Október 24-én a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének néhány tagja részt vett A pillangók szabadok című darab egy előadásán, amelyet narrálással, kulisszajárással és közönségtalálkozóval kifejezetten segítséggel élők számára ajánlott fel teátrumunk. Az akkori élményekről Ádász Istvánt, az egyesület elnökét kérdeztem.
– Hogyan szereztek tudomást arról, hogy egy Önöket érintő darab került műsorunkba?
– A pillangók szabadok 1969-es film, sőt, ha jól emlékszem, Oscar-díjat is kapott, így régről ismertük, idősebb tagok látták is anno. És volt egy közvetlen kapcsolat is: a színház egyik kellékese keresett bennünket, ugyanis az egyik jelenetben Don megnézi a karóráját, ami Braille-írással mutatja az időt. Azt mi adtuk kölcsön.
– Milyenek voltak a tapasztalataik?
– Nagyon élveztük az előadást, szuggesztív volt! Tarsoly Krisztina narrált, a szereposztás pedig egyszerűen telitalálat volt. Don született vak a darabban, közülünk viszont senki sem volt született vak. Czitor Attila nagyon jól játszott, hiszen nem előre, hanem kicsit lefelé néz, mert a hangokra figyel. Azt is jól csinálta, hogy nem forgatta a fejét, a született vakok ugyanis így viselkednek. Szóval nagy játék volt, ritkán lát az ember ehhez foghatót. Az előadás után egy félórát beszélgettünk a szereplőkkel és Tege Antallal, a rendezővel.
– Mi a véleménye a darabról?
– Az egészen egyértelmű, hogy Amerika már 1969-ben is mennyivel előrébb járt elfogadásban! Azt viszont kétlem, hogy aki kisvárosban nő fel, az segítség nélkül egy hónap alatt egyedül boldogulna New Yorkban. Ez persze nem az előadás hibája… Nagyon köszönöm, hogy a járvány ellenére megnézhettük a darabot. Örömmel érkeztünk, és megelégedetten távoztunk!
(Szilágyiné Szabó Ágnes)
