Július másodikán mutatjuk be a Pezsgős vacsora című vígjátékot, Verebes István rendezésében. A színmű férfi főszereplőjét, Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművészt kérdeztem.
– A darabban Szabó Sándor, az író leszel. Milyen karaktert szeretnél kibontani?
– A karaktert megszabja az író, ebből kell kiindulni. Budapesti, fővárosi, menő, Molnár Ferenc-i nagyság. Nehéz erről beszélni, mert a darab mutatja meg, hogyan reagál a történésekre.
– Nem akarsz jelzőket ragasztani rá?
– Nem fiatal már, de találkozik egy fiatal lánnyal, akivel jó beszélgetni és jó együtt lenni. Entellektüel környezetben él, sikerei vannak, ebből adódóan magabiztos, kialakult egyéniséggel rendelkezik. Laza, nem problémázik, de válság van az életében.
– Általában komoly hangvételű darabokban szerepelsz, fajsúlyos figurákat alakítasz. Most viszont jól áll neked ez a vígjátéki szerep.
– Örülök, ha ezt mondják a kollégák! Igazából nem kötnek a műfajok, Merő Béla barátom a Bolha a fülbe című előadásával igyekezett cáfolni a fenti kijelentésed, hogy csak komoly darabokban játszom. Amikor elkezdek egy ilyen volumenű munkát, mint most a Pezsgős vacsora próbafolyamata, akkor a szakmában eltöltött évek alatt felgyűlt tapasztalatok érvényüket vesztik. Drámai értelmezések, kitörések helyett spleennel kell játszani. Máskor különös jelentőséget akarunk adni az életnek a színpadon – most pont az ellentétét kell csinálni. Könnyed jelenlétre van szükség. Tanulok ezzel az előadással, Verebes Istvántól, amit ő tud, azzal nem találkoztam eddig. Bízom benne, hogy a könnyebb vígjátéki jelenlét jót tesz. Mindig elölről kezdem az életet, amikor új dologba fogok. Kell fejlődni. Nem tudja az ember, hogy mi fog meghatározóan hatni rá a továbbiakban.
– Úgy tudom, énekelni is fogsz. Elárulod, hogy mit?
– A húszas évek dalait, valamint a Karády és Fényes Szabolcs nevével fémjelzett darabokat. A duettekkel, közös dalokkal együtt hét dalt énekelek. A kollégákkal szinte megszületett a házi operett-társulat (nevet). A meglévő énektudást is el kellett felejteni, nagyon letisztult, emberi lesz. Egyszerűen kell létezni a színpadon.
(Szilágyiné Szabó Ágnes)
