Kállay Borival, a Bob herceg királynőjével Takács Erika beszélgetett.
Mióta fut ez a darab, mióta játssza a királynő szerepét és ez idő alatt mennyire nőtt a szívéhez, mennyire jelent még kihívást?
Minden egyes előadásban van kihívás, ezt nem lehet megszokni, ezt nem lehet lezárni, az ember minden egyes előadásból tanul és próbálja magát fejleszteni. Egyébként azt hiszem a negyedik vagy talán az ötödik évadot kezdtük el. Ezt Veszprémben mutattuk be, és azóta a Magyar Zenés Színház és a Turay Ida Színház utaztatja tulajdonképpen ezt az előadást, ami nagyon a szívemhez nőtt, már a harmadik fiam lesz a színpadon, aki beáll ebbe a darabba, de általában elég régen egy szereposztással csináltuk.
Olvastam egy korábbi interjút ahol még arról mesélt, hogy izgalmas feladatként éli meg, hogy ez a szerep sokkal inkább prózai, mint zenés.
Ez így van, ebben egy sanzon-szerű énekszám van csak, így ez valóban egy prózai szerep és egy elég jelentős szerep a királynő szerepe. Nagyon szeretem és miután az évek telnek, a zenés műfajból az ember szerepei kikopnak, mert idősebb korra nem írtak szerepeket csak Honthy Hannának annak idején, azokat meg már mindegyiket eljátszottam. De nem áll tőlem távol a prózai szerep sem, miszerint nagyon sok prózai szerepet játszottam Debrecenben is és imitt-amott, ahova meghívtak és igazság szerint a szívem vágya a továbbiakban, ha még lesz lehetőségem, akkor ezeket szeretném játszani.
Huszka Jenő Bob hercegétől eredeztetjük a magyar nyelvű operettjátszást, ebből is adódik, hogy rendkívül ismert és sikeres darab már több mint 100 éve. Mégis, hogyan ajánlaná a kezdő operett-fogyasztóknak a darabot?
Én szerintem ez pontosan azoknak is való nagyon, akik most ismerkednek az operett műfajával, hiszen nem az a klasszikus nagyoperett, nem az a sokszereplős darab, a nagy tánckarral, nagy énekkarral és nincs az az óriási nagy zenés finálé sem. Itt is meg van mindez természetesen, de minden piciben, a történet pedig nagyon is érthető, hiszen minden operett a szerelemről szól, a szerelmesek összetalálkozásáról majd a konfliktusról a kibékülésről. A muzsika pedig annyira fülbemászó, hogy nem kell műértőnek lenni, hogy valaki megszeresse. A darabban majdnem minden énekszám egy sláger, amit másnap, annak idején, fütyültek az utcán az emberek. Egyébként nagyon sok fiatalt látok én a nézők között. Azt hiszem, hogy mindenkinek jó egy kicsit elcsendesedni, egy picit romantikázni, úgyhogy meg fogják idővel szeretni. Azt szoktam mondani viccesen, hogy beleöregednek ebbe a műfajba a mai fiatalok is.
Hogy érzi magát Művésznő Békéscsabán?
Én nagyon jól érzem itt magam. Nem először játszom ebben a színházban, játszottam itt ezelőtt tíz évvel a Mária főhadnagyot is és boldogan jövök bármikor vissza. Különösen szívesen jövök ide, mert ez egy nagyon szép színház és nagyon a szívemhez nőtt. Szívesen játszanék itt akár vendégként is, boldogan jönnék. Bízom benne, hogy ez az álmom is valóra válik…
