Liszi Melinda ötletére rajzpályázatot hirdet óvodásoknak a Békéscsabai Jókai Színház. Kiss Ottó verseire várjuk a gyerekek alkotásait, amelyek majd videón illusztrálják a színésznő által felmondott szövegeket.
Kedves Gyerekek!
Biztosan tudjátok, hogy most járvány van, és nagyon kell magunkra vigyázni, hogy ne legyünk betegek, ezért nem szabad egymást meglátogatni. De az óvónénik, óvóbácsik, a szülők, nagyszülők és a nagyobb testvérek biztosan segítenek Nektek, és otthon vagy telefonon, esetleg skype-on felolvassák Kiss Ottó verseit. Ti meg rajzoljátok le, mit gondoltok, mit éreztek, amikor halljátok ezeket a verseket!
A4-es fekvő lapon dolgozzatok, használhattok ceruzát, színesceruzát, filcet, tűfilcet, zsírkrétát, készíthettek nemcsak rajzot, hanem kollázst és montázst is. Minden képhez írjátok fel, hogy az melyik vershez készült! Ne felejtsétek el felírni a neveteket, az elérhetőségeteket, életkorotokat, azt, hogy melyik óvodába jártok!
A műveket 2020. április 24-én 12 óráig kérjük beküldeni a következő címre:
Békéscsabai Jókai Színház
5601 Békéscsaba Andrássy út 1-3.
A borítékra írjátok rá: Rajzpályázat óvodásoknak
Jó rajzolást kívánunk, és várjuk a képeket!
Kiss Ottó versei a rajzpályázathoz
Tegnap Márióval
Tegnap Márióval lementünk a tóhoz.
Már esteledett,
amikor a vízben megjelentek a csillagok.
Márió azt mondta, meglátom,
éjszaka mindet kihalássza
nekem onnan,
ha mégis maradna néhány
a rossz látási viszonyok miatt,
azokat majd reggel összeszedi.
Ma délelőtt is a tó felé mentünk,
és tényleg nem voltak ott a csillagok,
de Máriónál sem láttam egyet sem.
Akkor azt mondta,
hogy otthon őrzi őket az üvegszekrényben,
de nézzek csak ki majd estére az ablakomon,
addigra mindet felrakja nekem az égre.
Régen
Régen, amikor az emberek még némák voltak,
a halak gyűlést tartottak, sajnálkoztak egy csomót
az emberek miatt, aztán nekik adták a beszédet.
Ezt anya mondta.
Én meg azt mondom, ha kicsit nagyobb leszek,
összegyűjtöm a szavakat egy műanyag zsákba,
és beleöntöm őket a tengerbe.
Hadd beszéljenek ezután a halak is.
Üveghegy
Meseország nagyon messze van,
az Üveghegyen is túl.
De szerencsére addig sose kell elmenni,
mert az Üveghegy teljesen átlátszó,
ezért Meseország idelátszik.
Nagypapa nem ért a számítógéphez
Nagypapa nem ért a számítógéphez,
csak a betűket nyomogatja rajta,
de játszani egyáltalán nem tud.
Hiába magyarázom neki,
hogy összesen három élete van,
mert szerinte egy is bőven elég.
Apa nagy sportember
Apa nagy sportember.
Esténként mindig szokta
edzeni az izmait a súlyzóval.
Apának nagyon nehéz súlyzója van,
és kint szokta hagyni a szőnyegen,
hogy anya gurítsa be az ágy alá,
mert apa annyira kimerül az edzésben,
hogy nincs ereje begurítani.
Most én főzök
Most én főzök mindenkinek,
habcsókos lecsó lesz mákkal,
aki szereti, annak retekkel,
de zsírt, azt nem teszek bele,
pedig úgy lenne igazán jó falat,
csak meg lett mondva szigorúan,
hogy ki rajzolta már megint össze
zsírkrétával az előszobafalat.
Mindenki nevessen
Mindenki nevessen,
mondja apa, amikor fényképez,
de csak anya nevet, mert én így nem tudok,
engem mindig meg kell nevettetni,
ezért apa leteszi a fényképezőt egy alkalmas helyre,
ez pont alkalmas hely lesz,
mondja ilyenkor,
aztán bekapcsolja az időzítőt, és lehajol,
hogy megnyomja az exponáló gombot,
és amikor szaladni kezd, már tényleg mindenki nevet,
anya is, apa is és én is, mert mindenki tudja,
hogy úgysem ér oda időben,
az ilyen fényképeken apának mindig csak a háta látszik.
Mint a mesében
Ma egy hatalmas csoki tortát kaptam.
Eperkrém volt benne, a tetején pedig
marcipán kisvakond, mint a mesében.
Ráadásul ma pont hároméves lettem!
Hoppá
Ma kimentünk a vidámparkba
(nagypapa szerint vurstli),
és felültünk a körhintára
(nagypapa szerint ringlispíl),
és a nagymama sikoltozott,
és összekapaszkodott a nagypapával,
aztán kipróbáltunk minden más játékot is,
céllövöldét, horgászatot, dodzsemet
(nagypapa szerint dodgem),
végül felültünk a hullámvasútra,
és a nagymama mindegyik zuhanásnál
azt kiabálta, hogy hoppá!
A nagypapa távcsöve
A nagypapa távcsöve olyan,
hogy mindent közel hoz,
ellátni vele még a múltba is,
mondta a nagymama,
pedig a múlt nagyon messze van,
de ha ők a nagypapával együtt belenéznek,
akkor úgy tűnik, mintha itt lenne,
mert a szemük elé jönnek újra az emlékek,
és néha még közelebb is,
egészen beléjük bújnak,
hogy megint átéljék őket,
mondta a nagymama,
és a szeme könnybe lábadt,
mert egy emlék máris belébújt,
és nagyon nyomakodott volna kifelé,
pedig akkor még bele se nézett
a nagypapa távcsövébe.
