 29-ei premierjére szépen összeálljon, harmonikus egységet alkosson a szöveg, a zene és a tánc.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Rácz Attila
