– Egy házasság tizenöt évét ismerjük meg, sőt annál is többet, hiszen előre haladunk az időben, de megismerjük a múltjukat is. A recept ismerős: egy férfi és egy nő próbálja átbeszélni, feldolgozni a kapcsolatát. Mi ebben a darabban a különleges, mitől egyedi?
– Azt gondolom, nem sok olyan darabot ismerünk, amelyik a válás utáni időszakot mutatja be, nem azt, amikor még egymással élnek. A Váratlan találkozások nem egy szokványos szerelmi történet, ahol lineárisan haladunk, megismerik, megszeretik egymást. Michael és Amy, a Váratlan találkozások hősei elváltak, aztán rendezik a kapcsolatukat.
– A műfaj lírai komédia – mire készüljünk? A nevetéstől fog zokogni a nézőtér vagy a meghatottságtól?
– Mind a kettőtől el tudok érzékenyülni, nagyon jól játszik Ági és Tóni (Földesi Ágnes Villő és Tege Antal – a szerk.). Vannak megható és szórakoztató részek is a műben. Aki lelki szórakozásra vágyik, az mindenképpen jól fogja magát érezni! Tizenöt év házasság és tíz év különélés – az egy negyedszázad, és a nevetés is néha meghatja az embert. Vannak olyan pillanatok a darabban, ami után csend van.
– Nagyon szerény díszletezéssel, inkább a mostani stúdióelőadásokra jellemző minimalitással képzelted el a Váratlan találkozásokat. Mi volt ennek az oka? Ki akartad emelni a korszakból a történetet?
– Mondhatnám azt, hogy így kortalanná tud válni a darab. A kellékek úgyis korba helyezik a történetet. Ez nem az Egri csillagok, ahol a látványt kell nézni, most erre a két emberre kell figyelni. Ismered Malevics képét, a Fekete négyzetet. Az életünk is olyan, mint az a festmény. Beszippantja az embert, eltűnnek alakok, aztán megjelennek. Te mit látsz bele a fekete négyzetbe? Megleled a csodádat – mint a fekete négyzetet. Lehet, hogy gondolatok, emlékek jönnek elő. Nekem ilyen ez a darab. A díszletezésbe nyilván a praktikum is beleszól. Két színész, két szék, fésülködőasztal, karácsonyfa. Erre a két emberre kell figyelni, róluk kell szóljon a történet.
– Ha jól tudom, ez az első stúdiórendezésed. Hogy élted meg ezt a munkát? Könnyebb kevés szereplővel dolgozni, vagy épp nehezebb?
– Mind a kettőnek megvan a maga nehézsége és szépsége. Míg egy nagyszínpadi előadásban a látványra, a mozgásra, a zenére, ebben az előadásban a két színészre helyezem a hangsúlyt. Ez egy színészközpontú előadás. Nagyon jól teszik a dolgukat a kollégák: Tege Antal és Földesi Ágnes Villő.
Szilágyiné Szabó Ágnes
Az előadást decemberben négy alkalommal tekinthetik meg Stúdiószínházunkban. Jegyét néhány kattintással megveheti itt: https://jokaiszinhaz.jegy.hu/program/varatlan-talalkozasok-127355
