A Két összeillő ember című, Szécsi Pál és Domján Edit legendás szerelmét felidéző zenés játékban Nagy Róbertet és Komáromi Anettet láthatja a közönség. Az előadást Tarsoly Krisztina rendezte, akivel Csikós Attila darabjának különlegességéről és a színpadra állítás kulisszatitkairól beszélgettünk.
- A premier óta folyamatosan nagy siker ez a kamaraelőadás a Jókai Színház két kiváló művészével és Papp Gyula fantasztikus zongorajátékával. De mi motiválta a darabválasztást?
- Az emberek szeretik az ilyen történeteket és kíváncsiak arra, hogyan éltek, élnek a hírességek, a kedvenceik. Csikós Attila darabjának alcíme: szerelmi fantázia költői képekben, ami arra utal, hogy ezeknek a legendás, különleges sorsú művészeknek az életét nagyon sok titok lengi körbe. Én magam is nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit gondolt, mit érzett valójában Szécsi Pál és Domján Edit azalatt a tíz hónap alatt, amíg együtt voltak. Pontosan nem tudjuk, mit éreztek, azt csak ők tudják, de vannak tények, az életükről sok könyvet írtak, amelyekben a kollégáik szólaltak meg, és persze az írói fantázia is teret kapott.
- Mit szóltál a felkéréshez, és hogyan fogtál hozzá a rendezői munkálatokhoz?
- Nagyon örültem! Hónapokig olvastam, tanulmányoztam minden könyvet, dokumentumot, amihez csak hozzájutottam. Mindent elolvastam róluk azoktól a kollégáktól, akik naponta találkoztak velük és megszólalnak a dokumentumjellegű könyvekben. Vagy tíz könyvet olvastam, például a Pályák és sorsok, Öngyilkosok klubja, Több mint szerelem, Zenészballada címűt. Eleve nagyon szeretem az önéletrajzi írásokat, sokat segítenek megválaszolni a kérdést, hogy vajon mi játszódhatott le bennük, sok mindenre utal az életrajz, sok minden kiderül a levelekből, a korabeli újságokból, lapokból is, ezekbe bele kellett ásni magunkat. Az ötlet áprilisban merült fel, Székesfehérvárott tíz éve játszották ezt a darabot. Kellett idő, hogy az információk leüljenek, összegződjenek, a könyveket nem elég befalni.
- A kutatás, a rengeteg irodalom eléggé megrázó élmény, akárcsak Csikós műve.
- Ez a darab rávilágít két hasonló sorsú ember életére, két kivételes tehetségű emberre, és felteszed a kérdést: miért ezt az utat választották? Milyen hőfokon égtek az életükben és a tíz hónap alatt? Nagyszerű történet, és komoly kihívás az alkotóknak, hogy milyen mélységekben és magasságokban tudják bejárni ezt az utat. Csikós Attila követi a tíz hónap állomásait, mérföldköveit.
- Mit kértél a két színésztől, mennyire azonosuljanak a szerepükkel, vagy hozhatják önmagukat is?
- El kellett dönteni, milyen varázslatot szeretnénk a színpadon. Legyenek teljesen olyanok, mint Szécsi és Domján, mintha csak őket látná a közönség? Mi mélyebb dolgokról, az emberről akartunk szólni, az embert akartuk láttatni. S persze fontosnak tartottuk, hogy a színészek hozzátegyék a szerepükhöz saját személyiségüket, őszinték és hitelesek legyenek, mert akkor elérnek mindenkihez. Ugyanakkor vigyázni kellett, hogy ne csússzunk át a szentimentalizmusba, a hatásvadászat felé.
- Az előadáshoz ezúttal is gratulálok, és köszönöm a sok értékes háttérinformációt!
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-TEAM
