A Szlovák Kultúra Hónapja jegyében a Békés Megyei Jókai Színházban november 10-én bemutatják Ivan Holub énekes meséjét Czajlik József rendező átdolgozásában.
Mindenki, aki dolgozott a színpadi produkció létrehozásán, kíváncsian várja sikerül-e elbűvölni a nézőket, a gyerekeket. Az biztos, hogy maximálisan igyekeztek jót alkotni. Szerintem az eredmény lenyűgöző: egy nagyon látványos darab.
A díszlet domináns részét a színpad hátsó függönyére vetített hatalmas képek alkotják, melyek a mese változó helyszíneit mutatják: falusi utcát, sötét erdőt stb. Olyanok ezek a Lonovics László által készített képek, mintha egy mesekönyv illusztrációi lennének.
Az jelmezek, melyeket Őry Kati tervezett színes, mesés, nagyon kreatív műalkotások, igazi design. Élmény nézni őket.
A darabot át- meg átszövi a zene, ének, tánc. Népzenei motívumok felhasználásával Lakatos Róbert komponálta a meséhez a zenét és a dalokat. Kellemes, fülbe mászó dallamok, még órákkal az előadás után is dúdolgatja őket az ember.
Tehát vizuálisan is és akusztikailag is sok élményt nyújt a darab, és akkor a fordulatokban gazdag meséről még nem is beszéltem, de hát ezt mindenkinek magának kell felfedeznie. Annyit elmondhatok, hogy nem csak a gyerekek számára tartogat mondanivalót. Nagyon megható például Kosper manó monológja, amikor rájön, hogy eddig a rossz oldalon állt, és nem akar ott maradni. A tapasztaltabb nézőkben ekkor fölsejlenek a régi élményeik, amikor szembesülniük kellett az élet egyik paradox törvényszerűségével, melyet Kierkegard így fogalmazott meg: „Az életet csak visszatekintve értjük meg, de előre tekintve kell élni.”