Híd Európa Közepén
Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál
(Aradi Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál blog)
Program
Kedd, október 13.
Bukaresti Odeon Színház
„Shakespeare jelenetek” – „Pyramus & Thisbe 4 You”
Rendező – Alexandru Dabija
Az Odeon Színház előadásának alapjául William Shakespeare Szentivánéji álom című színműve mesterektől szóló jelenete szolgál, amelyet négy változatban mutat be, mind a négy változatban más és más szereposztásban láthatjuk a színészeket. Az első változatban a híres személyeket kizárólag híres színésznők alakítják, a másodikban, túlsúlyban vannak a jelenkori színházakban használt média-eszközök. A következő egy etnikai változat, így az utolsóban a színfalak mögött dolgozó technikusok mutatják be saját változatukat a nézőknek.
Mind a négy jelenet ugyanannyi fordítást és Shakespeare szövegének színpadra alkalmazását jelenti, valamennyi Andrei Marinescu megvalósításában.
Az utolsó felvonásban – színház a színházban – a Pyram és Thisbe „tragédiát” láthatjuk, a hercegi lakodalomba érkezett athéni mesteremberek előadásában. Tulajdonképpen ez egy karikatúra, amely különböző képen értelmezhető. Az amatőr komédiások – Quince, az ács, Snug asztalos, Bottom szövőmester, Starvelling szabó, Flute, a tömlő foltozó, Snout, az üstkovács – a korabeli iparos céhek tagjainak másolatai. Lehet, hogy az általuk játszott darab a költőt a gyermekkorában,a királynő tiszteletére rendezett ünnepségen látott Leicester előadására emlékeztette, amely számos, az amatőr színjátszás, s lehet, hogy az igazi színház, a londoni repertoárok és színészek ellen is irányuló szatirikus élű célzást tartalmaz.
Ion Zamfirescu (Istoria universală a teatrului, vol. III)
Szerda, október 14.
Nagybányai Színház
„Jocul de-a vacanta”, – „Játék a boldogsággal” – Mihail Sebasdtian
Rendező – Radu Afrim
A darab szövegét teljesen átalakították a mai generáció nyelvére. Ennek a generációnak ugyanolyan nagy szüksége van a vakációsdira – amely egyet jelent a boldogsággal való játékkal – mint elődeinek. Hasonlóan Sebastian korához, a ma emberének az év 11 hónapjában mindenféle sürgős problémája akad, s e problémák még azt sem engedélyezik, hogy emlékezzék, mennyire fontos boldognak lenni. Radu Afrim előadása emlékezteti őket, hogy csinálják ezt. Az átalakítás nemcsak a szöveget érinti, hanem a tipológiákat is. A szereplők felépítését korszerűsítette, aktualizálta, a komikum szférájába vitte az eredeti pátosszal együtt.
Cristina Modreanu
Nagyon ritkán találkozhatunk olyan nagyszerű rendezői elképzeléssel, amely a Vakációsdiban ellenállhatatlanul, varázslatosan, hódítóan keveri a komikumot, a szerelmi történetet, az emóciót. Ily módon Sebastian bekerül a harmadik évezred drámaírói közé. A Vakációsdi nem más, mint fiatal lelkekhez szóló régi történet. A nagybányai ifjú nézők megerősíthetik ezt.
Claudiu Groza
Radu Afrim az a zsenialitása, hogy korunk stresszét állította a cselekmény középpontjába, ez a cselekmény mozgatórugója. Nem egy üdülőházban vagyunk, hanem egy irodában, ahol számítógépek billentyűinek zaja, telefoncsöngés örli az agyat, az idegeket, ahol még a pizzás fiú is személyiségi zavarokkal küszködik. Innen menekülni kell. Radu Afrim nemcsak megérti, de ki is egészíti Mihail Sebastiant. Arra figyelmeztet, hogy egy valódi komédia mércéje a harsány nevetés és nem a nézők erőltetett mosolya.
Alexandru Ştefan
Csütörtök, október 15.
Aradi „Ioan Slavici” Klasszikus Színház
„Két úr szolgája”, – Carlo Goldoni
Rendező – Laurian Oniga
Carlo Goldoni szövege a színháztörténelem néhány igen fontos előadásának alapját jelentette. Giorgio Strehlertől kezdve ez a szöveg ürügyül szolgált arra, hogy másról is beszéljenek. Strehler a milánói Piccolo Teatroban színre vitt darabban arra használta fel Pantalone, Truffalldino, Lombardi, Silvio, Florindo, Smeraldina, Brighella történetét, hogy vitára bocsássa a színház kapcsolatát a világgal, úgy, ahogyan az a hatvanas években kezdett kinézni. Az iparosításról, a kapitalizmusról van szó, amit Strehler kihangsúlyozott az előadásában: a színpad mélyén új város, gyárkémények körvonalazódnak: termelés, hatékonyság, versenyképesség, mindaz, amit ma oly jól ismerünk. És valahol a város végén a Commedia dell’Arte egy csapata a befogadásra vár, ezzel szemben visszautasították őket, miközben éppen a Két úr szolgáját próbálták. Felkavaró üzenete ez egy nagy színházi embernek!
Végül is ez az üzenet az aradi Nemzetközi Klasszikus Színház-fesztivál számára akár emblematikussá is válhat, mert olyasmiről beszél, ami bennünket is foglalkoztat: mi a kapcsolat a múlt és a jelen között és hogyan fejeződik ez ki a színházban, a színpadon. Ez a mi célkitűzésünk is Goldoni színrevitelével. Hogy felfedjük a világ másik rút arcát is, azért a világért, amely eszközként, tárgyként használja az embereket. Olyan világ ez, ahol a pénzes, hatalmon lévők kihasználják azokat, akik nem rendelkeznek ilyen privilégiumokkal. Egyrészt pragmatikus világ ez, másrészt olyan világ, amely naivan abban reménykedik, hogy mindennapi munkája végül mégis jutalmat nyer. Az urak és a rabszolgák világa ez, a rabszolgáké, akiket később, a történelem során jobbágyoknak, napszámosoknak, majd munkásoknak neveztek, újabban pedig egyszerűen alkalmazottaknak.
Laurian Oniga
Szombat, október 17.
Temesvári Nemzeti Színház
„Három nővér”, – A. P. Cehov
Rendező – Ada Lupu
A moszkvai utazás álma már régen nem motivál senkit, már csak egy ráolvasás, egy szertartás, amelyet az üres bőröndök ide-oda költöztetése kísér, s amelyben mindenki megbotlik – Velica Panduru díszlettervező kitűnő ötlete. Egy ilyen szemlélet lehetséges és hasznos lehet egy klasszikus művével való közvetlen kapcsolat kialakításában.
Magdalena Boiangiu
A Temesvári Nemzeti Színházban Ada Lupu rendezésében színre vitt Három nővér láttán felvetődik a kérdés, hogy hányféle képen lehet aktualizálni Csehov oroszországi történetét.
Ada Lupu nem ragaszkodik a három nővér klasszikus történetéhez, akiknek egyetlen álmuk van: ismét eljutni Moszkvába, ahol gyermekkorukat töltötték, és ahonnan a sors egy távoli kormányzóságába száműzte őket. A három nővér nem hasonlít azokhoz, akiket egy szokásos Csehov-darabban megszoktunk.
Nicolae Prelipceanu
A TNT színpadán felépített, teljesen átalakított térben, a négy oldalon ülő nézőkkel, a kapcsolat a csehovi három nővér történetéhez közvetlen és háborítatlan. Nagyon közel vagy hozzájuk, időnként valamelyikük ruhájának fodra meg is érinthet, szinte azonnal érzed, amikor örülnek, majd szinte minden átmenet nélkül a legfeketébb szomorúságba mennek át.
Ada Lupu rendező egzaltált állapotba kényszerítette a szereplőket, éppen azért mert ez Csehov hőseinek sajátos tulajdonsága, amely leginkább közel hozza őket korunkhoz. (…) Ám az átalakított téren, díszleteken és jelmezeken túl az előadás valódi erősségét a szereplők jelentik és a köztük kialakított kapcsolatok pontos rajza, amelyet a rendező az ő segítségükkel hozott létre.
Cristina Modreanu
Ada Lupu összefüggő és ugyanakkor meggyőző javaslatot előlegez. Mi történik ebben az esetben a csehovi lassúsága? SZERTEFOSZLOTT! És mégis hol találjuk meg a temesvári előadásban Csehovot, a világ egyik leggyakrabban játszott drámaíróját? Nos, a halhatatlan tipológiákban. A rendező nem tesz mást, mint újraéleszti azokat jelenkori terápiákkal (…) Ada Lupu XXI. századi nővéreket kreált. Eltűntek a sejtelmes hallgatások, a lassú gesztusok, a metafizikai álmosság. Három nővért látnak és szórakoznak.
Cristina Rusiecki
Kedd, október 20.
Aradi „Ioan Slavici” Klasszikus Színház
„Tartuffe”, – Moliére
Rendező – Dan Vasile
Két nézőpontból szemlélhetjük az előadást: egyszer, mint az emberi gyarlóságról, gyengeségről, butaságról, hajlékonyságról szóló komédiát; másrészt, a beavatottak inkább drámát látnak, amely jól tükrözi a mindig aktuális, mindig közvetlen közeli karakter-gondokat. Pontosan az aktualitást hangsúlyozandó, a rendező megváltoztatta a klasszikus színdarab végét. Az eredeti színdarabban Tartuffe-t leleplezik és elnyeri méltó büntetését, a király bebörtönzi, ám az aradi közönség nem lát happy-endet, talán mert napjainkban a szerepek megváltoztak, a jó már nem diadalmaskodik a gonosz fölött, így Tartuffe is véghezviszi tervét, eléri célját, majd élvezettel elszív egy cigarettát.
A darabot merészen rendezte meg Dan Vasile rendező. Az allegóriák evidensek. Tartuffe-t Dan Vasile mint mormon hittérítő képzeli el – hátizsákkal, kitűzővel, angol akcentussal. Ám a történés szempontjából a hovatartozás nem fontos; ugyanúgy lehet túlbuzgó katolikus, vagy hajthatatlan ortodox, vagy protestáns. Nem a vallás számít a mondanivaló elemzésében, hanem a színészek által kivillantott karakterek. A Bibliát a színdarabban, felcserélhették volna bármelyik politikai párt platformjára, a misszionáriusok pedig lehetnek akár politikusok is…
Andrei Ando
Szerda, október 21.
Krajovai Nemzeti Színház
„Székek”, – Eugen Ionesco
Rendező – Kincses Elemér
Ilie Gheorghe és Tamara Popescu éppen úgy mozognak Kincses Elemér előadásában, ahogyan elképzeljük a közel százéves személyek mozgását. S nemcsak hogy így csinálják, de van bennük bizonyos virtuozitás, ahogyan azt megszoktuk Ilie Gheorghe oly sok alakításában. De Tamara Popescu sem marad el tőle, ami igazi sikeres teljesítménynek tekinthető, a nagy komplexitású színész, Ilie Gheorghe partnerétől.
A rendező előadásának újítása a két idős ember (főként az öreg) szembeállítása a tenger végtelenségével, amely felé mindketten haladnak, a végleges eltűnésig.
Nicolae Prelipceanu
Kincses Elemér maximális előrelátással és ugyanannyi effektussal állította színpadra a Székeket a Krajovai Nemzeti Színházban, a katasztrófa komédiára helyezve bizonyos hangsúlyokat. Ilie Gheorghe és Tamara Popescu a kis házi szerelmet viszik színre, amely feloldódik a kérlelhetetlen világrendben. Ilie Gheorghe annyira ionescos, hogy adott pillanatban az az érzésed, magát Ionescot látod.
Mircea Ghitulescu
A Székek a krajovai színház e frappánsan új előadása a könnyű darabok sorában, amelyek az utóbbi időben a színház repertoárját alkotják (kivételt képeznek az olyan előadások, mint a Fogat fogért, Don Juan, Medeea, Fösvény) összesíti mindazokat a kvalitásokat, melyek érdemessé teszik a jó, nagyon jó osztályzatra.
Kincses Elemér rendező elhivatottsága ezúttal is érvényesül. A közte és a két főszereplő között kialakult együttműködés megközelíti a tökéletességet…
Ilie Gheorghe és Tamara Popescu nagyon összeillő pár, aki – minden kétségan túl – meggyőzi a nézőt arról, hogy ez az előadás egy sikeres változat, amely megmarad a ionescoi előadások katalógusában.
Ioan Lascu
„… Kincses Elemér rendezése, Labancz Klára sűrített, leegyszerűsített díszleteivel felfrissíti a kopásra hajlamos hírnevet. Ilie Gheorghe kibontakoztatja egész szakmai, színészi arzenálját: hol felemelt, hol lehalkított hang, kifejező arcjáték és mozgás, és nem utolsó sorban a szöveg magas fokú értelmezése, a szöveggel való azonosulás. Olyan virtuozitás ez, amelyet más alkalmakkor is tapasztalhatunk Ilie Gheorghe részéről. Tamara Popescu nagy figyelemmel és szakmai jártassággal válaszol a szöveg kihívásaira és a partner játékára.
Horia Dulvac
Csütörtök, október 22.
Pécsi Nemzeti Színház
„A kölyök”, – Pozsgai Zsolt – Nagy Tibor – Bradányi Iván
Rendező – Balikó Tamás
Világhírű filmből musicalt írni komoly kockázatot jelent, de hogy érdemes vállalni, mindennél jobban alátámasztja az elkészült, általunk bemutatott mű. Chaplin az 1921-ben bemutatott film alapötletét saját életéből vette. Az általa megalkotott, állandóan csetlő-botló, mindig jót akaró, de örökké pórul járó kisembert saját tapasztalatai, élményei alapján formázta meg. Hogy megértsük, ismernünk kell a gyermekkorát.
A Chaplin-család felmenői között találunk angolt, franciát, spanyolt és cigányt is. Apja, Charles Spencer Chaplin ír származású vaudeville-színész, anyja Hannah Hill, szintén a színházi szakmában dolgozott, musical-énekesként, anyja húga szubrettként működött. Egy éves sem volt a kis Chaplin, amikor apja elhagyta a családot, anyja és féltestvére nagy nehézségek árán neveli. Ötéves sincs, amikor anyja elveszíti a hangját, Charlie, aki akkorra kívülről tudta szerepeit, beugrik helyette és énekével óriási sikert arat. Anyja nem tudta elviselni színpadi karrierje végét, pszichiátriai kezelésre szorult, a két gyerek a lambethi menhelyre került, onnan a Hanwell Árvaházba, majd ismét Lambethbe veti őket sorsuk.
Chaplin gyermekkora nagy szegénységben, nyomorban, éhezéssel és rengeteg szenvedés közepette telt el. Sokat nélkülözött, az utcán tengette életét, minden munkát elvállalt, amit el tudott végezni. Volt kifutófiú, újságárus, nyomdász, készített játékokat és azokat árulta, hogy fenntartsa magát. Iskolába keveset járt, éppen csak írni, olvasni tanult meg. Korán kitűnt színészi képességeivel, tízévesen már színpadon játszott, később a 8 Lanchashire fiú nevű tánccsoporttal járta az országot, majd bekerült Fred Carno pantomim társulatába.
Világhírű színészként sem feledte nyomorúságos gyerekkorát, és elsőszülött fiának korai halálát. A kölyökben saját emlékeire alapozva alkotta meg a Jackie Coogan által játszott figurát.
Nagy Tibor zenéje – túl azon, hogy mesterien idézi a régi kor hangulatát – tökéletesen illeszkedik az előadás modern dramaturgiájához, hiszen Pozsgai Zsolt szerencsés kézzel nyúlt a történethez, úgy bővítette azt, hogy bemutathassa a hollywoodi létezésformát, a film-nagyipar központjának, az álomgyárak belső világát is. Az eredeti történetet úgy alakította át, hogy annak „édes-bús” jellege nem változott, de többet tudunk meg Chaplinről, a régi korról és magunkról is.
Péntek, október 23.
Bukaresti Komédia Színház
„Leonce és Lena” – G. Buchner
Rendező – Horaţiu Mǎlǎele
Horaţiu Mǎlǎele kedvezőnek tartotta színpadra vinni ezt a darabot, színházat kedvelő közönség számára és semmi esetre sem azért, hogy versenyezzen az utóbbi években az Odeon és a Nottara színházban megvalósított előadásokkal vagy Liviu Ciuleinak, a Bulandraban színpadra állított felemelő előadásával.
Maria Sârbu
Shakespeare és a romantikus komédiák ihlették a fiatal Georg Büchner drámaírót, amikor 1836-ban megírta a „Leonce és Lena”-t, egy stilisztikai újításoktól sziporkázó komédiát, felforgatva ezzel az akkori idők irodalmi szabályait.
A Komédia Színház a darab egy modern színpadi változatát mutatja be, amely magán viseli Horaţiu Mǎlǎele összehasonlíthatatlan kézjegyét. Rendezői elképzeléseinek megvalósítását egy fiatal színészekből csapat kíséri.
„Én hosszú évek óta e szöveg hatása alatt állok, s most eljöttnek láttam a percet, hogy az egyetemes drámairodalom e nagyszerű szövegét a közönség elé vigyem, könyvszerető, tudománykedvelő közönséghez, amely a színházról is szeretne többet megtudni.”
Horaţiu Mǎlǎele
Szombat, október 24.
-Francia előadás-
Aradi Ioan Slavici Színház
Rendező – Alain Sabaud
A függöny felmegy Moliére komédiája II. felvonásának főpróbáján. Pierrot, egy fiatal paraszt megmenti Don Juant és szolgáját, Sganarellet a vízbefulladástól. Hálából Don Juan el akarja csábítani Pierrot menyasszonyát, Charlotte-ot és Mathurine-t is.
A próba zavartalanul folyik, amikor az egyik félreállított színész mindent elront és kérdőre vonja a rendezőt. A jelmezes közbelép, de az indulatok elszabadulnak. Gyilkosság történik, ami végleg megszakítja a próbát. Ám a nézők számára semmi sem ér véget. A jelenlévő Lorgnard felügyelő arra kéri a nézőket, hogy segítsenek neki az ankét lefolytatásában és a színpadra hívja a gyanúsítottakat, kihallgatás végett.
Ki találja meg elsőnek a gyilkost?
Egy interaktív néző, aki összekeveri Moliére szövegét a francia és román színészek rögtönzéseivel.
