Remek felütéssel indít Verebes István rendezésében a Pezsgős vacsora – a könnyed dallam megelőlegezi a felhőtlen szórakozást. Legelőször Szabó Sándort ismerjük meg, az alkotói válság sújtotta írót Bartus Gyula személyesíti meg, akinek úgy tűnik, erős karmája van az efféle szerepekhez, tudniillik a Családi ágy című vígjátékban ugyancsak művészt játszik, míg a Trianonban újságíróként láthattuk. Szeretőjével épp szakítófélben van, mégis meg tud maradni gáncstalan úriembernek: Máriától (Komáromi Anett) kapcsolatuk romjain méregdrága gyűrűvel búcsúzik, Böskét pedig visszaadja az Albertirsáról épp Cserkeszőlőbe vonatozó szüleinek. Egyedül riválisát, Kálmánt (Nagy Róbert) csipkedi meg, a vígjáték szabályai szerint azonban szükség is van az ilyen polémiára, hiszen alkalmat ad a szellemes párbeszédekre.
Böske szerepében a Színitanház frissen végzett hallgatóját, Kiss Viktóriát láthatjuk. Kiváló énekhangja, ahogy a darab fogalmaz: ártatlan bűnössége a fiatalság varázsát viszi a darabba. A két főszereplő alakítását figyelni annál is érdekesebb, mivel nemrégiben még osztályfőnökeként tekinthetett Bartus Gyula színművészre. (Kettejük közös munkájáról hamarosan riportot olvashatnak.)
Komáromi Anett visszafogott, mégis szenvedélyes alakítása alapján fogalmat alkothatunk a száz évvel ezelőtti sztárkultuszról: kékróka keppjében, elegáns ruhájában a múlt századelő csillagaival ér fel, remekül énekel és táncol – figyeljék csak meg zseniális belépőjét a második felvonásban! Nagy Róbert a Mi, muzsikus lelkek eléneklésével, rokonszenves alakításával a Latabár Kálmán nevével fémjelzett komikusokat juttatta eszembe.
Vidovenyecz Edina alakítása Elvira, a házvezetőnő szerepében gyönyörűen példázza, hogy egy mellékszerepben is lehet átütő alakítást nyújtani. Elvira tulajdonképpen a darab szerzőinek szócsöve: úgy szolgálja gazdáját, hogy közben egy pillanatra sem alkuszik meg saját elveivel, és mindig kimondja, ami a szívén fekszik.
Aranka (Nagy Erika) és Gáspár (Szőke Pál), a két Kolozsvár után sóvárgó szülő biztosítja Böske számára a hátországot, amely nem más, mint egy ide-oda csatolt, szimbólumként is értelmezhető vasúti kocsi. Mindketten kimozdíthatatlanok: Gáspár a menetrendet bújja, és számtalanszor biztosítja társait arról, hogy ő bizony fatalista, míg Aranka alig hagyja el kimustrált fodrászszékét. Az ő ellenpontjaik Irmuska (Veselényi Orsolya) és Aladár (Csurulya Csongor), torzsalkodásuk rendkívül szórakoztató. A csetlő-botló, rövidlátó könyvesbolti segéd, Lajos (Puskás Dániel) méltó párja Böskének: bizonyára szórakoztató életük is lesz együtt, hiszen a lány aligha hagyja majd unatkozni.
Az író fehérben tartott legénylakását és a szülők szedett-vedett vagonhajlékát egyszerre láttató díszletet Mira János tervezte, a társadalmi különbségekre finoman utaló jelmezek Cselényi Nóra munkái. Ki kell emelni még Rázga Áron kiváló zongorajátékát, amely az előző századelő némafilmjeinek moziját csempészi az értelmezésbe. A darab végén a magyarázkodó jelenet aláfestő zenéje végtelenül szellemes, telitalálat, aki érti a zenei humort, az nem fog csalódni!
A Pezsgős vacsorát keretbe foglalja a nagyszerű, korban hozzáillő zene, a finálé a nyitányhoz hasonlóan extravagáns. Aki könnyed szórakozásra vágyik, mindenképpen meg kell néznie – utána pedig nekünk magunknak is jólesik majd egy kis pezsgő.
(Szilágyiné Szabó Ágnes)
