Békéscsabai, gyulai, orosházi, szinte az egész megyéből érkező gyerekekkel találkozott Fekete Péter február 21-én délelőtt a Jókai Színházban. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára Kerstin Slawek – Dorotty Szalma – Gulyás Levente Sárkány a szekrényben című zenés mesejátékának fogadtatásáról érdeklődött az ifjú publikum körében, a sajtó munkatársai pedig a Lázár Ervin Program jelentőségéről kérdezték a vendéget. (Niedzielsky Katalin interjúja)
- Büszkék lehetünk rá, hogy a szervezésnek, előkészítésnek köszönhetően a gyerekeink több, mint negyven százaléka rendszeresen járt színházba, de a statisztika rámutatott, hogy akkor mi van a maradék hatvan százalékkal. Azt kellett megállapítanunk, hogy több tízezer gyerek van Magyarországon, aki földrajzi, szociális helyzeténél fogva nem jut el kulturális intézményekbe, nem látott soha életében egy bábszínházi előadást vagy úgy nőtt fel, hogy nem járt a Nemzeti Színházban. Erre azt mondta Magyarország kulturális kormányzata, hogy minden általános iskolába járó gyermeknek – az elsőtől a nyolcadik osztályig – évente egyszer el kell jutni kulturális intézménybe, és ezt az államnak közpénzből kell finanszírozni az útiköltségével együtt – jelentette ki Fekete Péter a Lázár Ervin Program lényegéről. – El kell dönteni, melyik osztály megy bábszínházba, táncszínházi előadásra, látogatja meg a környezetében lévő színházat, a Fővárosi Nagycirkuszt vagy a Nemzeti Színházat. S ha már elindulnak, akkor menjenek be egy múzeumba, nézzenek meg egy levéltárat vagy állatparkot. Tehát olyan kulturális, nemzeti identitástudat fejlesztésére alkalmas projektet hoztunk létre, amely nyolc év alatt legalább nyolcszor megszólítja a gyereket, aki később jó eséllyel bekapcsolódik a bérletes előadásokba, majd a családjával együtt jön a színházba.
- A színházakban az elmúlt évtizedek alatt is mindig voltak törekvések, programok, hogy élményhez juttassák a hátrányosabb helyzetben élő gyerekeket. A Lázár Ervin Program mennyiben más, miben különbözik az előzőektől?
- A teljes lefedettségben. Kimondtuk, az nem lehet, hogy akár a nyolcadik emeleten vagy külterületen, tanyán élő gyermek ne jusson színházi élményhez. A pilot projekt a színházi és a kulturális szervezők útmutatásán túlmenően egy mindenki számára biztosított rendszer, és ez a nagyon nagy különbség. A 43 százalék szép eredmény, de azt is jelenti, hogy a gyerekek több, mint a fele nem kapta meg ezt az élményt, most mindenki megkapja, ráadásul vonatjeggyel vagy buszjeggyel együtt. S a színházi előadáshoz felkészítést is kapnak pedagógusoktól, akik továbbképzésen vesznek részt. Sok pedagógus hasonló felkészítést korábban is tartott, de aki ezzel nem foglalkozott, annak meg kell tanítani, hogyan lehet a legjobbra használni a színházi előadást, a gyereknek az éppen aktuális oktatási anyagához kapcsolódóan. Komoly összegről, közpénzről, adóforintokról van szó, kötelességünk, hogy a programból leghatékonyabban a legjobbat hozzuk ki, a közpénzeket a lehető legjobban hasznosítsuk a művészet, a kultúra és az oktatás támogatására.
- Milyen színházi előadás képes megszólítani azokat a gyerekeket, akik a digitális eszközökön és a vizuális hatások sokszínűsége alatt nőnek fel?
- Az élő művészet varázsa mindenkor átbillenti a gyereket, két-három órán, egy előadáson keresztül eszébe sem jut, hogy elővegye az okostelefonját. Egy olyan csodavilágban van, ami az ő lelkében, fejében lévő kreativitást sokkal hatékonyabban tudja kibontani, mint az amúgy a nap hat-nyolc órájában használt okos kütyü. Én magam – az előadóművészetből jött emberként – nagyon hiszek a művészet, az élő pillanat varázsában, ami pótolhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen, ahol együtt van alkotó és közönség.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM
